Szinte minden horgásznak van olyan vízterülete, ahová állandóan visszatér, majdhogynem remegve várja az újabb találkozást. A Raduta víztározóval én sem vagyok másképpen. Nagyon megfogott a tározó misztikuma, kietlensége, az emberek vendégszeretete és nem utolsó sorban a hatalmas méretű pontyok jelenléte. Érhet siker vagy akár kudarc, én mindig visszatérek! Idén május végén egy apró különlegességet is belecsempéztem az újabb radutai horgászatomba. Feleségem Andrea és a Pámer család (Laci, Marika) is velem tartott!
Elhelyezkedés a tározón
Közel 800 km-es utazás végén érkeztünk meg a tározóra, mely már az első pillantásra elnyerte Andreáék tetszését. A 700-800 hektáros vízterület, gigantikus méreteivel szerintem mindenkire nagy hatást gyakorolna. Miután a régi ismerősökkel gyorsan üdvözöltük egymást, kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy rengeteg külföldi horgász tartózkodik a tározón, a legjobb helyek mind foglaltak. Hosszas egyeztetés és helykeresés után, egy addig alig meghorgászott szakaszt jelöltünk ki a táborhelyünknek.
Gyors elhelyezkedés után a délutáni órák a radaros helykereséssel teltek el. Rendkívül változatos volt a meder, sok érdekességet pillantottunk meg a képernyőn. A régi folyómeder előttünk terült el a maga 6-7 m-es mélységével. A törésvonalak többször elérték a 4-5 m-es, közel függőleges irányú eséseket. A mederben találtunk pár szigetszerű kiemelkedést is. Ezek mélysége 2-3 méter körül mozgott, de a területük nem érte el a 10 négyzetmétert sem. A későbbiek folyamán ezek a szigetek nagyon fogósnak bizonyultak. A táborhelytől kissé messzebb kb. 400-450 méterre 1-1,5 méteres kagylópad terült el. Izgatottan készülődtünk az esti horgászatra, nagyon sok jót néztünk ki az előttünk elterülő vízterületből.
Támadnak az amurok
Az első éjszakai dévér invázión már meg sem lepődtem, hisz tulajdonképpen az idei évemet főleg ezek a halak jellemzik. Az amurok fokozott érdeklődése viszont kellően meglepett! Akár gyümölcsös, vagy halas ízesítésű bojlit tettem fel, az amuroknak teljesen mindegy volt. Felettek, felhabzsoltak mindent, folyamatos munkával láttak el bennünket. Nem volt semmi bajunk az amurok ilyen irányú érdeklődésével, hisz rendkívül jó horgászatot biztosítottak számunkra az elő napokban. Igazán nagy példányt nem sikerült fogni, de a 8-10-12 kg-os amurok hihetetlenül jól küzdöttek, több fárasztás időben elérte akár a húsz percet is.
A második naptól végre beindultak a pontyok is, de meglehetősen ritkán sikerült egy-egy példányt kifárasztani. Valószínű, hogy a hatalmas amur csapatok kiverték őket az etetésről, vagy a dévérek felettek előlük mindent. Négy napon és éjszakán át küzdöttünk az amurokkal, mire elhatároztuk, hogy táborhelyet váltunk. Ennek oka végül is az amurok tömeges jelenléte és a nagy pontyok hiánya lett.
