Nem tisztem hiteket, szokásjogokat, tudományosnak tűnő magyarázatokat megvétózni, de kíváncsi voltam, mi van, ha a halaknak a legrikítóbb etetőanyagokat kínálom fel. Olyan, a fenék színétől ordítóan eltérő, sőt szinte világítóan elütő kaja, amire a józan ész azonnal nemet kiált. Érdeklődésem tárgya az volt, hogy a nagypontyos etetőimben használt fluoro morzsa és egyáltalán a fluoro szín közvetlen használata vonzza vagy taszítja a halakat. Az már tapasztalat és tény, hogy a halak az etetőből előszeretettel csipegetik ki a rikító szemcséket, de mi van, ha nincs etetőanyag, csak szemcse? Ehhez készítettem két keveréket.
Mindkét keverék roppant egyszerű: 2 kg fluo morzsa + 1 kg pastoncino. A sárga morzsához sárga pastoncino, a piroshoz pedig piros. Mindkét keverék színe szinte bántó a szemnek, de nagyon szép látvány.
A TOP MIX fluo morzsáról annyit kell még tudni, hogy nehéz morzsa, nincs benne felszálló szemcse és rendkívül édes ízű. A hal biztosan kedveli, hiszen nem egyszer láttam, amikor a megfogott hal hányta ki a rikító szemcséket.
Termékeim teszteléséhez mindig természetes vizet választok, hiszen ha itt megeszi a hal, akkor egy műanyag tóban zabálja.
Az első próbálkozás helyszíne a Tüskei-tó volt, ahol a víz megfelelően tiszta és a fenék tőzeges, ezáltal fekete színű. A piros színűt szándékoztam itt kipróbálni. Ehhez közel egy kilót kevertem be a fent említett keverékből és hozzáadtam fél doboz kukoricát.
Az alapot, a keverék kb. 2/3-át csészével toltam be. Nagy bizodalmam nem volt, azonban már az első betolásnál bodorka vitte el az úszót. Ezen meglepődtem. Úgy gondoltam, a halak - különösen az aprók - messze elkerülik majd. Nem így történt. Odaálltak a bodorkák, vörösszárnyúak, majd a dévérek, és később négy ponty is odajött.
A közel háromórás horgászat alatt nem volt szünet a kapások között. A ráetetés sem zavarta el a halakat.
A következő próbát a kárászos csatornámon ejtettem meg. Most a sárga színű etető került bevetésre. A csatorna vize közel egy méter átlátszóságú, hínáros és tőzeges aljú. A fő hala ilyenkor a kárász, de gyakorlatilag mindenféle állóvízi hal fellelhető benne. Tapasztalat, hogy a kárász szereti a sárga színt, na de ilyen sárgát még ő sem látott.
Az alapetetés előtt kerestem egy olyan bothosszt, ahol volt a fenéken annyi hínármentes hely, ahol a csalim le tudott érni. Ide kupakoltam be a kilónyi keverék 2/3-át. A víz áramlása és a csali hínár közé való gyors lejutása érdekében 1 g-os úszót használtam 18-as főzsinórral és 16-os előkével.
Azonban itt is szórtam magam elé a vízbe két gombóc etetőt. Sok a szivárványos ökle, ami az itt lakó meglehetősen sok csuka egyik fő tápláléka. Kíváncsi voltam, hogy reagálják le a rikítóra színezett feneket. Íme, a fotó: a halak mit sem törődnek a fenék színével, sőt szinte gyülekeztek fölötte.
Az első kárászt nagyon sok bodorka, karikakeszeg és vörösszárnyú előzte meg. Közvetlenül az etetésen horgászva vették fel a csalit, tehát nem irritálta őket a szín. Legalább fél órát kellett várni az első kárászra, amely kukoricára jött.
Két és fél órát horgásztam, délután négytől fél hétig. Eletettem 1 kiló etetőt, ennek 2/3-át alapként, majd egy óra horgászat után ráetetve. A ráetetés a halakat itt sem zavarta, csak olyankor több karikakeszeg kapta el a csalit a kárászok elől.
A teszt célja volt azt kipróbálni, hogy a halak - beleértve még az óvatos kárászokat is - hogyan viszonyulnak a környezetüktől merőben eltérő színű etetőhöz. Ezeket a próbákat természetesen még sokszor, eltérő körülmények között is meg kell ismételni ahhoz, hogy komolyabb következtetéseket lehessen levonni, azonban indulásnak nem rossz.
Természetesen ilyen összetételű etetőanyag a jövőben nem kerül forgalomba, mert igen drága lenne. Azonban ha a további tesztek is megfelelő eredményt hoznak, és be lehet határolni a fluoro jellegű élénk színek használhatóságának korlátait, talán érdemes lesz a rikító színű etetők gyártásával foglakozni.
Bízom benne, hogy sokak fantáziáját megmozgatta ez az írás, és hasznosítani is tudnak belőle valamicskét.
(X)
Papp József
