Versenyláz - Vigyázz, kész, start!

Versenyláz - Vigyázz, kész, start!

Gyerekkoromban édesapámék gyakran jártak a Kiskunsági-főcsatornára többnapos horgásztúrákra. A kirándulást megelőző napokban furcsa, savanyú és kissé büdös szag lengte be a kertünket. A kellemetlenségnek egy teli kád erjesztett kukorica volt a forrása. Mivel nekem ekkor a horgászat az apróhalak kitermeléséről szólt, nem tudtam elképzelni, hogy mi célt szolgálhat ez a visszataszító matéria. A hét végén aztán megkaptam rá a választ, amikor az éjszaka közepén a „nagyok” hatalmas amurokkal küzdöttek. A halak megőrültek az erjesztett magvakért és elképesztő zabálást rendeztek a nekik szánt etetésen. Az idő múlásával aztán ki tudja miért, szép lassan mellőzték az egykori csoda csalit. Egészen mostanáig!

Az bizony nyilvánvaló, hogy a kukoricás etetésen mindig is jól fogható volt a ponty és az amur. Nagy kiterjedésű természetes vizeken a mai napig előszeretettel használják szoktató etetéshez. Kedvező ára és hatékonysága folytán a legkedveltebb pontycsalik közé tartozik.

Az erjesztés egy speciális módja a magvak etetésre történő felkészítésének. Főleg a felmelegedett vizekben hatékony ez a szagos etetőanyag. Elkészítése sem bonyolult, ám ha csak a természetre bízzuk a sorsunkat, egy-két hétig kell a tengerit és a többi gabonaféléket „rohasztani”, mire elérik azt az állapotot, ami nekünk kell. Gusztusosnak sem mondható ez a tevékenység, hiszen, ha beindul a tejsavas erjedés, az bizony szúrós szagú gázok képződésével is jár.

A fent említett kényelmetlenségek kiküszöbölésének okán került piacra a Haldorádó Start erjesztett magkeverék. Ez a vödrös kiszerelésű termék egyszerűvé, kényelmessé és gyorssá teszi az erjesztett magvak elkészítését.

Vödrös kiszerelésű magmix

Na de lássuk, hogyan jön ez a „szoktató” etetésre szánt csalogatóanyag a versenyhorgászathoz! Idén már többször is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de igazán kiugró eredményt nem sikerült elérnem. Fogtam vele halat bőven, de nem volt jobb, mint a többi etetőanyagom.

Idén már többször is próbálkoztam ezzel a keverékkel

Aztán, ahogy melegedett az idő és persze ezzel együtt a víz hőmérséklete is, úgy lett egyre eredményesebb a savanyú takarmány. Június vége, július eleje aztán elhozta az igazi kánikulát. Heteken keresztül volt 35 Celsius-fok felett volt a csúcshőmérséklet, és az éjszaka sem hozott felfrissülést. Pont ennek az időszaknak a közepén rendeztek egy éjszakai horgászversenyt a Moby Dick horgásztó-rendszer fekete taván. Szerencsések lehetünk, mert a nagyközönség számára ezt a tavat a gazda nem nyitja meg éjszakára, mi viszont visszajáró vendégek vagyunk, és már vagy 5 éve rendezzük meg itt ezt a baráti versengést.

Edzés

Páros versenyről lévén szó édesapámmal indultunk neki, hogy felderítsük a tó halainak aktuális ízlését. Pár nappal a verseny előtt mentünk ki a vízre tréningezni. Csapattársam 60 méterre etetett az itt bevált etetőanyagokkal és az itt favoritnak számító csalikombinációkkal horgászta meg a vizet. Én szintén 60-ra etettem, mégpedig a Vad Ponty etetőanyag + erjesztett mag keverék elegyével.

Vad Ponty + Start mix = különleges illatú és állagú etetőanyag

Az edzés nagyon meghökkentő eredményt hozott. Édesapám csak ritkán jutott el kapásig annak ellenére, hogy forrt előtte a víz a haltól. Előttem is mutatta magát a hal, de itt a fenéken is aktívak voltak a pikkelyesek, 3 percenként húzták el a spiccet. Édesapám mindent kipróbált már, hiszen elsősorban nem azért mentünk, hogy „élménypecában” legyen részünk, hanem hogy kiderítsük, mivel lehet a legtöbb halat fogni. Mikor már nem maradt más, tömött ő is a kosarába a keverékemből, a horog mellé pedig egy szem ízesített kukoricát fűzött. Bedobás után 1 perccel már húzta is a spiccét a ponty.

A kukoricás etetőanyag kukorica csalit kíván! Szerencsére van választék bőven

Ekkor már Ő is elhitte, hogy a megváltozott körülmények, a majd 30 fokos víz valami mást, valami újat kíván meg. A szokványos etetőanyagok használhatatlanná váltak, aromájuk, ízük a forró vízben egy cseppet sem késztette evésre a halakat. Nem úgy, mint a vízétől eltérő pH-értékű, erjesztett keverék.

A keverék

Mindennek az alapja a Start mag mix. Ennek elkészítésével kell kezdeni az egész procedúrát. Első lépésként a vödör maghoz vizet kell önteni, méghozzá úgy, hogy teljesen tele legyen az edény. Ezután egy napig békén kell hagyni az alapanyagot.

Pontos használati utasítás
Az erjesztő por picit felgyorsítja a természetes folyamatot
Töltsük színültig a vödröt!

Másnap aztán rá kell szórni, majd elkeverni az erjesztő port, végül pedig lezárni a vödröt. A többit pedig a természetre bízzuk. Annyit tudunk segíteni, hogy napos helyre tesszük az erjedő magkeverékünket. Naponta elég egyszer megkeverni, és több törődést nem is igényel. Én a versenyre majdnem egy hétig erjesztettem a matériámat, a végeredményen ez látszott is, hiszen irdatlan szagú lett a mixtúrám.

Az erjedés közben gázok képződnek a vödörben…
… melyek a doboz tetején lévő lyukon tudnak távozni!
A végeredmény

A szemes takarmányt viszont be is kéne juttatni olyan 60 méter körüli távolságra. Ehhez természetesen a Vad Ponty etetőanyagot választottam, mely alapjáraton is kissé savanykás illatú.

Csali

Természetesen mi más is kerülhetne a horogra, illetve a horog mellé, mint kukorica. A tréningen jó pár ízesítésű tengerit próbáltam. Ezek közül a gyümölcsös, édes jellegűek eredményezték a legjobb kapásokat. A Haldorádó kínálatában kétféle termék van, ami kiváló hajszálelőkés felkínálásra. Egyik a már jól ismert Kukorica Tuning, míg a másik a 2012-es év újdonsága, a Pácolt Kukorica.

Egy félbevágott hungarocell darab tökéletesen elég ahhoz, hogy balanszírozza a csalinkat
Tökéletes szemeket rejt az üvegcse
Azt hiszem nem kérdés, hogy melyik kukoricaszemet lesz könnyebb felszippantani a halnak!

Legfogósabb éppen ez utóbbi fajtából került ki, méghozzá a Tiszavirág fantázianevű. Ez a termék élénk tutti-frutti ízzel rendelkezik, de még ennél is fontosabb, hogy kiváló a horogállósága és könnyen balanszírozható, mivel azonos méretű szemeket tartalmaz.

Szerelék

Ennek bemutatására sok időt nem szentelek, hiszen a rövid előkés, bordás kosaras végszerelék már többször ki lett vesézve.

Verseny

Mint tudjátok, nem szeretek verseny közben fotózkodni, így a bemutatott képek beállítása hagy némi kívánnivalót maga után. Nézzétek ezt el nekem, de az eredményesség ilyenkor minden előtt áll.

Na, ülünk-e ma egy szektorban?
Csak a verseny előtt kevertem be az etetőanyagot
Nedvesítésre kizárólag a savanyú levet és…
… némi aromát használtam
Rostálásra ennél a kajánál nincsen lehetőség, ezért alaposan össze kell dolgozni az alkotóelemeket

Édesapámmal a pálya közepére sorsoltunk, ami ezen a tavon nem számít rossznak. Este nyolc órától volt engedélyezve az etetés. Mi ezt viszonylag gyorsan lerendeztünk, hiszen mindössze 15-15 kosárral dobtunk be a kinézett 60 méteres távolságra. Bár éjszaka nehéz pontosan meghorgászni az etetést, törekedni kell rá. Célszerű olyan tereptárgyat kinézni, ami elég nagy ahhoz, hogy körvonalait a vaksötétben is látni lehessen. Velünk szemben pont egy fasor ért véget, és az utolsó nagy fa elég méretes volt, ahhoz, hogy jó célpont legyen. Az, hogy éjjel sikerül-e oda dobni, ahová szerettünk volna, nem tudjuk, inkább csak reméltük.

Éjszakára különös gonddal rendezzük be a harcálláspontunkat, hiszen ha sötétben megcsúszik a láda, akkor van baj!

Tipp

Nappali horgászatok során látjuk, hogy milyen ívben repül a szerelékünk, és tudunk korrigálni a damil visszatartásával, vagy tudjuk a bottal lassítani a kosár röptét. Sötétben azonban fogalmunk sincs, milyen szögben dobtuk el a cuccunkat, és az éppen hol jár. A távoli horgászat nagyon pontatlanná válik, a közelivel meg az a baj, hogy ha picit jobban meghúzatjuk a dobást, akkor a kiakasztás méterekkel visszarántja kosarunkat a becsapódás előtt. Éppen ezért érdemes egy olyan távot választani, ami „benne van a kezünkben”.

Fél kilenckor kezdődött el a derbi. Az első kapásunkra mindössze 10 percet kellett várni. Mint később kiderült, ez volt a leghosszabb idő, amit a szerelék a vízben töltött az éjszaka folyamán. A verseny első 3,5 óráját szinte végigfárasztottuk. Irdatlan haltömeg állt be elénk, ami nem is csoda, hiszen messze földön híres a tó halállománya.

Dudaszótól dudaszóig fogtuk a halat
A meleg vízben nagyon hevesen védekeztek a halak, nem kis gondokat okozva ezzel nekünk
Volt egy időszak, mikor csak amur tartózkodott az etetésen

A leggyorsabb kapásomra még várnom sem kellett, sőt még csak nem is láttam. Én ugyanis csak bedobás után raktam fel a spiccre a patront, mivel dobás közben engem nagyon zavar, így a suhintás előtt mindig levettem a kis „szentjánosbogarat” a botról. Ez a kapás még engem is meglepett. Hallottam, ahogyan bent csobbant a kosaram, majd a zsinór megfeszítése után le szerettem volna tenni a pálcámat az ágasra. E folyamat közben majdnem kirántotta a kezemből valami a horgászbotomat. A fejrázásból és a csekély ellenállásból azonnal tudtam, hogy amur van a horgon. Egész addig nyugodt volt, míg alá nem szűrtem, akkor aztán felrobbant a víz, kis híján szétverte a szákomat.

Ez a kis csibész majdnem kikapta a botot a kezemből
Sötétben nem egyszerű irányítani a halat, általában nem is sikerül :)
Azt hiszem, ez már a merítőben van

Az éjféli vacsora szünete után úgy határoztunk édesapámmal, hogy legyen akármennyire is lehetetlen vállalkozás, megpróbáljuk megetetni a helyünket, hiszen azt a mennyiségű halat jó lenne ott tartani a verseny egész ideje alatt. Aránylag pontosan meg tudtuk ezt oldani, hiszen a dudaszó után azonnal jelentkeztek a kapások.

Az amurok - bár nem voltak nagyok - merítése nem volt egyszerű. Ha nem sikerült elsőre alámeríteni, olyan cikázásba kezdtek a part mentén, hogy nem bírtam követni a fejlámpámmal!

A második etapot is végigdolgoztuk: igen sokat fogtunk, ám borzalmasan sok halat el is vesztettünk. Ennek oka vélhetően - azonkívül, hogy fáradtak voltunk - a kemény bánásmód volt. Nem kell részleteznem, hogy milyen az mikor 2 méterre horgászunk egymás mellett, és a hal keresztbeúszik. Még nappal sem egyszerű körülmény ez, nem hogy éjjel!

Az amurok rohama ellenére a zsákmány 70%-át a pontyok adták
Ekkora volt az átlagméret
Ez itt az éjszaka legnagyobb hala, majdnem 7 kiló (megjegyzem, ezt édesapám fogta, de Ő nem hajlandó fényképezkedni verseny alatt. Takács Peti, vagy Tóth Feri tudna mesélni, milyen harcot kell vívni vele egy-egy képért :))

Mivel egész éjjel folyamatosan ment a mérlegelés, tudtuk, hogy jól állunk, de a végeredmény még minket is meglepett. Reméltük, hogy amit kitaláltunk, az működni fog, de hogy ennyire, azt álmunkban sem gondoltuk. Végül 138 kiló halat fogtunk a 7 óra alatt, ami 88 kilóval több, mint amennyit a szektorunkban a második helyezett mérlegelt. Sőt, a többi szektor egyesekre is ráfogtunk 30 kilót.

Az eredmény magáért beszél, nem kell magyarázni!

Azt mindig is tudtam, hogy a megfelelő etetőanyagon sok múlik, de hogy ennyi, azt sosem gondoltam volna. Azt pedig pláne nem, hogy egy ilyen egyszerű keverék is lehet ennyire nagyszerű. Míg a legtöbb csapat kiváló minőségű édes, fűszeres és halas etetőanyagokkal operált, addig mi bekutyultuk ezt a savanyú, büdös matériát, és fogtuk a halat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki ezt a kutyulmányt rövid horgászatok alatt is, hiszen működik. Engem lehet cáfolni, de az eredményt, azt nem!

Írta: Sipos Gábor ifj.
Fotó: Jakab Enikő, Sipos Gábor ifj.

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.