Úgy gondolom, minden horgásznak van egy „bakancslistás” horgászvize, ahová az év bármely hónapjában szívesen visszatér, mert valami megfogta az adott helyszínben. Az én esetemben az Ontárió-tó Horvátországban pont ilyen, ahol a legutóbbi túrám roppant tanulságos volt. Ezt szeretném megosztani Veletek!
Úgy terveztük az indulást két barátommal, hogy a kora reggeli órákban már a vízparton lehessünk. Határozott elképzelésem volt, hogy a tó mely részén szeretnék tábort verni… azonban Norbi barátom és kollégám 30 km megtétele után közölte velem, hogy egy fontos táska otthon maradt, amelyért irány vissza, és tervezzünk újra…
Természtesen ezt útközben többször is „felelevenítettük”, hogy ha nem lesz szabad hely, tudjuk, kinek a lelkén fog száradni! :)
Nagyon szeretem a pillanatot, mikor a tó partjához vezető úton átérek a gáton, és elém tárul az a bizonyos látvány. Nagyon kellemesen csalódtam, mikor láttam, hogy több jó állás is üres, horgász csak néhány volt, azok is jellemzően a tó másik oldalán. Vidáman pakoltunk ki, megérkezett közben a halőr is, akinél a napijegyeket lehet váltani. Na, örömöm nagyjából eddig is tartott, mert közölte, hogy nem tudunk a tervezett ideig maradni a tavon, mert egy horgászverseny lesz, amelyet nem jeleztek a közösségi oldalukon. Nagy nehezen annyit sikerült elérni, hogy három éjszakát maradhatunk, de aztán reggel hat óráig el kell hagynunk a tavat. Nem könnyű megbarátkozni ilyen helyzetben a gondolattal, hogy amit hónapok óta terveztem, azt egy rajtam kívül álló ok miatt nem tudom megfelelően megvalósítani. Természetesen lehet ilyenkor a könnyebb utat is választani, megtehettem volna, hogy visszapakolok az autóba és hazamegyek, de az nem én lettem volna.
A srácok is maximálisan egyetértettek a döntésemmel, rohamléptekben állítottuk össze a tábort, amiben mindenkinek megvolt a maga feladata.
A csalogatóanyagot úgy terveztem meg, hogy minél attraktívabb és figyelemfelkeltőbb legyen. Alapjául a kedvenc Fűszeres Vörös Máj bojlim szolgált, amely az elmúlt években nagyon sok vízen bizonyította fogósságát. A hozzákevert stick mix segít a vízközt tartózkodó pontyok figyelmét az etetésre irányítani. A forró nyári horgászatok alkalmával jól jön hozzá egy kis tejsavas mag, amely a teljes keverék savasságát is segít beállítani. Én ezt még meg szoktam turbózni egy kis SpéciAdditive Csípős paprika kivonattal.
Ameddig a horgászbotok a helyükre kerültek, a keverék egy kicsit „össze tudott érni”, majd Spomb segítségével juttattuk a jónak vélt területre. Fontos, hogy mielőtt ezt elkezdem, mindig a csalikat juttatom be először, ugyanis sok esetben jártam korábban, úgy, hogy még be sem fejeztem az első etetést, és már kapás jelentkezett az egyik készségemen.
Sajnos most ez nem ment ennyire gyorsan, de bizakodó voltam a folytatással kapcsolatban. Késő délutánig kellett várni az első kapásra, ezt egy kisebb, talán három kilogrammos ponty okozta, majd követte néhány termetes dévérkeszeg. Érezhető volt, hogy nagyon mélyről kell felépíteni az etetést, mert ha ilyen méretű halak vannak itt, a nagyobb egyedek – amelyekért idelátogattunk – valahol máshol lehetnek. A nappali órákban igyekeztem távcsővel kémlelni a vizet, hátha valahol felfedik magukat az öregebb pontyok. Így is történt, jellemzően ez a méret már nem ugrik ki teljes testtel, mint a kisebbek, de azért könnyedén észlelhetőek. Jó volt az irány is, csak bőven dobótávolság felett láttam érdemi mozgást. Nem volt túl sok lehetőség, az etetés folyamatos fenntartásával próbáltam kicsalni a halakat, ami az éjszakai órákban egész jól sikerült, több halat is sikerült ekkor kicsábítani a bölcsőbe egy-egy fotó erejéig. Nappal váltottam a pici pop-up csalikról nagyobb méretű süllyedő típusra a Monster Magnum 20+ személyében, amelyek itt még a tesztfázis utolsó stádiumában jártak. Az oldódó burok alatt megbújó főtt maggal készített csali nekem a kezdetek óta nagyon szimpatikus volt.
Elsőnek egy szereléken próbáltam, aztán néhány órán belül sikerült vele egy öreg, 20 kg feletti tükröst kicsalogatnom – úgy látszott, ez megoldás lehet a kisebb példányok és dévérkeszegek elkerülésére. Az idő előrehaladtával egyre több szerelékre került fel a négy különböző ízű Monster Magnum család valamelyik tagja, amelynek eredményeként kétszer is sikerült átlépni a 25 kg-os álomhatárt.
Az utolsó délután már egyre több versenyző érkezett a tó partjára, akik érdeklődve figyelték, mivel és hogyan horgászunk. Nem semmi, mikor több országból érkező pontyhorgászok gyülekeznek körénk egy nemzetközi eszmecserére. E horgásztúra nagyon fontos tapasztalata, hogy ha megfelelő alázattal és kitartással állunk a megoldandó feladat elé, sokkal könnyebb megoldani egy-egy reménytelennek látszó helyzetet is.
Írta: Haskó Tamás
Fotó, videó: Tóth Norbert
