A tél fagyos lehelete fut végig az erdő kopár lombjain, deres faágak magányosan vergődnek a kietlen pusztában. A cinegemadár is sátrát bontogatja, majd beköltözik a falvakba, elemózsiára vágyakozva. Dideregnek a facsemeték a fagyott földben, csupaszon, roppan a jég egy szarvasbika alatt hangosan. Nincs más e tájon, aki meleget kívánna azonnal, tán a róka koma az odúban? Vagy talán a fácánkakas a nádasba lapulva? Ki tudja? A horgászt kitartó szíve erősen dobogva, szenvedéllyel telve hajtja, ahogy lábával ropogtatja a fagyott, havas talajt…
A legtöbb horgász már ősz végén elpakolja cuccait, és csak tavasszal kotorássza elő azokat. No de mi van a téli időszakkal? Hihetetlennek tűnik, de nekem ez az egyik kedvenc évszakom a horgászatban. Nagyon sok próbatételt, kihívást rejteget ez az időszak. Kegyetlen mínuszok, csontig hatoló szél, cudar ez az időjárás, de én kedvelem. A horgászszezon nem ér véget ilyenkor sem, sőt, ez az igazi kihívást jelenti számomra. Minden kapás és esetleges halfogás felmelegíti az ember szívét a kegyetlen hidegben. Januárt írunk, és korán reggel máris útnak indulunk egy forró kávé kíséretében. Mivel imádok fotózni, szeretem a napszakok minden mozzanatát megörökíteni. Pár haverom véleménye szerint ez már több a soknál, amennyit fotózom, de ez is, mint a horgászat, nagyon a szívemhez nőtt. Ahogy reggel kocsikáztam a célhoz közeledve, megláttam, hogy kel fel a nap. Útközben már pattantam is ki az autóból, de szerencsém volt, mivel nem ütöttek el. Sikerült máris egy titokzatos napfelkeltét megörökítenem, a fotót akár egy szavannán is készíthettem volna.
A tóparthoz érve megpillantottam a hatalmas, tőzeges, nádas tavat, ahol már jártam kétszer, kisebb-nagyobb sikerekkel. Pár információt azért kértem a tógazdától, mivel nagy segítség lehet tél idején az esetleges legmélyebb pont vagy egy jó haltartó hely ismerete. Az infókat megkaptam a tógazdától, de ezzel nem nagyon lettem előrébb. Fontos, hogy nyugodtan, kapkodás nélkül élvezzük ki az első perceket a tóparton. Én így tettem. Bámultam a vizet, hallgattam a szellő suttogását, a nád zörgését, néztem a felhők vonulását hátha elárulnak nekem valamiféle titkot. Ahogy meredten bámultam előre, egy halfordulást láttam 100 méteres távolságon túl, így nem is tétováztam, máris letelepedtem azon a helyen.
Stratégia, avagy a haditerv:
A lényeg most is egy ízletes, kis mennyiségű kaja volt. A választásom a BlendeX TripleX etetőanyagra esett. Ez már bizonyította fogóságát mind a brutális mélységű bányatavakon, mind pedig folyóvízen, ráadásul éppen télvíz idején. Ezt még felturbóztam Carp Syrup TripleX aromával is, hogy még vonzóbb legyen a víz lakói számára.
„Január havában jár az idő,
tejoszlopokat szül, rejtőzködő,
s majd elillan benne a reszkető,
a hófedte, rideg háztető.
Deres alkonyok, jégfejtegető
álmok, szelíd tanyák, hegytető,
nyugodt az alkony, oly terjeszkedő,
olyan, mint egy magányos kikötő.”
Már repültek is a végszerelékek a tó túlsó felébe. Nem számítottam sok halra, de fél óra után máris kapást jelzett a vacogó spiccvég. Nagy súlyt éreztem, mintha zsákot húztam volna a víz aljáról. Nagyon finom mozdulatokkal jelzett az úszóival a hal, így nem is siettettem. Talán jót tett neki egy reggeli torna, a fene tudja!
Ilyen kezdést álmomban sem gondoltam volna, bár elég gyakran álmodom halakkal az éjszakák során. :)
Fantasztikusan kezdődött ez a napom, de a java még hátra volt! A reggelimért nyúlok, elkezdem a falatozást. Hát persze, hogy most esznek a halak is… Inkább éhezem, mint, hogy hagyjam meglógni az újabb jelentkezőt… A horgomra ismét egy „horogszűz” példány került.
Elképesztő horgászatnak indult ez a mai, hihetetlen mennyiségű pontyot fogtam már a nap első felében. Egy újabb nádlakó mutatkozott meg újfent – még hogy a horgászat nem sport?
Egyik kedvenc képem a sokból. A horgász és a préda. A hal elvan a horgász nélkül, de a horgász nincs a hal nélkül. Védjük őket, fertőtlenítsük az esetleges sebes részeket! Ha partot érnek, kérlek benneteket, locsoljátok még télen is őket, hogy ne sérüljenek, és hogy megfoghassa majd őket más is.
A nap második részében a célom még nagyobb halat fogni ebben a hidegben. Gondoltam, kipróbálok egy nem igazán télre szánt csalit. A táskámban találtam rá egy igazi remekműre, amely igaz, hogy a nagy nyári forróságokban dübörög igazán, de próba-szerencse! Mit reagálhatnak erre a halak? Talán kinevetnek?
A csalitüskémre a Tornado Method Wafter N-Butyric & Ananász került fel. Nem tűnik ésszerűnek, de ezt az ínyencséget kínáltam fel nekik a method kosár közepében. Már az első 10 percben hatásos volt, de erre hamarosan kitérek, addig is egy téli mese vár rátok.
Angyalszárnyú vadludak törik át a fátyolos felhők lidérces homályát, csak húznak melegebb éghajlatra? Jégmadár, az igazi halász egy helyben lesi áldozatát a jégcsapos jegenye tövében. Odacsap a kishalnak, majd elsuhan vele, de nagyon, ez már az övé, nem veheti el tőle el senki. A nádban egércsemeték libasorba! Anyukájuk a tanítómesterük, hogyan is kell a horgásztól a finom falatot elcsenni. Gyere, fiam, megmutatom! Szarvas jár a határban magányosan, akár egy sötét téli éjszakában a Holdkirály. A hópihék ide-oda szállnak, mint egykor az őszi, halott illatú falevelek, melyek már a sáros szántás árkaiba temetődtek. Csend van. Magányos ez a vidék a Napkirály nélkül, de a nyári forróságban megígérte nekünk, hogy tartsunk ki, mikor eljön a Télkirály a bús, szomorú, hosszú fehér szakállával emberekre vadászva. Megígérte a Napkirály, hogy újra jönni fog és vidám lesz a világ!
Rezzen a spicc, pattognak a jégcsapok, talán valami van a horgomon, egy újabb hal! Már alig várom, hogy megpillanthassam, majd az áttetsző vízben nagy burványok közt megszákolhassam. Ez nem ám akármilyen ponty! Igen, talán a legnagyobb? Megpihenve fekszik a nád legnagyobbja, meredten néz rám, orcáján fagyos, meghökkent tekintet.
Nem mindennapi a tél közepén, és nem is egyszerű becsapni ezeket az élőlényeket, mivel télvíz idején nekünk kell megkeresni a pontyokat. Először a helyválasztás az, ami rettentő fontos, de ez még csak fél siker, a többi az apró részletekben rejlik.
Már a délutáni órák második felében járunk. A halak meglepően nagy aktivitást mutattak, így folytattam tovább a keresést. A nádfal mellett, a parttól kb. 110 méterre láttam a felszínen egy fordulást. Muszáj volt kipróbálnom azt a pontot! Nagyon ízletessé akartam tenni az oda szánt falatnyi kaját, mivel ha nem érdekes a halnak, biztos vagyok benne, hogy a hideg vízben nem fog rámozdulni.
A tél a tündérmesék ideje. Természetanyácska csillogó ruhába öltözve köszönti az évszak misztikus teremtményeit, míg a téli álmot alvó állatok meleg ölébe és kényelmes faodvakba fészkelik magukat.
Kapáááás!
Újra pattanok ki a székből, akár egy nyári nappalon a szöcske a virágsziromról a nádlevélre ugorva.
Legszebb álmaimat újra felülmúltam, a Haldorádó csalik ismét jelesen teljesítettek. Egy abszurd, brutális napot horgásztam végig, aminek köszönhetően csúcsra jutott agyam szerotonin-szintje.
A Napkirály búcsút int ennek a mai hűvös napnak. Elbúcsúzik, de reggel majd újra áttöri a felhők makacs arcát, hiszen megígérte nekünk.
De nem csak a nap búcsúzik el tőlem, hanem tiszteletét teszi az est hírnöke is.
Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogsággal dacolva szeretem, és a szenvedélyemtől semmi el nem téríthet!
Végéhez értünk e költeménynek. Még ütöm a fekete tintát a fehér papírra fecskendezve, amikor mások aludtak, én akkor is írtam a rímet…
Írta: Erdélyi Róbert
Fényképek: Kertész Tibor, Erdélyi Róbert
