Bled kincse

Bled kincse

A 2020-as év legjobban várt horgászata vészesen közeledett. Bled az a víz, ahova csak visszavágyik a pontyhorgász szíve. Ez az év nem zökkenőmentes, ezt mindenki tudja, tapasztalja, de szerencsémre úgy alakultak a dolgok, hogy zöld utat kaptunk júniusban, így nem maradtak kérdések, irány Bled!

Előzmények:
A jegyeket már január elején online megvásároltam a tervezett júniusi időpontra. Tudom, hogy nem ez a legjobb időszak a tavon, de mindenképp ki szerettem volna próbálni ilyenkor is magam Bleden. Mivel egy jégkorszaki gleccsertóról lévén szó, az extrém mélységek miatt lassabban indul be az élet a tavon. Bíztam benne, hogy az ívás se fog bezavarni, és sikerül becserkészni pár pocakost. Ahogy említettem is, bledi kalandunk az utolsó pillanatban dőlt el, hogy mehetünk, de zökkenőmentesen, különösebb fennakadás nélkül érkeztünk meg Szlovéniába párommal, Bettivel és apummal. Egy nagyon kedves vendéglátó fogadott minket, aki kiválóan beszélt angolul is és azzal a hírrel fogadott, hogy éhesek most a halak, jó híreket hall, szerinte jó esélyünk van most a szép fogásra. Talán azért is, mert nincs a szokásos nyomás, turistaáradat a tavon.
Nekem se kellett több, alig jött álom a szememre, vártam a korai kelést, indulást, pecát.
A partra érve azt tapasztaltam, hogy csupán 1-2 horgász van a tavon. A legjobb szakasz június 15-ig kíméleti rész, ezt nem árt észben tartani! Mivel e dátum előtt érkeztem, nem tudtam mit tenni, nem ülhettem le a tutiba, hiszen tilos volt, de közvetlenül a kíméleti zóna mellett foglaltam helyet egy közkedvelt helyen.
Itt is eléggé gyorsan mélyül, de nem vészes, körülbelül 70 méterre 11-13 méter mély a tó. Ez azonban még mindig a „sekélyebb” résznek számított, így bíztam a helyben.

Két éve már jártam ezen az ikonikus tavon, akkor ez a szép spanyol pikkelyes lett a túra ékköve
Idén júniusban visszatértem erre a csodás vízre
A csodálatos templom
Hatalmas kihívásokkal, lehetőségekkel teli vízfelület fogadja az ide érkezőket
Szlovénia ékszerdoboza, Bled

Etetés, Taktika:
Etetésre kétféle keveréket állítottam össze. Az egyik egy Scopexes volt kendermaggal, csemegekukoricával és tigrismogyoróval kiegészítve. Ezeket a magokat elsősorban azért adtam hozzá, hogy növeljem etetésem térfogatát, hiszen a napi megengedett maximális bevitel 5 kg! A másik keverék az örök klasszik Fekete Tintahalas bojli volt 24-es méretben, kicsit lelocsolva SpéciAdditive darált rákkal és egy kevéske Spicy Squid Korda Goo-val, ami tökéletesen passzolt a tintahalas mixhez. Ezt a legendás csalit, aminek sok szép halat köszönhetek, mindenképp ki szerettem volna próbálni Bleden is.
Ütemesen etettem, kétóránként 3-4 rakétányi csemege került be a meghorgászott területre. A kora délutáni etetésem közben a lehulló kajaszemcsékre egy hatalmas ponty jött fel. Nem semmi látvány volt, ahogy a nagy, barna test delfinként kibukott pontosan az etetésemen. Annyira meglepett, hogy el is raktam a spombos botot, hátha akció következik! De sajnos nem… egyelőre! Újra etetni kezdtem, és megismétlődött a jelenet. A kapás viszont váratott magára egészen estig, a fényváltásig!

Az etetés és a meghorgászott terület helyét pontosan kimértem
A bojli mellett a magok is szerepet kaptak keverékemben, kiemelten a kendermag
A Black Squid bojlit is magammal hoztam…
… valamint a tigrismogyorót is kipróbáltam
A German rig nagy kedvencem, itt is bizalommal erőltettem

A Two-Tone:
A nap épphogy lebukott a hegyek mögött, egyet csippant jelzőm, majd még egyet, és már bukott is a spiccem a víz felé. Ilyen mély tavakon nem semmi látvány, ahogy húzza a hal lefelé a bot spiccét kapás közben! Egy nagyon jó fárasztás következett, megjegyzem, hogy azért a tiszta vizű tavak halai mindig a legerősebbek közé tartoznak! Az oxigéndús vízben ellenfelem nehezen adta meg magát, de végül apum segítségével elsőre a merítőben landolt. Kiemelve vettem észre, hogy hoppá! Egy ritka kincs tisztelt meg, egy híres-neves kéttónusú vagyis Two-Tone tükörponty, egyike a Bledi-tó original, vagyis őslakos halainak. Nagyon-nagyon örültem ennek a halnak, egy kivételes trófea számomra, benne van a top 3-ban eddigi horgász pályafutásom során. Óvatosan bántam vele is, látszott, hogy nagyon öreg hal, talán idősebb, mint én, így alig pár percet volt a parton. Hamar észhez tért a hűs vízben és úszhatott is.
Az este hátralevő részében más már nem történt, de ez első napra több mint kiváló volt.

A botok hamar elfoglalták méltó helyüket
Az első kapásra azonban fényváltásig várni kellett
Egy nagyon intenzív fárasztás következett
Egy ráncos…
… öreg tükröst tarthattam kezeimben
Egy különleges Two-Tone tükörpönty
C&R

Új nap, új módszer, újabb hal:
Másnap reggel ismét ezen a helyen repült be a rakéta, majd a végszerelékek. Bíztam a folyamatos, ütemes etetésben és abban, hogy egy igazi nagy ponty is az etetésemre talál! Az előző naphoz képest az időjárás megváltozott, sokkal melegebben sütött a nap, ami tudtam, hogy a nappali órákra nem a legjobb. A víz baromi hideg volt 13 méteren, nem olyan gyorsan dolgozott a csali sem, mint általában nyáron. Többen említették, hogy jó a zig-rig ezen a tavon, de nem készültem rá és az igazat megvallva nem szoktam űzni ezt a módszert, csak nagyon ritkán. Most viszont úgy döntöttem, rögtönzök: összeraktam egy felszerelést ziggel. Kötöttem egy 8 méteres előkét, csalinak pedig szivacs híján egy fekete tintahalas pop-upot raktam fel. A fekete szín messze a legjobb a vízközti pecára az ilyen tiszta tavakban, ezt bizton állítom! Bevetettem a ziget, durván az eredeti etetés környékére. Ne is kérdezzétek hogyan, nem volt egyszerű! :) Etettem is rá egy kis csemegekukoricát és kendermagot, amit Krusher segítségével kicsit összezúztam, hogy még lassabban liftezzen a vízoszlopban. Látszott, hogy volt mozgás, kíváncsian vártam, lesz-e akció! A másik botot nem zargattam, bent pihent bojlival a mederben.
Teltek az órák, de néha dobtam 1-1 rakétát a zig fölé. Ennél a módszernél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a legtöbb pop-up bojli felhajtóereje csökken a víznyomás hatására, így ellenőriztem a csalimat, és ha szükséges volt, cseréltem. Ezért is a legjobb zig csali a szivacs normál esetben.
Az egyik frissítést követően egy kis etetés következett, majd felrobbant a kapásjelzőm!!!
Elemi erővel indult meg a hal. Apumra kiáltottam, hogy emeljen be, aki nem késlekedett, felvette a kontaktot a hallal, ami bizony cseppet sem lassított! A nagyon mozgalmas fárasztás végén együtt örülhettünk a koromfekete bledi nyurgapontynak. Nem semmi küzdelem volt, mely egy fenséges pontyot eredményezett!
Felbuzdultunk a ziges sikeren, így a másik botot is bedobtam ziggel. Erre minden ok megvolt, hiszen hétágra sütött a nap, biztos, hogy a halak többsége vízközt volt vagy közvetlenül a felszín alatt. Sajnos azonban több kapás nem érkezett sötétedés után sem, amikor már a fenéken próbáltam becserkészni a pontyokat. A tintahalas csali nem nyerte el most tetszésüket, ahogy a tigrismogyi sem – vagy egyszerűen nem ott tartózkodtak a halak, ahol én próbálkoztam. Több mint valószínű, hogy utóbbi történt.

Újabb reményekkel teli nap a vízparton
Ez a nap a zig rigről szólt
Az eredménye pedig hamarosan kézzel fogható volt
Egy csodálatos fekete nyurgaponty
Micsoda színek
Hatalmas úszók
Fekete ördög
Nekem is kellett egy kép Vele :)
A fények csökkenésével a zignek sok értelmét már nem láttam
A közös munka egy pillanatra sem lankadt, de több kapás nem érkezett
Bleden a természet közelsége páratlan

Hidegzuhany:
A bledi peca kiveszi az energiát az emberből a folytonos pakolás, agyalás miatt. A szigorú szabályok értelmében a horgászat reggel 4 és este 11 között lehetséges, azonban mindig vannak, akik ezt másképpen értelmezik.
A harmadik nap hajnalán engem is utolért egy hidegzuhany. Mivel nincsen foglalt hely, benne van a pakliban, hogy elfoglalják az ember helyét. Jómagam is így jártam. Az éjszaka folyamán átjött egy nagyobb csapat horgász, mint később kiderült, osztrákok. Nyílván nem tudták, hogy előző napokban ott horgásztam, így a helyemre pakoltak le. Keserű volt a reggelem és nem a kávé miatt, de sokat nem tudtam tenni, új helyett kellett keresnem. Egyébként később beszéltem velük, nem haragudtam rájuk és nem is fogtak ott semmit.
Bár baromi nagy a tó, de a helyek, pláne a jó helyek száma limitált. Aki e víz horgászatára adja a fejét, az azért már képben van, mi a módi itt, nem csak a hasára üt, hogy na, akkor lejövök és megfogom életem halát! Pontos, precíz horgászok jönnek Bledre leginkább, akik hónapokig készülnek a pecára.
Utolsó napra a tó első harmada mellett döntöttem. A hátsó öbölnél, ami egyben egy strand is, akkora volt a nyüzsgés, hogy tuti megbolondultunk volna estig, így maradt ez a nyugisabb, bár mély rész. A ziget erőltettem mindkét bottal, hiszen csodás, napos idő volt, azonban most nem akarta adni a kapást. Egy kis nyugis sarkot is picit megetettem, majd rápróbáltam, de nem adott halat az sem. Nem volt mit tenni, mint az utolsó percig kitartani, majd elkönyvelni a harmadik napi betlit.
Fájó összepakolni Bleden mindig, de ha kitisztul az ember feje és elemzi egy kicsit a pecát, mindig tanul és mosollyal az arcán fog visszagondolni a bledi kalandra, ahogy én is tettem ezúttal is.

Harmadik nap a kirándulás is belefért
Ez itt a templomom! :)
A csónakázás a szigethez kihagyhatatlan
A sziget körül számos hatalmas ponty tanyázik élvezve a környék nyújtotta védettséget
A harangot is megkongattuk, bízva a szerencsében, de még várat magára a kívánságom!
Mesebeli hely
Az új helyen a siker elmaradt
Az este is csendesen telt

Íme túra filmes beszámolója!

Zárszó:
Nem egy könnyű víz ez, sőt, nagyon nem! Vannak, akik életük pecáját itt érik el, de higgyétek el, nagyon sokan nem fognak semmit! Egy számomra klasszikus idézettel zárom írásomat, amit egy osztrák horgász mondott nekem 2 éve: „Every carp is good from Bled!” – vagyis minden ponty jó Bledről! Teljesen igaza van, minden hal ajándék innen, de ezt csak az tudja igazán, aki próbára teszi magát ezen a tavon. Sikerült a hőn áhított ritka bledi kincset, a kéttónusút becserkésznem, és apunak is jött egy szép fekete gyémánt, a Big Boss-ért pedig jövőre visszatérünk, hogy teljes legyen az a Bledi Trilógia!

A várból pár elengedhetetlen kép
És egy finom Kremšnita
Szeretünk, Bled!

Írta: Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina, Rokolya Péter