A Tisza folyó igazi virágai

A Tisza folyó igazi virágai

Gyerekkorom óta járok ki horgászni, de a Tiszát ennyi idő alatt sem tudtam kiismerni. Sokan hiszik, hogy e szeszélyes folyón csak csónakból lehet szép halakat zsákmányolni, ám ennek ellent kell mondanom. Aki csak egy-két napra látogat el a Tiszára, annak nincs ideje csónakot bérelni hetekre, nem tud egy bizonyos helyet etetni akár több tíz kiló kukoricával vagy pellettel, esetleg bojlival. Aki nem akar ennyit fáradozni és ideje sincs rá, annak megmutatom, hogy csak egy jó helyet kell találni a sikerhez, és meg kell találni a legeslegjobb etetési praktikát.

A Tiszafüred és Poroszló között, a Fehér Amur csárdánál található Tisza-híd környékét és az alatta lévő szakaszt a helyiek csak úgy emlegetik, hogy „élő Tisza”. Ez a rész lehet az egyik legjobb választás abból a szempontból, hogy itt rengeteg az általam is kedvelt, kilón felüli dévérkeszeg, illetve sok 1 és 6 kg közötti ponty fogható. A harcsások is megtalálják itt a számításukat, mert rengeteg harcsa lapul a parttól olyan 60 m távolságban. Fenekező módszerrel és kishallal a horgon szép halakat lehet zsákmányolni. De beszéljünk arról a módszerről, amelyet a legjobban szeretek: ez természetesen a feederezés. Szerintem ez a legsikeresebb, mivel a néha igen gyenge kapásokat is jól lehet vele érzékelni.

A Fehér Amur csárdával szemben van a horgászhelyem
Mellettem a Tisza-híd található

Egy nyári hajnalban indultam útnak az Amur csárdával szemben az „élő Tisza” partjára, a híd mellé. Ezen a helyen a meder nagyon iszapos, ugyanakkor a sodrás elég jelentős, ezért nem érdemes csak úgy gombócokat dobálni a vízbe. Kell egy olyan módszer, amivel az etetőanyagot nem viszi el a víz és nem is tűnik el az iszapban, valamint ami úgy ontja az etetőanyagot, hogy akár órákon át ott tartja a halakat. Hogy lehet ezt elérni? Na, erre kell a speciális etető technika, amit a következőképpen lehet megvalósítani: Hozzávalók:

  • egy kő (vagy egy fél tégla), amit nem visz el a víz,
  • egy drót haltartó,
  • kemény gombóccá formázható etetőanyag, pl. Haldorádó Ponty Piros (nekem ez vált be a legjobban, 1 kg kb. 2 órán át tartja ott a halat),
  • kb. 10 méter erős hajókötél.

Előkészítés: Az előre bekevert etetőanyagot nedves kézzel kemény gombóccá formázzuk és a kővel együtt belehelyezzük a drót haltartóba. A legtöbb esetben én 2 kg etetőanyagot viszek ki magammal, amiből 1 kilogrammnyit szoktam begombócolni a haltartóba, amire rákötöm a kötelet és a kővel együtt belendítem.

Ezúttal elsőre csak 0,5 kg etetőanyagot helyeztem bele - újratöltöm majd
Itt a csodacsali és az etetőanyag

A másik 1 kg etetőanyagot bekeverem és etetőkosárba töltöm. A horogra ugyancsak epres ízű (Vörös Démon) kukoricát teszek, de csak 1 szemet, mert úgy vettem észre, ha 1 szem kukorica a csali, akkor kb. 5-10 percenként jön egy-egy 50-60 dkg súlyú dévér, kárász vagy karikakeszeg. Ha 2 szem kukoricát teszek fel, vagy ha a kukorica mellé egy technopufit fűzök, akkor több idő - kb. 15-20 perc - telt el a kapások között, viszont ezek a halak az esetek 90%-ában vagy kiló feletti dévérek, vagy pontyok.

Az átlagos súlyú keszegek kedvenc csemegéje
A nagyobb testű dévérek és kárászok szívesen fogyasztják a kikönnyített csalit

Emellett a kosárba töltöm az azonos ízesítésű Ponty Piros etetőagyagot, majd a szereléket az etetéstől kb. 1 méterrel beljebb és 1 méterrel lejjebb dobom. Ez azért fontos, mert a víz elsodorja az etetőanyagot, és nemcsak lejjebb, hanem beljebb is sodorja. Itt jut fontos szerephez az etetőkosárba töltött anyag, mivel a halak rátalálnak a friss etetőanyagra és azt szívogatják először. Ha teli etetőkosárral horgászunk - nem üressel vagy esetleg ólommal -, akkor nemcsak a horog közelébe csaljuk a halakat, hanem az etetést is növeljük.

A mai horgászatomon az alapozó etetés után összeállítottam a feederbotomat. A végszereléket úgy alakítottam ki, hogy a 18-as Pellet Line főzsinór végére egy téglatest alakú, 30 g-os folyóvízi etetőkosarat kötöttem, amitől kb. 15-20 cm-re egy fülbe kerül a szintén 18-as Pellet Line zsinórból és egy 6-os vagy 8-as horogból készített előke. Véleményem szerint általában érdemes előkeként az egy számmal kisebb zsinór, de ebben az esetben a biztonságot tartottam fontosabbnak: az élő Tiszán bármekkora hal horogra akadhat (akkor is, ha aznap csak keszegekre és pár kisebb pontyra számítottam)!

A jól bevált Pellet Line zsinór
A víz nem viszi el az ilyen alakú etetőkosarat
A botom egy 3,6m hosszú Spro Iron-X feeder, az orsó pedig egy Spro Hardline LCS Pro 10050

A felcsalizott végszereléket 6:15-kor vetettem be először egy szem Vörös Démon kukoricával. Az első jelentkezők természetesen a keszegfélék, a bodorkák, karikakeszegek és dévérek voltak. A halak igen intenzíven táplálkoztak, hamarosan elfogyott a felkínált etetőanyag, ezért újratöltöttem a drót haltartót, majd ismét bedobtam. Fontos elmondanom, hogy a halak minden bedobás után szétszélednek, legalábbis a kisebb keszegek mindenképpen.

Az első keszeg, amit szebbnél szebb társai követtek

A nap első kispontját a második etetés után fogtam, 7:30 körül. Nem volt túl nagy, olyan 80 dkg-os és 25 cm hosszú lehetett. Ezt a halat egy szem Vörös Démon ízesítésű tigrismogyoróval fogtam. A következő dobásaimat is ezzel a csalival végeztem, de sajnos nem tudtam újabb pontyot fogni, viszont ezzel a csalival 60 dkg-os bodorkákat fogtam.

Első kispontyom

Ezek után normál szemű kukoricával, illetve lebegtetett kukoricával horgásztam. Folyamatosan jöttek a keszegek, de sajnos nem jött a hőn áhított pontyom, ezért feltettem egy Vörös Démon ízesítésű maxi kukoricát… 20 percen keresztül kapástalanul ültem, már-már azon tűnődtem, hogy kihúzom a csalit és indulok haza - már pakolászni is kezdtem a táskámba -, amikor egy erőteljes kapással jelentkezett a következő hal. Szó szerint leverte a botot az ágasról! A pillanat törtrésze alatt fölocsúdtam meglepődöttségemből és a botom után nyúltam. Már a bevágás pillanatában éreztem, hogy ponttyal van dolgom. Az első kirohanása után egyből beállt a sodrásba és sodródott az árral. Nem szerettem volna, hogy elmenjen, de túlerőltetni se akartam. Határozott botvezetéssel és egy gyengéd pumpáló mozdulattal visszaállítottam a megfelelő irányba. Ezután már kellőképpen kifáradt ahhoz, hogy a szák felé tudjam terelni. Nem akartam kockáztatni, hogy a versenymerítő nyelem eltörjön, vagy hogy a halam kiforduljon a merítő fejből, úgyhogy inkább a régi, jól bevált pontyos szákomat használtam, amelybe még a legnagyobb pontyok is könnyen beleférnek. A sikeres fárasztás után megszákoltam a gyönyörű halat és könnyedén kiemeltem a vízből. Kiraktam a fűre a szákkal együtt a gyönyörű, 2,5 kg körüli pontyot. Örömmel tekintettem rá és egy gyors fotó után engedtem is vissza.

A mai nap legnagyobb hala

A hal visszaengedése után újracsaliztam a Vörös Démon ízesítésű maxi kukoricával és visszadobtam arra a helyre, ahonnan az előző ponty jött, de sajnos félóra elteltével sem volt kapásom, így hát összepakoltam és megnéztem a zsákmányomat. A szebbnél szebb dévéreket, karikakeszegeket és bodorkákat látván jó érzés töltötte el a szívemet, hiszen egy eredményes napot zártam. Csupán 2 kg etetőanyaggal fogtam megközelítőleg 5 kg keszeget, egy kispontyot és egy 2,5 kg-os tőpontyot. Talán e horgászatom is igazolja, hogy az élő Tisza igazán megérdemli a horgászok figyelmét!

A mai nap zsákmánya, kb. 5 kg vegyes keszegféle

Készítette: Árvai Ádám