Pontyhorgászat „Alaszkában”

Pontyhorgászat „Alaszkában”

A tavasz időjárása az átlagosnál is szeszélyesebb, változó tendenciát mutatott. Hol verőfényes napsütés melengette a nyughatatlan, lelkes pontyhorgászok szívét és adott egyre nagyobb okot a bizakodásra, hol pedig a hidegfrontok, esőzések és szélviharok lehetetlenítették el a horgászatot. Ez az én esetemben sajnos különösen igaznak bizonyult. Csupán egy március végébe nyúló hétvégén sikerült először egyeztetnem bokros teendőimmel és a legfőbb forgatókönyvíróval, a természettel! Célom a Haldorádó 2011-es újdonságainak - vagy azok legalább egy részének - tesztelése, kipróbálása volt, valamint, hogy végre horgásszak egy jót. Lássuk az eredményt!

Információ a horgászhelyről:

Mindenekelőtt úgy vélem, a cím némi magyarázatra szorul. Horgászatom helyszínéül egy általam eddig ismeretlen, felfedezésre váró, új vízterületet választottam, amit nem a címből eredő egyesült államokbeli Alaszkában, hanem csupán a Heves megyében elterülő Alaszka horgásztavon ejtettem meg. :-) A tó alapterülete 9,2 hektár, átlagos vízmélysége 4 és 5 méter közé tehető. A tó halfaunája, illetve halbősége szép eredményeket ígért, ám tudtam jól, az nagy halsűrűség ellenére tartogathat kellemetlen meglepetést is számomra. Minden horgász tapasztalatain nyomon követhető, hogy a jó helyválasztás fél siker! Mint korábban oly sok helyszínre, ide is helyismeret nélkül, de nem felkészületlenül érkeztem. Mivel semmilyen korábbi gyakorlati tapasztalatom nem volt a vízről, segítséget kértem, melyet a tó segítőkész kezelőjétől meg is kaptam. A tavon lehetőség nyílik partról, valamin stégről történő horgászatra. Elmondása alapján egyértelművé vált számomra, hogy a parti horgászhelyeket helyezi előtérbe, végül ajánlatát, tanácsát megfogadva a 24-es számú állásra esett a választásom.

Horgászhelyem az Alaszka-tavon…
… valamint a bója két oldalára eső etetésem

Felszerelés összeállítása:

Figyelembe véve a tó adottságait és paramétereit, úgy véltem, hogy a már-már etalonnak számító, leggyakrabban használt összeállításom itt is megállja majd a helyét. Két Energo Team President DX-Kevlar heavy karakterisztikájú feederemet használtam 3,60-as hosszban, piros színű, heavy erősségű spiccekkel. Botjaimra a szintén Energo Team Power Feeder Long Cast 50-es méretű orsóim kerültek. Az orsók dobjára főzsinór gyanánt 0,22 milliméter átmérőjű Nevis Navy Carp monofil zsinórt csévéltem. Szerelékeimet tekintve két különböző szerelési metodikát alkalmaztam. A tavaszi horgászatok során gyakorta előfordul, hogy az alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkező, óvatosabban táplálkozó halaknak elég egyetlen apró hiba, ami kapástalansághoz vagy halvesztéshez vezet. Nem árt kiemelt figyelmet fordítanunk végszerelékeink elkészítésére és a csali felkínálására sem. Fontosnak tartom, hogy a szerelék ebben az időszakban mindenképp finomabb, kisebb elemekből álljon, mint a megszokott, valamint - ami az egyik legsarkalatosabb szempont -, hogy kisebb horogméretet használjunk. Konkrétumok szintjén: egyik végszerelékem a már jól ismert, gubancgátló csővel ellátott (és némi átalakításon átesett) bordás etetőkosaras szerelék volt ütköztetett kivitelben, ami egy 6 mm-es gumigolyóban, illetve egy 10-es méretű forgókapocsban végződött. A második szerelékem hasonlóan végződött, annyi volt a különbség, hogy a gumigolyó felett egy 28 grammos, talpólmos Middy Pellet Feeder Shot Gun feederkosár kapott helyet. Horogelőkémet mindkét esetben pontosan 10 centiméter hosszúra kötöttem 0,10 mm átmérőjű fonott előkezsinórból. A horog az egyik végszereléken Awa-Shima Cutting Blade 10-es horog volt, míg a másikon Gamakatsu 2260B 8-as. A végszerelékek maximum 40-50 cm-t csúsztak a 20-as monofil zsinóron, melyen egy-egy Cralusso gumiütközőt helyeztem el.

Csalogató anyagok kiválasztása:

Az eddigi tavaszi horgászatok tapasztalatai alapján és az egyre melegedő, akkor kb. 10-12 Celsius-fok hőmérsékletű vizet figyelembe véve két különböző kosaras keveréket - valamint egy vésztartalékot - állítottam össze, melyek egy része az alapozó etetéshez is szolgált. A tavaszi horgászatok egyik óriási hibája szokott lenni, hogy túlzásba visszük az etetést. Ez a megállapítás még az intenzíven telepített, nagyobb halsűrűségű tavakra is vonatkozik, ám ha még hidegfront is tetőzi a horgászatunkat, az a melegnek amúgy sem mondható vízben tovább csökkenti esélyeinket. Ezért egy koncentrált, horog körül lévő, kisebb mennyiségű, egységnyi területre bejuttatott csalogatóanyag-mennyiség bőven elegendő ebben az időszakban.

1. keverék: 0,5 kg Haldorádó Pellet Pack (Magyar Betyár )+ 0,5 kg Haldorádó Magyar Betyár etetőanyag + 70 ml Haldorádó CSL Tuning hideg vízi aroma (Magyar Betyár) + 50 ml Haldorádó Aroma Tuning (Magyar Betyár)

2. keverék: 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag + 100 ml Haldorádó CSL Tuning hidegvízi aroma (Tenger Kincse) + 0,5 kg Haldorádó Fekete Gyémánt Pellet Juice-ba áztatott mag mix (fehér köles, vörös köles, repce, kendermag, kukorica, búza)

Etetőanyag keverékeim alkotóelemei

A „ne etess sokat, de az hatékony legyen” elv ekkor különösen felértékelődik. Ehhez igazodva próbáltam minél összehangoltabbá, gazdagabbá tenni keverékeim beltartalmát. A tó viszonylag hideg vize miatt már az előző este bekevertem a két különböző mixtúrát. Alapozó etetés gyanánt a két keveréket váltogatva 15 dobást végeztem kiakasztott zsinórklipsszel.

Mi került a horogra?

A nap folyamán számos különböző csalikombinációt próbáltam, melyek ízesítését tekintve a döntő többség igazodott az etetőanyagok büdös-fűszeres irányvonalához. Hiába próbálkoztam többfajta alternatív pellettel, illetve kukoricával, érdekes módon aznap olyan csalikkal sikerült a legtöbb kapást elérni, amelyek ízvilága a használt etetőanyag keverékekére hajazott.

Az aznap halat adó csalogató anyagok…
… némi tuninggal megspékelve

Kezdődhet a horgászat!

Tiszta, csillagos égbolt és szélcsendes idő fogadott a horgászat reggelén. Egymagam indultam útnak, hogy végre újfent édes vízparti levegőt lélegezve adhassam át magam a horgászat örömeinek. A korai kelés eredményeképp már reggel 6 órakor a vízparton álltam, tele reményekkel… A személyes egyeztetés után és a formalitásokat letudva elfoglalhattam horgászállásomat és megkezdtem a felszerelések összeállítását.

Végre a vízparton!

Ezek nagy részével meglepően hamar elkészültem, mindössze egyetlen szerelék elkészítése maradt hátra. Épp ezen munkálkodtam, mikor az alig 5 perccel korábban bevetett botomra pillantottam. A botspicc határozott görbülése, majd az orsó halk ciripelése tudatta velem, hogy valaki már is érdeklődést mutat a csalim iránt. A bevágást követő 2-3 perc elteltével szákba tereltem a virgonc kis pontyot, és nagy örömmel konstatáltam, hogy ez a nap sem lesz eredménytelen. Hamar visszaengedtem a lelkes ifjoncot és visszadobtam szerelékemet az etetésre.

Még küzd a lelkes pontyifjonc
Megérkezett a reggel első pontya

A hal egy szem 8 mm-es Magyar Betyár Oldódó Pellet, illetve 3 szem csontkukac egyvelegére csábult el, amit a pellettel azonos, kolbászos illatú Feeder Pordippel tettem még vonzóbbá. A következő pontyra sem kellett sokat várnom, az előző eseménysort követően alig 10 perccel erőteljes kapással jelentkezett. A hal ismételten a pellet-csontkukac kombinációt vette fel. Érdekes, ám annál nyugtalanítóbb módon másik szerelékem már majd 40 perce a vízben volt, de a halak semmilyen reakciót nem mutattak. Már-már fontolóra vettem, az esetleges csere lehetőségeit, mikor váratlanul apró, szöszmötölős kapást jelzett a bal oldali feederspicc. A harmadik apró húzást egy határozott bevágással honoráltam, ám erős ellenállásba ütköztem. Ellenfelem eleinte még pár méter zsinórt is lehúzott, igen jó erőben volt. Az előzőkhöz hasonlóan ezt a halat is sikeresen megszákoltam, majd útjára engedtem a 2 kilogramm körüli tükörpontyot. A csali egy szem 12 mm-es Magyar Betyár Oldódó Lebegő Pellet volt, melyet a koncentrált etetés felett teljes előkehosszban hagytam lebegni.

Munkában a Pellet Feeder Shot Gun
A koncentrált etetés meghozta gyümölcsét

Gyors újracsalizást követően visszarepítettem szerelékemet a helyére és vártam, miként reagálnak a tó lakói. Kisebb, cirka félórás szünet következett, miután a jobb oldali botom kapást prezentálhatott. A bevágást követően másodpercnyi időtartam telhetett el csupán, mikor döbbenten kaptam el tekintetem a kezemben görbülő pálcáról a bottartó állványra. A bal oldali botom orsója őrült tempóban adagolta a zsinórt. Ez a bevágás is biztosan ült, újabb intenzíven görbülő botot tarthattam a kezemben. Tudtam, nincs időm túl sokat gondolkodni, így a féket gyakorlatilag teljesen kilazítva visszahelyeztem az egyik botomat. Kissé tehetetlennek éreztem magam a huzavonában. Jócskán megugrott adrenalin-szintem hatására némileg erőltetve, hamar merítő szákba kényszerítettem az első pontyot, majd a matrac biztonságot nyújtó takarásában hátrahagyva visszasiettem a másik delikvenshez. Az orsó dobja még ekkor is forgott, a hal minimálisan 50 méter zsinórt „lopott” addigra. Négy-öt perc elteltével a parthoz irányítottam elkószált ellenfelem, majd elfoglalhatta helyét előző sorstársa mellett. Amilyen egyszerre tette magáévá csalijaimat a két tükörponty, annyira hasonlítottak is egymásra. Néhány fénykép elkészítését követően elláttam a horog ütötte sérüléseket, majd útjára engedtem a „pontyikreket”.

Végre matracon a „pontyikrek”

„Ez igen!”, adtam hangot elégedettségemnek. Nagyon örültem a biztató kezdetnek, és még csak kora délelőtt volt! A sikerszéria szerencsére folytatódott, a délelőtt folyamán további 9 ponttyal sikerült közelebbi ismeretséget kötnöm.

Majd minden esetben az alsó szájszélbe akadt a horog

Ezzel el is érkeztünk a déli, leginkább napsütéses órákhoz, mikor a halak kapókedve drasztikusan lecsökkent. „Sebaj!”, gondoltam magamban. „Remek lehetőség ez, hogy minél több csalikombinációt kipróbálhassak, és hogy kiderítsem, melyik ad halat a kapásszegény időszakban is!” 13 óra körül járhatott az idő, mikor egy alig észrevehető ejtős kapást észleltem a távolabbra bevetett szerelékhez tartozó boton. Nem igazán tudtam mire vélni mindezt, hisz ezt a készségemet nagyobb, darabosabb példányoknak szánt csalival láttam el. A bevágás ült, de éreztem, hogy nem értem el a célom, csupán egy kisebb hallal van dolgom. Mint később kiderült, egy kárász vette fel a horgot - mert a csalit nem igazán tudta volna -, ami ugyan a maga nemében nem volt kis példány, mégsem őt vártam.

Egy kárász is színesítette fogásaimat

Kis idő elteltével a másik botomon is kísértetiesen hasonló, gyenge kapás jelentkezett. Már láttam lelki szemeim előtt az újabb kárászfogást, mikor a bevágást követően a bot megállt a kezemben. Döbbent izgalommal vettem tudomásul, hogy a látszat csalt, ezúttal végre egy szebb hallal akadtam össze. Erősebben, határozottabban küzdött, mint az eddigi pontyok, kisebb felüdülésként életem meg a fárasztás perceit.

Jól megdolgoztattam feederbotomat

A végén Ő sem kerülhette el a sorsát, kimerülten, magatehetetlenül siklott a merítő szákba. Ugyan nem túlzottan nagyobb példány mint az eddigiek, mégis remek élményben részesítettem, a 3-as forma ponty.

Merítés előtt a megfáradt uszonyos
Remekül akadt az kis horog

Az elkövetkezendő órák sajnos eseménytelenül teltek. Ez idő alatt kiváló lehetőség adódott, hogy közelebbről megcsodálhassam a tó környezetét és élővilágát. A partot szegélyező gyékényesnél, majd másfél méter mélyre le lehetett látni a gyönyörű, tiszta vízben, ahol szemmel láthatóan már akkor is zajlott az élet.

A parti sekély vízben hamar megjelentek a kisebb fehérhalak…
… majd őket követve a ragadozók

Vészesen közeledett a délután és a horgászatra szánt idő vége. Az utolsó félórában járhattam, mikor váratlanul a nap legerőteljesebb kapásával jelentkezett egy újabb érdeklődő. A bevágás után furcsa, szokatlan ellenállást éreztem. Halam néha intenzív húzásba kezdett, néha pedig szinte hagyta magát a part felé vontatni. Később, még a víz alatt megpillantottam a zsákmányt: legnagyobb meglepetésemre egy balin küzdött a horog végén! Kis idő elteltével sikerült megszákolnom Őnagyságát, majd gyors fotózás után visszahelyeztem éltető elemébe. A fogatlan ragadozó egy szem Fekete Gyémánt Oldódót Pellet, valamint egy szem Magyar Betyár lebegő Hybrid Pellet kombinációját kívánta meg. Jó „végszó” volt ez, hiszen ezzel sajnos elérkeztem a horgászat végéhez. Az aranyló Nap és az azúrkék égbolt csodás játékának fényében összepakoltam felszereléseimet és élményekkel telve hazaindultam.

Pellet csalira érkezett a váratlan vendég

Összegzés:

A halak viszonylag finoman, ám annál nagyobb létszámban táplálkoztak a nap folyamán. Legeredményesebb etetőanyagnak a 2-es számú, Pelletes Fekete alapú keverék bizonyult, míg csalik tekintetében az első halat adó, pordippel bevont Magyar Betyár Oldódó Pellet-csontkukac kombináció volt a legkelendőbb. Összesen 17 db hal tette tiszteletét kamerám objektívje előtt, melyből 15 db ponty volt! Mi tagadás, a nap végére kellemesen elfáradtam. Remekül éreztem magam, csodás napot tölthettem el a tavon, gyönyörű időben. Megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni az aznapi lehetőségeimből, és boldogan vehettem tudomásul, hogy az év első horgászatát remekül sikerült abszolválni. Mindenkinek hasonló szép fogásokat és izgalmas perceket kívánok a vízparton. Remélem, legközelebb is velem tartotok!

Természetesen a nap folyamán minden hal visszanyerte szabadságát!

Írta: Putz Tamás (tomi9206)
Fotók: Putz Tamás, Google Earth

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: