Hirtelen felindulásból!

Hirtelen felindulásból!

Ismerős érzés az, amikor magával ragad a semmiből előtörő horgászat iránti szenvedélyed és azonnali késztetést érzel, hogy horgászhass? Ez történt velem is…! De hová menjek? A helyszín okozott egy kis fejtörést. Két variáció forgott a fejemben: vadvíz vagy egy nagy egyesületi tó, ahová nem kell előre helyet foglalni. Így esett a rögtönzött választásom kedvenc egyesületi tavamra, a Palotási-tóra, ahol mindig szívesen látnak.

Palotásra mindig nagy örömmel térek vissza, a helyi horgászok önzetlen segítségnyújtása 100%-os, nem is beszélve az egyesület elnökéről, Komáromi Tibi bácsiról, aki szintén mindent megtesz a horgászokért és folyamatosan a tó fejlesztésén fáradozik minden erejével! Hétfőn egy telefonos konzultációm volt Tibi bácsival, aki tájékoztatott az aktuális állapotokról és a választható helyekről, majd szerda reggel már „repültünk” is Palotásra Norbi barátommal. Megérkezésünkkor úgy tűnt, mindenki maximálisan kihasználja ezt a hetet, a tó szinte minden része foglalt volt. Szerencsénkre a gáton éppen távozott egy csapat, így az ő helyüket sikerült átvennünk. Horgásztam már ezen a részen is, így a hely nem volt ismeretlen számomra.

Palotási látkép
Kapásra várva

Helykeresés
A bójázás és a helykeresés viszonylag gyorsan ment, mert nagyjából már képben voltam. A partról 120 méterre kezdődik az iszapváltás, ami a dobós horgászoknak is kedvez. A gát mellett végig egy földút található, amin apró kövek és kagylók törmeléke kopogtatja a tapogatórúd végét. Itt a víz mélysége olyan 1,5-2 méter közé tehető. A gát vonalában befelé haladva kezd mélyülni a tó, itt egy nagyobb gödör is megtalálható, ami alacsony vízállásnál is 4,5 méter mély. Ezt kerestem, ez kell nekem, hiszen a környék egyik legfrekventáltabb haltartó helye ez! Előszeretettel látogatják az óriás harcsák is, így elég nagy rizikófaktorral rendelkezik a meghorgászása, de szinte mindig rejt nagy pontyokat is. Így nem volt kérdés, hogy erre a területre fókuszáltam elsőként.

Csupán ennyi elég volt a sikerhez!

Etetés, csalizás
A túrára csak bojlival készültem, annak ellenére, hogy egy igen erősen pellettel horgászott vízről beszélünk. A pelletes horgászat nagy hátránya a 6-7 óránkénti újrahúzás (már ha nem volt időközben kapás), így kvázi folyamatosan pásztázzuk a vizet, zavarjuk az etetésünket is, amely meggyőződésem, hogy nem tesz jót nagyponty-horgászatnak. A pelletes horgászat másik nagy hátulütője a harcsák jelenléte, hiszen őket is vonzza a potya kaja, elképesztő mennyiséget képesek felzabálni a kalóriadús, könnyen megszerezhető táplálékból. Így tőlem ezen a túrán nem kaptak egy szem pelletet sem! Kezdő etetésnek 30-35 szem 24 mm-es bojlit szórtam be, amit minden kapás után 10 szemmel egészítettem ki, ebből három szem koncentráltan PVA-ban volt a horog mellett. A csalim is egy 24 mm-es méretű volt, méghozzá a megújuló Haldorádó Carp bojli család egyik tagja. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben a termékcsoportban is folyamatosak a fejlesztések, egy percre sem állunk meg. Csapattársaimmal sikeresen továbbfejlesztettük a szelektív nagyhalas horgászatokhoz készített bojlijainkat. Lényegesen jobbá, tartósabbá, könnyebben kezelhetővé tettük a már meglévő, évek alatt jól bevált és kedvelt szériákat. Nem közhely csupán, hogy a jót lehet még jobbá is tenni! Meggyőződésem, hogy nekünk sikerült is, melynek eredménye 2019-től már kézzelfogható lesz.

A várva várt első hal
Egy hibátlan, 14,2 kg-os tükrös

Taktika
Három bóját helyeztem ki a vízre, ebből kettőt folyamatosan horgásztam, míg a harmadik bóját egy kicsit eldugottabb helyre tettem, ahol nem zavartam a folyamatos csónakos mozgással, így az itt lakmározó pontyok zavartalanul kóstolgathatták a bojlit. A pihentetett bóját csak a harmadik napon horgásztam meg.

Vajon kit rejthet?
Egy termetes „tányér” a maga 17 kilogrammjával

Élmények
26 óra után szólalt meg elsőként a jelzőm. Ilyenkor szétrobban bennem az adrenalin, a kellemes hang megtöri a néma csendet, a végtelennek tűnő várakozási időt…! Remegő kézzel nyúlok ilyekor a bothoz és végig azon pörög az agyam, hogy vajon mekkora lesz? Az első halam egy 14 kg-os hibátlan tőponty volt. Megfogása után felgyorsultak az események, mert rövid időn belül jött még egy 13-as és egy 14-es, majd hosszú csend következett. Az első komolyabb jelentkezőre egészen szombat reggelig kellett várni a maga 17 kg-os „tányér” formájával. De rá pár órára a trónfosztás is megtörtént, nem is akár milyen módon! A kapás egy olyan igazi előjel nélküli, jelzőt felrobbantó volt, a bot felvételéig abba sem maradt a kezdeti húzás, és az igazi harc csak ezután kezdődött! A fárasztás elég furcsán zajlott, egyszerűen nem tudtam eldönteni, mekkora lehet a hal. Váltakozó sebességgel haladt és folyamatosan irányt váltott, minden trükköt bevetett a szabadulás érdekében a 30 perces fárasztás során. Merítés után erősen benne volt a levegőben egy 20+-os reménye. A mérleg 18 kg-ot mutatott, de így is büszkeséggel töltött el a hatalmas nyurgaponty fényképezőgép elé tartása!

A túra ékköve ez a 18 kg-os nyurgaponty volt

Palotás elég nehezen adja ki féltve őrzött kincseit, így minden halat nagy becsben kell tartani és úgy is kell kezelni!
Négy napot tölthettünk el ezen a csodálatos egyesületi vízen. Az új bojli igen eredményesnek bizonyult, a pellettel horgászó csapatokat sikerült átlagsúlyban bőven überelni. Négy nap alatt 6 halat tudtunk megfogni 15,1 kg-os átlaggal. Köszönöm, Palotás!

Fotók: Romvári Norbert

Kommentek
Kapcsolódó termékek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: