Mixer 11. rész - Kárászparadicsom

Mixer 11. rész - Kárászparadicsom

Hetek óta elviselhetetlen meleg tartott börtönében minket, melytől mi, emberek különböző praktikákkal próbáltunk szabadulni. Halaink azonban nem ilyen szerencsések, mivel vizeink hőháztartása lényegesen stabilabb, mint a levegőé. Nem is csoda, hogy egyre nehezebb megfogni őket, és hogy napról napra szegényebb zsákmánnyal térhetünk haza. Látni ugyan látjuk őket, szákjaink mégis üresek maradnak. Sokan csak legyintenek: „ilyenkor nem eszik a hal”, míg mások azon gondolkodnak, miként is lehetne horogra csalni őket.

A horgászok nagyobb tábora ilyenkor szögre akasztja felszerelését, mondván: „ebben a melegben úgysem lehet fogni semmit!”. Persze akadnak néhányan, akik még ebben a látszólag reménytelen helyzetben is vallatják vizeinket. Eredményeik gazdagságát elnézve meglepődünk, felbuzdulunk, majd hamarosan újabb sikertelenséggel zárjuk horgászatunkat. Mi lehet a titkuk? Tudnak valamit, amit mi nem? Tapasztalataim szerint az eredménytelenségek oka nem a félve őrzött titkokban rejlik, sokkal inkább a nem megfelelő helyen és időben az optimálisnak éppen nem nevezhető módszer alkalmazásában.

Lassan elnéptelenednek vizeink

A helyszín, ahova most elkalauzollak benneteket a Szeged mellett található, Fehérpart névre keresztelt valamikori Tisza-ág. Az öreg holtág több kilométer hosszan, váltakozó szélességgel fut országunk déli határvidékén. Átlagos vízmélysége 1,5-2 méter. Halállományának döntő többségét a majdnem mindig mohó ezüstkárászok alkotják, de megtalálható benne sok más hazai és tájidegen halfaj is. A partot vastag nádszegély övezi, melybe hosszan benyúló stégek biztosítják a horgászhelyeket. Egy ilyen stégen foglalok helyet én is, innen veszem üldözőbe vizünk mohó lakóit.

Horgászhelyemet egy stégen alakítottam ki

Célhalam most a kárász lesz. Szeretek erre a halra horgászni. Ha egyszer megtaláljuk őket, mindig élvezetes kikapcsolódásban lehet részünk.

„Kárász! Mi ebben a nehéz?! Kevés etetőanyag, esetleg áztatott búza, kukorica és máris forr előttünk a víz”, gondolhatják sokan a gép előtt ülve.

Valóban! A legtöbben itt is - mint általában - előre beáztatott szemessel szórják meg helyeiket, s várják az etetésen gyülekező pikkelyeseket. A gyakran oly gazdag zsákmány most azonban elmarad, a kevés fogságba esett rab pedig arra enged következtetni, hogy nem eszik a hal. Pedig nem üres a víz! Néha szinte szabályosan forr a víz a benne lévő halaktól. De miként lehetne megfogni őket?

Látni a halakat, de megfogni őket…

A horgászat most is, mint mindig, a megfelelő etetőanyag kiválasztásával, majd elkészítésével kezdődik. „Ha kárász, akkor méz!”, szólal meg bennem egy hang. Ennek megfelelően választom ki etetőanyagomat. Keverékem pontos alkotói:

  • 3 kg Maros Mix Basic Méz
  • 1 kg Maros Mix Extra Méz
  • 2 deci pinki
  • 1 deci csonti

Csodacsalim alkotóelemei

Sokan biztos meglepődtök a viszonylag nagy mennyiségű etetőanyagon. Ennek azonban oka van. A fojtó melegeknek köszönhetően a halak elemelkednek a mederfenékről. Ez, amikor kint vagyunk, szabad szemmel is nagyon jól nyomon követhető. A felszín alatt kóborló csapatokból csak akkor tudunk „szemezgetni”, ha keverékünk ott oldódik, ahol a halak egyébként is szívesen tartózkodnak. Ezt pedig a folyamatos, szinte szünet nélküli gombócozással érhetjük el. Több órás intenzív horgászathoz pedig 4-5 kilogramm etetőanyagra is szükségünk lehet. Ahhoz azonban, hogy mixünk a megfelelő mélységben szétessen, nagy gondossággal kell bekevernünk. Elkészítésének legegyszerűbb módja a túlnedvesítés. Ne ijedjünk meg a nagyobb mennyiségű víz hozzáadásától! Csalogatóanyagunk állaga akkor megfelelő, ha olyan, mint amikor tésztát készítünk. Ha bizonytalanok vagyunk az állagot illetően, akkor készítsünk egy apró, tojásnyi gombócot és dobjuk a vízbe. Ha az „toccsanó” hanggal érkezik, az etetőanyag elkészült.

Maros Mix Extra Méz és a Maros Mix Basic Méz még a homogenizálás előtt
Homogenizálás után
Ne féljünk a nagyobb mennyiségű víz hozzáadásától
A végső állag elérése előtt még törjük át az etetőanyagot!
A megfelelően elkészített, túlnedvesített etetőanyag
A finom, édes aroma nem csak a halak számára ellenállhatatlan

Az etetőanyag kész! Lássuk, milyen felszereléssel lehetünk eredményesek! Ehhez a fajta horgászathoz a legjobb választás, a rövid vagy közepesen hosszú spiccbot. Ennek fő oka, hogy a közelebb lényegesen pontosabban tudunk etetni, valamint horgászatunk is tempósabb. Személy szerint a 4-6 méter hosszú botokat szeretem a legjobban, és ezek közül válogatok.

4,5 és 5 méteres Tubertini spiccbotjaimat hoztam magammal

Az áramlásmentes, lassan süllyedő csalival történő horgászathoz az olasz típusú úszókat részesítem előnyben. Kedvencem a Maros Mix Seria 59 névre keresztelt kis jelző, melyből 0,8-1 grammosakat készítek ki magamnak. Úszóimat 12-es Tubertini Dragon előkezsinórra fűzöm. Vékonyabb zsinórt használni felesleges, és nem is szabad. Csak az elveszített szerelékek száma szaporodna meg nagyon. Úszóm súlyozásához úgy válogatom össze az ólmokat, hogy 6-8 darabbal tökéletesen ki legyen súlyozva. A 15 centiméteres előkére egy 12-es Gamakatsu horgot kötök. Fontosnak tartom a nagyobb horog használatát, mert vele lényegesen biztosabb akadást érek el, így sokkal kevesebb az üres bevágás, leakadás és az ezek miatt keletkező gubanc kialakulásának lehetősége is kisebb.

Állóvízi spiccbotozáshoz kedvencem a Maros Mix Seria 59 névre keresztelt kis úszó

Láda, botok, úszók, horgok, különböző kiegészítők bepakolva, minden a helyén. Irány a part! Megérkezve besétálok a kiszemelt stégre, szétnézek, mély lélegzetet veszek és érzem, újra itthon vagyok. Pár percet még élvezem a természet neszeit, majd sietek vissza az autóhoz. A helyre való becipekedésnél igyekszem minél kevesebb körrel bejutni. Táska, láda a vállamon, botok, dézsák a kezemben, csak horgászhassak már! Bepakolást követően elhelyezkedem, előkészítem az etetőanyagot, majd gyorsan összerakom a botokat is.

Partra érve pillanatok alatt elkészíthető a felszerelés

Az ereszték beállítását a hosszabb, vagyis az 5 méteres bottal kezdem. Mivel a halak a víz bármely rétegében tartózkodhatnak, az eresztéket úgy állítom be, hogy a horog 1-2 centiméterrel lebegjen a mederfenék fölött, a jelző és a főólmozás távolságát azonban igen erőteljesen megnövelem. A köztük lévő távolság körülbelül 60-70 centiméter. E beállításnak köszönhetően a stég előtt található, körülbelül 1,5 méteres vizet teljesen át tudom kutatni. Különösen igaz ez a vízoszlop alsó 60-70 centiméteres részére. Az ereszték pontos beállítása után következhet a rövidebb, vagyis 4,5 méteres boton történő mélységállítás: ezt körülbelül fél méterrel rövidebbre állítom. A két bottal és a különböző mélységbeállításnak köszönhetően az előttem lévő vízoszlop teljes magasságát tüzetesen át tudom kutatni a halak után.

Mindennel megvagyok. Csalizok, majd útjára engedem a felszerelést. Az úszó beérkezése után dobok egy apró, tyúktojásnyi gombócot. Körülbelül 10 perc telik el az első „érdeklődő” felbukkanásáig, majd szépen lassan megérkeznek a többiek is.

Szép, egészséges ezüstkárászok élnek az öreg holtágban

Úgy látom, igencsak eltaláltam az ízlésüket, a folyamatosan pótolt finomságoknak köszönhetően szinte már be sem hagyják állni az úszómat. Kapásjelzőm remegve fekszik a víz felszínén, jelezve, hogy valaki útközben elkapta az egy szem csontival csalizott horgot. A túl sok késve észlelt kapás miatt egyre több kárász nyeli mélyebben a horgot. Ennek kivédésére leteszem 5 méteres spiccbotomat, és kezembe veszem a 4,5 métereset, mellyel tovább folytatom halállomány ritkítását.

Alighogy vízbe ér a csalim, máris magával ragadta valaki
Dobás után gombócgyúrás…
… majd repül is a finomság …
… az úszóm mellé…
…és kezdődik minden elölről
Horgászatom alatt a Tubertini KF-121…
… és a Tubertini Special Bleak spiccbotok remekül helytálltak

Mintegy háromórányi önfeledt kárászozás után elfogyott csalogató anyagom. Etetés híján nagyon gyorsan alábbhagy halaim érdeklődése is, jelezvén, hogy az etetőanyag minősége mellett ugyanolyan fontos a megfelelő etetési technika. Befejezésül még egy fotó a zsákmánnyal, majd mindenki útnak indul hazafelé.

A zsákmány…
… és a „vadász”

Írta: Hajagos-Tóth Tamás (Donald)
Fotó: Bodó Zsuzsanna, Donald

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: