A vörös démon

A vörös démon

Üdvözöllek titeket, kedves Olvasók! Szentes Istvánnak hívnak és Románia nyugati szélén lakom, pontosabban Nagyváradon. Nemrég figyeltem fel egy Haldorádón megjelent cikkre, amely szerint a vezetőség nagy szeretettel várja az olvasók által fogalmazott írásokat. Annyi volt a kritérium, hogy a horgászat során valamilyen Haldorádó terméket használjak. Én a Ponty Piros etetőanyag és a hozzá illő „Vörös Démon” folyékony aroma mellett tettem le a voksomat. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi lett az eredménye, akkor tartsatok velem!

Nem vagyok híve a „műanyag” tavaknak, de mivel a természetes vizeken már tilalom volt, kénytelen voltam egy telepített magántavon „tesztelni”. Nemrégiben szereztem be egy rakós botot és még nem volt lehetőségem a hozzá illő halakkal kipróbálni, így hát abban bíztam, hogy némi szerencse és a minőségi etetőanyag segítségével eredményes horgászatban lesz részem. Amint az a későbbiekben kiderült, igazam volt! Egy élményekben rendkívül gazdag, feledhetetlen horgászatban volt részem, de ne menjünk ennyire előre…

Javában készülődtem

Délután fél négy felé érkeztünk ki a tópartra, ahol viharos szél és az előző napokhoz képest hideg levegő nehezítette a dolgomat. Be kell vallanom, hogy egy kicsit letört hangulattal álltam neki a dolognak, mert nem így képzeltem a tökéletes horgászatot. De ilyen könnyen nem adom fel, hiszen horgásztam már kitartóan ennél rosszabb időben is, aminek meg is lett az eredménye, de az már egy másik történet.

Erőt vettem magamon és elkezdtem összeállítani a botomat és a szereléket. Utóbbi - az erős szél és a hullámok miatt - egy másfél grammos, közepesen vastag antennájú úszóból, 16-os főzsinórból, 14-es előkéből, sörétólmokból és 10-es méretű Owner horogból állt. Talán kicsit vastagnak tűnhet a zsinór, de kezdő rakózó révén nem tudtam, hogy mire számítsak. A 15 cm hosszú előke fölé egy 0,3 grammos sörétólom került, ami fölé pedig három 0,4 grammos.

Már nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy milyen is lehet ez a számomra új etetőanyag család, így hát nem is húztam tovább az időt, nekiláttam elkészíteni.

Na, vajon mi lehet benne?

Az első, ami ámulatba ejtett, az a rendkívül intenzív és reális illat volt, a második nagyon kellemes csalódás pedig az etetőanyag tartalmassága, összetétele. Láttam képeken, hogy mik vannak benne, de nem gondoltam volna, hogy ennyire gazdagon el van látva pelletekkel és nagyobb magvakkal. Szerintem remek párosítás ez a néhány nagyobb méretű csali a finom szemcseméretű, jól tapadó porral kombinálva. Még szárazon hozzáadtam az ámulatba ejtően intenzív illatú és sűrűségű aromát.

Készül az eledel

Lassan, folyamatosan permetezve adagoltam hozzá a vizet és közben kevertem. Könnyen elértem egy olyan állagot, aminél a pasztává összeragadt por gond nélkül vegyült a pelletekkel, mégis jól bontott. Kétszer-háromszor is megszorítottam a gombócokat, hogy a fenékhez minél közelebb fejtsék ki hatásukat.

Egy fontos megfigyelés, ami általában az etetőanyagoknál érvényes: amikor elértem az optimális állagot, egy kis időre rá már szárazabb lett az etetőanyag, mivel a nagyobb szemcsék is magukba szívták a vizet. Persze nem romlott drasztikusan az állaga. Ilyenkor vagy utána vizezünk, vagy nedves kézzel kell a gombócokat gyúrni. Ez persze egyáltalán nem számít negatívumnak, hiszen természetes, hogy a szemcsék felszívják a vizet, ezt csak figyelmeztetésnek szánom a többi horgásznak, akik szintén még csak most ismerkednek ezzel az etetőanyaggal.

Végre leültem vizet mérni. Mivel a szóban forgó tó korábban kavicsbányaként üzemelt, elég mély vize van. Egy kicsit odébb álltam, ahol már találtam egy egyenletes aljzatot 1,5-2 méter mélységgel.

Végre eljött az alapozó etetés ideje! Kézzel dobáltam be a gombócokat, úgy 5-6 db-ot. Felcsaliztam a horgot 4 fehér és 1 piros csontival. Lelkileg felkészültem egy kis idő merengésre, hogy majd bambulok az úszót és a környezetemet nézve, amíg megérkeznek a halak. Az erős szél nehezítette a bot és a szerelék helyben tartását.

Végre kapásra várva az alkalmi horgászülésemen
Szél fodrozza a hullámokat

Alig telt el egy kis idő, a hullámoktól oldalra dőlt úszó mintha kezdett volna eltűnni. Ösztönösen bevágtam, a gumi kinyúlt, aztán kipattant a szerelékem a vízből. Édesapám ezt látva kérdezte: „Akadó volt?”. Én bizonytalanul válaszoltam neki, hogy „Asszem hal… szerintem hal volt.”. Mindkettőnket meglepett ez a nem várt gyors kapás. Már az adrenalintól kicsit felpörögve toltam vissza a rakósomat a helyére.

Végre halat fárasztok! Már nyúlok is a merítőért
Még a merítőbe is belekap a szél. Kezd kihívássá válni…

Alig kellett várnom fél percet, ismét lassan eltűnt az úszóm. Határozottan bevágtam és éreztem a pontyocska kirohanását a boton. Fantasztikus érzés volt látni és érezni, ahogy a gumi dolgozik. Óvatosan fárasztottam az első rakós botos pontyomat, kisvártatva alátolhattam a merítőt.

Na, mindjárt megvan

Mondanom sem kell, hogy milyen felemelő volt ez a sikerérzet, az új etetőanyaggal és bottal fogott első ponty kézbevétele.

Komolysággal leplezem felhőtlen örömömet

Még egy pillanatot gyönyörködtem a halban, aztán betettem a haltartóba és egy csoportkép érdekében reméltem, hogy még sok társa fogja követni.

Nos, nem kellett csalódnom, hiszen nemsokára követte a többi hasonló méretű társa. Néha ráetettem 1-1 gombóccal és csúzlival lőttem be konzerv csemegekukoricát. Nagyon jól szórakoztam a fél kiló körüli pontyocskákkal, amik igen nagy mennyiségben gyűltek elém az etetőanyag intenzív aromájának köszönhetően, ami a szél okozta vízmozgás segítségével jól terjedt. Egy szokásos elmerülős kapást követően a bevágáskor a 2 mm átmérőjű gumi hirtelen kinyúlt vagy 3 métert. Itt egy kicsit meglepődtem. A bot végét benyomtam a víz alá, hogy a gumi jobban dolgozzon. Már vagy két perce ment a fárasztás, és még nem pillantottam meg, hogy mivel is van dolgom, viszont egymás után hárítottam el a kirohanásokat. Elkezdtem amurra gyanakodni, de ez a képzelgésem nemsokára szertefoszlott, ugyanis egy 1,5 kg körüli szép, egészséges pikkelyes ponty feküdt fel a vízre. Óvatosan alátoltam a merítőt és máris testközelből csodálhattam a halat. Egy gyors fotó után a haltartóba tettem a többi társához. Örömömben bedobtam két gombóc etetőanyagot és rálőttem pár szem kukoricát. A pontyok továbbra is értékelték a finom falatokat. Fogtam egyiket a másik után, igazi örömpeca és egyben jó lecke volt a rakós botozáshoz is.

A nap csak ritkán sütött ki, de mire észrevettem, már kezdték is eltakarni a felhők. Sajnos az egész horgászidő alatt kitartott a hűvös, erős szél és a borongós időjárás, de e zavaró tényezőket feledtették velem a sűrűn kapó pontyok és a fárasztó fárasztások.

Összesen három szebb - kiló feletti - és rengeteg kisebb pontyot fogtam. Amikor már elég sok ponty volt a haltartóban, úgy döntöttem, hogy itt az ideje megörökíteni e remek nap eredményét és szabadon engedni őket, mielőtt még akár egynek is baja esne. Éreztem a csuklómon, hogy sok halat fogtam, de még én is meglepődtem, amikor kiürítettem a haltartó tartalmát a merítő szákba.

Remek fogás a remek csalival

Még soha életemben nem fogtam ennyi pontyot, így nagyon fel voltam dobva. Soha nem felejtem el ezt a remek élményt és a haltalan napokon valószínűleg ebből fogok „táplálkozni”. Az eredményt nemcsak annak köszönhetem, hogy szép számmal vannak halak a tóban, hanem a Haldorádó etetőanyagnak és aromának is, hogy ennyire az etetésemre koncentrálta őket. Bátran kijelenthetem, hogy a továbbiakban is használni fogom a Haldorádó termékeit, mert nem csalódtam bennük, sőt jobb volt, mint amire számítottam.

Minden hal szabadon távozott
Felemelő érzés ennyi hal visszaengedése
Itt már „megszabadultam” tőlük

Már alig várom, hogy az általános tilalom végével a természetes vizeken is kipróbálhassam az óvatosabb és szeszélyesebb vad halakkal… a széles termékpalettán biztosan fogok találni minden helyzetnek megfelelő kombinációkat. Köszönöm, hogy elolvastátok az élménybeszámolómat és nektek is hasonlóan sikeres horgászatokat kívánok!

Veszélyes „fegyver”
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: