Piros Pontyos próbálkozások 1.

Piros Pontyos próbálkozások 1.

A Haldorádó Feeder Master Ponty Piros etetőanyagot többször is bevetettem csatornákon rakós, valamint matchbotos horgászatokon is. Eredetileg pontyra készült, de remekül szelektál a keszeghorgászat során is. Segítségével sok szép dévérkeszeget és kárászt is partra csábítottam az év hidegebb időszakaiban. Tulajdonképpen egy olyan univerzális etetőanyag, amellyel mindig fogtam, gyakorta kiemelkedően sokat a többiekhez képest. Minden horgászaton kitapasztaltam valami újat, és sok-sok peca során egyre több hasznos információra tettem szert használata közben. Egy biztos, egy etetőanyagot akkor lehet jól kiismerni és eredményesen használni, ha azt sokat próbáljuk és bízunk benne! Tartsatok velem, hogy egy konkrét horgászat során szerzett értékes tapasztalataimat megoszthassam veletek!

Rakóshoz fagyva, avagy az utolsó horgászat a 2009. évben

A helyszín adott volt, egy csatorna, pontosabban annak egy holtága, amit egy zsilippel hoztak létre még régen. A baj csak annyi volt, hogy rendkívül hideg lett a tervezett napokra, és a bőséges mínuszok elég vastagra hizlalták a jeget a csatorna vizén. Hát ez pech, idén már nincs peca… Szontyolodtam el. Néztem az időjárás-előrejelzést az Interneten naponta többször is, hátha csoda történik, és meleg lesz. Igen, teljesült a kívánságom! Csaknem 30-35 fokot emelkedett a hőmérséklet 2 nap alatt, lassan olvadni kezdett a jég. Bíztam a Nap erejében, és vártam… mígnem eljött az idő, kiolvadt a víz. Rögtön elkezdtem tervezni a pecát, fotóst, fuvarost, mindent 1 nap alatt. Akinek mondtam, hogy pecázni megyek, rögtön arra következtetett, elment az eszem. Kinn 1-2 Celsius-fok, akár hó is lehet, és horgászom. Igen! Már menni kell! Gondolom, sokan éreztek így a téli hónapokban. Apu már csak annyit mondott, hogy nem vagyok normális, de ez szinte már nyilvánvaló, hiszen a horgászember úgy igazán sosem normális. Szerintem… Megbeszéltük, hogy reggel fél hétkor indulunk, legyen hely - az egyetlen számomra alkalmas hely, ahol a láda sem lesz sáros (ez mellőzhető) és a bot is elfér -, ami történetesen ott egy beton lépcső. Sajnos a fotós, testvérem, Zoli lázas lett, így magam kellett megoldanom a fotózás nagy részét. Mindig nagy izgalommal tölt el, amikor már látom a zsilipet, de a vizet nem, és már csak pár méter van hátra. Szerencsére most megnyugodhattam. Senki sem volt még a parton.

7:02, még üres a part!
Már kora reggel rendkívül nagy volt a halmozgás és a számomra legjobb helyen ülhettem le
Minden évszakban gyönyörű a napfelkelte

Kipakoltam a felszerelést a kocsiból, majd apu indult is a munkahelyére. Bizony kellett a téli sapka, a meleg Haldorádó Windstopper kabát, kötött pulóver, és egy kesztyű is jó lett volna, mert a jóslat bejött, kis hó hullott az éjjel, és nem nagyon akart elolvadni…

Felállítottam a ládát, a botot összeraktam 8 méteres hosszban, etetőanyagot kevertem, majd mindent a helyére raktam röpke 40 perc alatt ilyen hidegben. Az etetőanyagot nem bonyolítottam túl: 1 kg Haldorádó Feeder Master Ponty Piros, 50 ml Haldorádó Feeder Master CSL Tuning folyékony aroma és 1 l fagyasztott csontkukac. Az aromáról tudni kell, hogy a Feeder Master Aroma Tuning folyékony aromáktól eltérően ez a típus nem gyümölcscukor szirup alapra, hanem kukoricacsíra kivonatra (CSL) épül. Ennek köszönhetően egy alkoholos aroma jött létre, amely a hideg vízben agresszívabban, erőteljesen terjed, ezzel odavonzva a halakat. További előnye, hogy nem a vízoszlop teljes magasságában, mint egy füstfelhő, hanem csak a fenék közvetlen közelében fejti ki csalogató hatását. Ez hideg vízben előny, hiszen a halak ekkortájt többnyire a fenék közelében tartózkodnak. A hideg vízi CSL aromák színe szintén eltér a fruktózos változatétól: nem kimondottan színes, hanem sötétbarnás, egyszínű mindegyik. A felhasznált változat íze számomra kimondottan kellemetlen, savanyú, epres, kicsit alkoholos, rendkívül tömény volt, de a halak bizonyítottan kedvelik.

Az etetőanyag fő alkotóelemei
Bevetésre kész

Azért fagyasztott csontit vittem, mert előre megvettem a lárvákat, és a víz befagyása miatt nem tudtam, mikor jutok ki legközelebb, így a mélyhűtőbe tettem őket. A kaja így még nem volt kész, kellett bele kb. fél kiló vakondtúrásból szedett föld a ködözés érdekében. Kicsit túlvizeztem, hogy még véletlenül se legyen benne felszálló szemcse, ami odavonzaná a küszöket. Teljesen így sem lehet kizárni őket az etetésről, hiszen ködöz is (viszont azt a keszeg, kárász is imádja), de mégis sokkal kevesebb érdeklődik etetőanyagunk iránt. Elég kellemetlen, amikor nem tudjuk a csalinkat fenék közelében felkínálni, mert már vízközt a küszök elkapkodják.

A harcállás bevetésre kész, kezdődhet a horgászat!

Leültem a ládára, majd bevillant az agyamba, hogy a csalizni szánt élő csonti a hűtőben maradt. „Ügyes vagy, Tomi!”, gondoltam. Az alapozás 3 pohárnyi kajából állt, egy teljesen kemény és kettő, pohárban kicsit megnyomott gombóc került a vízbe. A ráetetést félóránként 2-3 db egykezes gombóccal oldottam meg a horgászat végéig. Amíg mindent elrendeztem, pecára kész voltam, már hárman ültek rajtam kívül botot markolászva. Gondoltam, kérek pár szem csontit a kedves sporiktól, de bizony senkinek sem volt, vagy csak nem akartak adni, maradt a fagyasztott csali. Kár. A víz rendkívül hideg volt, ami nem is meglepő, hiszen 2 napja még jégbe volt zárkózva. Nem szívesen lennék hal ilyenkor. Abban a hideg vízben úszkálni majdnem 4 hónapon át, és nincs fűtés… Brrr.

Az első halra nem sokat kellett várni, nagyjából 10 másodpercet, amin kicsit meg is lepődtem, soknak tűnt az elmúlt pecákhoz képest. Közben kiderült, hogy egy kis domb van az etetésem mellett, és a csalim pont azon pihent. A kis kiemelkedés mellett már a fenék felett 2-3 centire volt a csali, ahogy szerettem volna, és úgy remekül lehetett szedni a halacskákat. Idővel, ahogy a kapások elmaradoztak, kicsit feljebb találtam meg őket. A vízmélység nagyjából 2 m volt. Rengeteg hal lehetett ott, mivel volt, hogy be sem állt az úszó, már volt is halam. De ha be is állt, alig kellett várnom jelentkezőre.

Szép halakat sikerült horogvégre keríteni

Ennyi hal mellett beöltözve rakóst tologatni 2 fokban elég fárasztó, így egy óra után tartottam egy 10-15 perces szünetet, hogy kifújjam magam. Addig sétáltam, fényképeztem, vagy épp édesanyám ínycsiklandó szendvicseit tömtem magamba forró tea kíséretében. Ez az a két szükséges dolog, ami nélkül biztos nem indulnák el horgászni télen. (Jó, meleg ruha is kell, de csak nincs olyan ember, aki ruha nélkül megy ki horgászni, pláne télen.) A kis vörösszárnyú keszegek, bodorkák közt azért lehetett fogni néhány szebbecske halat is, nagyobb kárászt vagy nagyobb sügért. Utóbbiak az idegeimet borzolták néha a rablásaikkal, apró kishalak kergetésével. Néha már a lábam alatt raboltak, szinte a partra ugorva kapták el áldozatukat. Sokat figyeltem őket, egész okosan a kisebb öblökbe, sarkokba terelték a halakat, és nagyon közel az akadályhoz raboltak. Kevésszer láttam nyílt vízen rablást.

A csatorna másik felén, a zsilip túloldalán még jég borította a víz egy részét

A sügérek közül csak egyet-egyet fogtam, de azokat is úgy, hogy a horogra 4-5 szem csontit tűztem, és lassan húzva, emelgetve kínáltam fel. Pergetés rakós bottal. :) Fogtam ilyen módszerrel egy egész szépet, nagyjából 25 centiset, majd visszatértem inkább a békés halakhoz. A rengeteg keszeg, kárász mellett nem készültem nagyobb halra, pedig biztos voltam benne, hogy pontyok is vannak a vízben. A főzsinórom vastagnak mondható, 14-es volt, a főólmok miatt, amiket egybehúztam a csali gyorsabb süllyedése érdekében. Az előkém 30-35 cm-es 0,08 mm-es zsinór volt, egy miniforgóba kötve. Az előkére egy 18-as füles horgot kötöttem. A 0,8 g-os Exner úszót az antenna közepére súlyoztam be, hogy a leheletfinom kapásokat is észrevegyem. Bizony kellett is ez az érzékenység, mert a rafinált kárászok néha csak fél, egy centit emeltek vagy süllyesztettek az úszón, és ha megtartották, be kellett vágni. De minden kapásra legalább 4-5 másodpercet rá kellett várni, ha meg akartam fogni a halat.

A hosszú szárú és antennájú úszók rendkívül érzékenyek

Ja, igen, a pontykérdés… A Ponty Piros etetőanyag télen sem hazudtolta meg magát! Hát miért ne akkor jönne, amikor nem is számítunk rá!? Pedig már megtanulhattam volna, hogy előbb vagy utóbb úgyis a horgászhelyre csalja a bajszosokat is! A 0,8-as gumit csupán egy tagba fűztem, és így is 3-4 méterre kiszaladt a botból, majd leakadt a hal… Amint megéreztem a nagyobb ellenfelet, a spiccet a víz alá dugtam és vártam. Elég kellemetlen, ha a levegőben száguld az elszabadult úszó.

Nem kell félnünk a töréstől

A ponty meglépett, távozott az etetésről, így ismét bátran és mohón táplálkoztak a keszegek. A sporik ebből semmit se vettek észre, folytatták a 40-es zsinóros csukázó úszós pecát. Tettek olyan megjegyzést, hogy kár fárasztgatni a halat, majd fárad a parton, ezért kell a 40-es zsinór, pontyozó bot. Egy kilós kárász a bevágás lendületében a partra repül. Tök jó, nem? A nap folyamán 17 horgász fordult meg a part azon részén, amit láttam. Nagyjából mindenki elviszi a halakat, amit fognak, és mi volt a fő téma? Nincs hal… Jót mosolyogtam… :)

Hatalmas úszókkal próbálkoztak a mellettem ülők, nem csoda, hogy kapásig sem jutottak el

A halak kapókedve nem lankadt egész nap, csak az én horgász kedvem… Annyira vacogtam a töltés és a zsilip árnyékában, hogy az egész bot beleremegett. Hiába voltam rendesen beöltözve, a szél átfújt olyan 1 óra alatt, én meg reggel 7 órától a parton voltam, majdnem végig árnyékban. Néha átsétáltam a zsilip másik oldalára, ahol szélcsend, napsütés fogadott, kellemes meleg. Hmm, de jó lenne, ha lenne ott hal is. Csak sajnos annyira nincs, hogy a kettes víz alját gyönyörűen láttam. Mint egy akvárium halak nélkül. Igaz, egy csukát, valamint apró keszegeket láttam, de ennyi. A szemben ülő horgásztárs legalább egy halat sem vitt haza, spiccbotozott, és adott néhány szem élő csontit. Pár perc alatt megdermedtek, és épp annyit ért, mint a fagyasztott…

Szépen gyűlt a szákomban a hal, nem lett volna kedvem megszámolni. Vittem magammal egy dipet is, a Haldorádó Dip Tuning Nagy Ponty ízesítésű mártogatós aromát. Észrevehetően nagyobb halat fogtam, ha a csalit megmártogattam az aromában. Főleg a kárászokat vonzotta, de a nagyobb bodorkák sem utasították vissza. Ez egy sűrű, mézszerű folyadék, tömény aroma, ami jól tapad a csalinkra és lassan olvad le róla, de nem illan el, hanem a csali közvetlen közelében marad, így is csalogatva a halakat. Extraként apró magvakat találhatunk benne.

Ha nagyobb halat akartam horogra csalni, dipelve, fenéken felkínálva volt rá esély
Mint egy horgászverseny

Összesen 4 órát horgászhattam, azt a tempót annyi ruhában nem igazán lehetett bírni. Ha már eszik a hal, akkor gyorsan fogom őket, így vagyok vele. Gyakorlásnak remek. Donald szavai csengtek a fülemben, miszerint egy profi versenyhorgász a pörgős apróhalazást 13-as rakóval legalább 3 órán át bírja művelni. Ennyi ruhában, 8 méterben, hidegben másfél óra volt. Van hova fejlődnöm… :)

Rövid bottal is remekül fogtam a halakat
Ezt könnyebb volt tologatni…
… és tartani, miközben így is elértem a legjobb haltató részt

Lassan elmúlt délután egy óra, amikor azt vettem észre, eléggé fogy a kaja. Gondoltam, egy etetést kihagyok, hátha nem veszik észre. Bizony észrevették és eltűntek, egy-egy halra néha 1-2 percet is várni kellett így. Gyorsan pótoltam az etetőanyagot és megvártam, míg visszaállnak a halak. Három óra előtt megérkezett apu, majd mosolyogva köszöntött: „Élsz még, jégkocka?” :) Gyorsan csinált rólam néhány fotót peca közben, majd összepakoltam. Elég izgatott voltam a szák kiemelése előtt, mennyi hal lesz benne. „Csak lyukas ne legyen!”, tettem hozzá. Szerencsére rendben volt a szák, csak a kiemelése volt a vártnál nehezebb. A mérleg 8 kg-on állt meg. Maximálisan elégedett voltam vele. Jó kis évzáró volt, soha rosszabbat!

8 kg 4 óra horgászat alatt 2 Celsius-fokos időben - ez egy szép nap volt!

Lám, a Haldorádó Ponty Piros etetőanyag a keszeg- és kárászhorgászat során is remekül bevált. Az etetőanyag csalogatóhatása nagyon látványos volt a hideg vízben, miközben a névadó halát is odacsalogatta. Mint az írásból kiderült, ha kimaradt az etetés, máris ritkult vagy teljesen abbamaradt a kapás, ám amint a halak újra kapták azt, ismét ott serénykedtek a horgom körül. Világért sem szeretnék túlozni, de biztosra veszem, hogy vízparton megforduló (17) horgász összesen nem fogott annyit, mint én azon a napon!

Megérdemlik a szabadságot, legyenek kicsik vagy „sütnivalók”!

A 2009-es évben összesen 76 napon voltam horgászni, és egy halat sem hoztam haza. A horgászatok száma elég kevésnek mondható, az elmúlt pár évben mindig 100 nap fölött volt. Pontosan tudom, mert a szlovák horgászengedélyekbe minden napot be kell írni, ha horgászni megy az ember, és ehhez hozzáadtam a magyarországi, valamint fizetős tavi pecákat. Viszont a legeredményesebb év volt, új amur csúccsal és az egy napi legtöbb pontyfogással. Jó kis év volt. Minden horgásztársamnak fogásban gazdag 2010-es esztendőt kívánok!

Folytatása következik…

Hajdu Tamás (matchuszo)
Fotó: Hajdu Zoltán, Hajdu Tamás