Recept úra VI., Vadkerti-   tó, Soltvadkert

Recept úra VI., Vadkerti- tó, Soltvadkert

Régi vágyam válik valóra mostanság, gondtalanul, magabiztosan horgászhatok a lakóhelyemhez közeli gyönyörű tavon, a soltvadkerti (nekem) Büdös-tavon vagy - ahogy legtöbben ismerhetik - a Vadkerti-tavon. Nézzétek el nekem, hogy ez a rész egy kissé elfogultnak fog hatni, de ki nem tenne kis kivételt hasonló szituációban?! Tehát ismét pár érdekes élet- és étel (halas és emberi fogyasztásra alkalmas) receptet fogtok olvasni tőlem, fogadjátok nagy szeretettel!

Sokat „szenvedtem”, hogy le kellett mondanom erről az egyébként kézenfekvő (horgászati) lehetőségről, de ennek oka volt! Hogy eddig miért nem a tőlem 3 kilométerre fekvő tavon hódoltam a mindennél jobban szeretett hobbimnak? Nos, ezt nem feltétlenül szeretném itt részletezni, maradjunk annyiban, hogy némelyik volt egyesületi vezető eddigi hozzáállása a horgászathoz nem fért bele az általam felépített elképzelésbe, ezért inkább távol maradtam a méhkastól. Talán elégedjetek meg annyival, hogy évekig mérgezőnek tartották a bojlit, a pelletet, így tűzzel-vassal irtották, üldözték a módszer követőit, és - utólag bebizonyosodott - „szép eredményeket” is sikerült ezzel elérniük! Viszont - például algairtás ürügyén - különféle vegyszerekkel ők terhelték a tavat. A vízszintszabályozásban is inkább kerültek előtérbe a magánérdekek, az üdülőtulajdonosok érdekei, mintsem az élővíz és a benne lakók érdekei. Viszont a telepítést követően a naponta többször forduló „húskommandó”, a telepített állomány mozgását követő csónakraj nem szúrt szemet senkinek sem…

Itt járunk a mostani túrán

Pedig - higgyétek el! - nagyon szerettem volna itt pecázni, évek óta fájó szívvel jártam a partra és vártam a csoda eljövetelét… hát eljött! Az új vezetés azonnali és hathatós intézkedéseket hozott, korlátozták és ellenőrzik is a halak elhordását, nem vetnek gátat a fejlődésnek, így téve horgászbaráttá, újra vonzóvá a rájuk bízott csodálatos vízterületet!

Javaslat: Mint a mondás is tartja, az Isten malmai lassan őrölnek, az igazság lassan kiderül és azt nem kerülheti el senki! Nos, mindenkinek javaslom, ha nincs hathatós fegyver a kezében és nem képes harcba szállni az igazáért, akkor a kivárásra, a pillanatig sem lankadó figyelemmel és kitartással kell felépíteni a taktikát, előbb-utóbb meghozza gyümölcsét az állhatatosság!

Mielőtt a képek nézegetésébe kezdenétek, előre elnézéseteket kérem, hogy a mostani túráról a képanyag szinte kivétel nélkül „összeépített” képekből áll, de nem tudtam másként több mint 100 képet elétek tárni! Ígérem, a későbbiekben ez a mennyiség csökkenni fog a szóló képek javára…

A tó ezernyi arcát mutatja…
… és ezernyi élménnyel kecsegteti az idelátogatót

Az idei változásokat látva eldöntöttem, hogy megkörnyékezem a helyet pecabottal, felszereléssel, az elvesztegetett éveimet úgymond bepótolom. Hogy kis fantáziát is vigyek a dologba és magamat is kárpótoljam az elkótyavetyélt időkért, attól a szinttől kezdtem a horgászatokat, amiben annak idején „szenvedtem”. Történetesen minden elfecsérelt évemért egy-egy horgászatot áldoztam, annak az időszaknak megfelelő fejlettségi szintemen. Tehát első „évi” horgászatomra a réges-régi teleszkópos botjaimmal indultam, melyeket kerregős orsókkal szereltem, az orsókra meglehetősen durva, sprőd monofil zsinórt tekercseltem, a végszerelékem pedig egy-egy bordás etetőkosár volt, alatta-felette aranyszínű 1-es, 1/0-s horgokkal. Etetőanyagnak a helyi horgászboltban kapható legolcsóbb, legegyszerűbb „tápot” vettem, csalinak pedig üveges Cukk ánizsos kukoricát és vastag gilisztát választottam. A botokat a régi, tarkabarka színű botvillákra tettem, kapásjelzőknek pedig az eldugott horgászdolgaimból kikotorászott csipeszeket raktam fel. Stílszerűen, merítőhálónak természetesen a régi szétnyithatót szedtem elő és elnézést kértem tőle a sokévi tétlen várakozás miatt!

Mivel elsősorban törpeharcsára számítottam (ami állítólag közepesen nagy számban leledzik a tóban, de folyamatosan varsázzák őket), nem vittem haltartót, csak egy régi nagy vödröt készítettem elő a „zsákmányhoz”.

A szerelést már otthon, a garázsban elvégeztem és mosolyogva gondoltam az ismerőseim várható véleményére, amikor majd meglátnak ezzel a retro cuccal kint ülni a számomra szinte egyáltalán nem horgászott víz partján. Ez a számításom be is jött, kis idő múltán a csodámra jártak, miután elterjedt a hír, hogy valószínűleg megzavarodtam…

Recept: ezen a kb. 3 órás horgászatomon 0,8 kg Bukimix etetőanyagot kevertem be, kevés üveges Cukk ánizsos kukoricával, két doboz gilisztát vásároltam hozzá, az orsóimra 200 méter Professional 0,30-as monofil zsinórt csévéltem, horgokat a „kimérősből” vettem és az otthoni, félredobott készletből kotorásztam elő, mint ahogy a felszerelésem többi elemeit is. Így mindösszesen kb. 1.300 Forintot költöttem, ami a mai árakat tekintve még semmiségnek számít!

Az első „év” kellékei
A zsákmányok

Egy dolgos nap végén este 6-ra telepedtem ki egy szabad helyre és pár perc alatt bevetve vártam a kapásokat. Megjegyzem, minő kényelem, hogy nem kellett bonyolult, rafinált előkéket, leadcore-okat, kvikcséndzseket kötögetnem, csak széttolnom a telós botokat, leszúrni a tartókat, bekeverni a tápot, feltűzni a gilisztát, bedobni, felcsíptetni a jelzőket - pár perc múltán már ültem a botok mögött és lestem a csipeszeket!

Meglepetten vettem észre, hogy érdeklődnek a hatalmas horgokon kínált nem apró csalijaimra, méghozzá elég agresszívan! Pár üres bevágás és újracsalizás, bedobás után végre halat éreztem a zsinórom túlsó végén… és nem törpe volt! Egy tenyeres keszeg éhezett meg az ormótlan horgomon lévő gilisztára. Ezen felbuzdulva innentől elcsipkedve töltöttem fel a gilisztákat a horgokra, ha már a keszegeknek úgy ízlik! Sorban ejtették a csipeszeket, kapásaik egyre intenzívebbek voltak, sikerült párat kitekernem a partra, hogy visszaküldjem őket új életet kezdeni! Körülbelül 3 óra hosszáig tartott ki a majd egy kiló etetőanyag, a két doboz vastag giliszta, így elégedetten zártam ezt az „évet”!

Tapasztalat: Az évek múlásával a halak is érzékenyebbek lettek, nyilván és sajnos az állomány nagysága is alaposan megcsappant, nem beszélve arról, hogy a jelenleg meglévő fauna is jobbára a telepített, tehát nem a régi törzsállomány egyedeiből áll, nincs már az a Kánaánnak tartott időszak, amikor mindenre jött mindenféle hal. Ennélfogva létjogosultsága van a szerelékek finomításának, speciális módszerek alkalmazásának, új fondoraltok bevetésének. Haladjunk a korral, de ne vessük el a régi iskola tanait sem, inkább kombináljuk a kettőt!

A parton elő lények. A legyektől elnézést kérek az intim pillanat lefotózásáért, a fura szitakötőtőnek meg érdekes motorhangja volt

A következő alkalommal - már haladva a korral - egy „újabb év” szereléke, csalija következett: a horgok kisebbek lettek, az orsók is fejlődtek, sőt a botok is kétrészesek lettek. A csalikon is finomítottam, vékony gilisztát, csemegekukoricát, pufit próbáltam felkínálni, hátha sikerül pár gyanútlan nagyobb halat is becsapnom. Kapásjelzőnek már kutyanyelvet raktam fel és nagyobbakat is sikerült dobnom, tehát az esély meglehetett volna… ám az a fránya giliszta csak a törpéknek járta el felkínálkozó táncát. Egy keszeg árválkodott csak az aznapi zsákmány, a 9 db kisebb-nagyobb törpe között. Volt, hogy egyszerre mindkét horgon törpe volt.

A neoretro cuccok…
… és az iránta érdeklődők

Kaptunk egy halőri ellenőrzést, aki megpróbálta megmagyarázni, hogy ekkora horgokra és gilisztára persze, hogy a törpe jön… nem álltam neki magyarázkodni, hogy direkt csinálom a balhét. Ismét több ismerős nézte meg, hogy biztosan én ülök-e a parton a sárgavégű bot, a giliszták és a kutyanyelves felszerelés mögött.

Mindenesetre örültem, hogy az „idén” is sikerült halat fognom…

Recept: ma 2 kg középkategóriás etetőanyagot és egy kis doboz csemegekukoricát kevertem be, hozzá két doboz közepes gilisztát használtam fel. Régi, dohosnak tűnő pufim még volt otthon, horgot is kerestem kisebbeket a tegnapinál, így az egész nem került ismét többe 1.500 forintnál.

A növényvilág is ereje teljében volt

A harmadik évet már nagy fejlődés jellemezte, előkerültek régi bojlis botjaim, hozzá első elektromos jelzőim, kezdeti nyeletőfékes orsóim, kisebb horgok kerültek a szerelékem túlsó végére, ráadásul már csak egy-egy horog botonként, csalinak pedig előkerültek a pelletek és a bojlik is, de - természetesen - a magokat sem hagytam ki! Megjegyzem, ez az év eléggé eltolódott, mondhatnám, több évig tartott, ugyanis többszöri nekifutásra jöttem rá (hangsúlyozom, magamtól!), a szisztémára, amivel ritkábban fogok fehérhalakat és törpéket és egyre több ponty került a partra! Másrészt a munkám csak akkor engedte a horgászatot, amikor egyébként is rettenetesen rossz idő volt, így nem a ideális időben ejtettem meg ezeket a retro bojlis pecákat! De azért végül sikerrel jártam…

Az első Büdös-tói bojlis évem emlékei

Amire gyorsan „rájöttem”, hogy etetés nélkül még a retrobojlizás sem működik, még azon a szakaszon sem, ahol állandóan vannak horgászok és állandóan etetik a pályát. Persze most, utólag kézenfekvő a magyarázat, a jelentős mennyiségű fehérhal és a szintén nem kevés törpe hamar felcsipegeti azt a kevés terményt, amit a horog köré tudtam bejuttatni. Voltak, akik besétáltak, letűztek egy szál nádat és megszórták a környékét magokkal, aztán voltam én, aki rájöttem, hogy a mások által letűzött nád alkalmasint jó tájékozódási pontnak és inkább az etetőkosárba vagy az ólomra gyúrtam gazdagon kaját és sűrűn néztem fel, dobtam be friss adagot. Végül ez a megoldás be is jött, megindultak a pontyok is…

Recept: etetőanyagnak alkalmanként 1-2 kiló (többnyire) Haldorádó Pelletes Feketét kevertem, hozzá bőségesen tettem savanyított és főzött kukoricát, egyéb magokat, a csalik pelletekből és kukoricából, tigrismogyoróból kerültek ki a horog alá fűzve, leginkább a Kukorica Tuning Nagy Ponty ízesítésű változata vált be. A végén már csak a Fox Arma Point SSBP D-rig 8-as horoggal horgásztam és arra fűztem fel szilikon csaligyűrűre a magokat, ami be is vált és megtetszett pontykörökben. Így a költségeim egy-egy horgászatra vetítve kb. 1.500-2.000 magyar forintra rúghattak… de legalább fogtam pontyot és egyebet is!

A fejlődés útján
A zsákmányban azért még van minek javulnia!
Ötletekben nem szenvedtem hiányt…
… mint ahogy halakban sem!
Egy ponty találkozása a horgásszal
Próbálkozások és halak 1.
Próbálkozások és halak 2.

Intenzíven teltek a délutánok ezekkel az „éveket jelentő” próbálkozásokkal, de egy idő után már untam a bohóckodást, így új vizekre eveztünk, pontosabban egy „évet” szenteltem a nádi pecára és ezzel párhuzamosan a pergetésre is. Nos, az utóbbiban nem találtam partnerre a ragadozó halak között, így abba is maradt a dolog, pedig az elmondások szerint mértéktelen mennyiségű süllő és csuka leledzik a tóban, amit nem is sokan háborgatnak!

A nádi pontyozásra két öregebb, kétrészes, 2,75 librás surfbotot szereltem régi feltolós úszókkal, amiket Cralusso úszó gyorsrögzítővel szereltem és Exner súlyokkal állítottam be a megfelelő terheléseket. Fonott zsinórt csévéltem fel - kb. 20 métert - mindkét orsóra, számítva erősebb halak ki- pontosabban a nádba rohanásaival. Utólag derült ki, hogy eltúlzott volt a mérték, de ezt előre nem lehetett tudni, mint ahogy azt sem, hogy Csabi barátom könnyű matchbotja és finom szereléke viszont nem lesz megfelelően erős egy kapitális, nád mellett akadó hatalmas halhoz (nagy valószínűséggel amur volt).

Egyórányi kurblizás, eredménytelenül, a hiba nyilván bennem van

A hosszas keresgélés után jelöltünk ki két egymás melletti öblöt a Büdös-tónál egyedülállóan hatalmas méretű, több száz méter szélességű ősnádasban, amit savanyított és főzött magok keverékével szórtunk meg (főleg nagyobb magokat használtunk, hogy kerüljük a fehérhalak és a törpék intenzív támadását), majd kis pihenőt szavaztunk a helynek, addig elvonultunk pergetni, amit - mint említettem - nem értékeltek a helyi süllők, csukák és egyéb rablószándékú halegyedek! Órányi kurblizás után feladtam, visszagurultunk a nádöblünkhöz és egy jót pecáztunk. Csabinak két hala lett meg, nekem egy kis aranyos tükrös, ami a kapáskor olyan agresszív volt, hogy velünk együtt a közelben lévő vöcsköket is halálra rémítette vehemenciájával.

Csabinak volt ezenkívül még egy - a már említett, match szereléket széttépő - hatalmas hala és két leakadása. Közben eleredt az eső, amiről eleinte azt képzeltük, jót tesz a halak kapókedvének, de végül rá kellett jönnünk, hogy rosszat tesz a mi horgászkedvünknek, így ázottan kicsúsztunk és befejezettnek tekintettük ezt az „évet” is!

A nádi pontyozás pár részlete

Most egy kis időre engedjétek meg, hogy elkalandozzak a horgászattól, ha a tótól nem is megyünk messzire, sőt, szinte sehova a jó helyről! Pár mondatban dicsekednék a hellyel, a településsel, remélem, nem veszitek reklámnak, inkább egy elfogult lokálpatrióta szerző szívéhez közel álló lakóhelyének bemutatásának!

Soltvadkerten élek, ebben a közel 8 ezer lakosú alföldi kisvárosban, ahol az emberek túlnyomó többsége kétféle megélhetésből tartja fent magát. Az ősidők óta folytatott és mesteri szintre emelkedett földművelésből, szőlő- és bortermelésből, aminek - sajnos - voltak időszakai, amikor rosszarcú művelői próbálták rontani a település renoméját, amit nagyon lassan tudott helyreállítani pár kitartó és elszánt, nagy szaktudású helyi borász és pincészete. Megemlíteném a - bizonyára sokak által ismert és elismert - Frittmann testvérek pincészetét, amely világhírre emelte a helyi rosé és egyéb minőségi borokat, valamint a várost is.

A Frittmann Borházban jártam

A város másik fő profilja a 80-as években, az akkori Leninvárosból (ma Tiszaújváros), a híres „műanyag városból”, a TVK-tól idekerült két könnyűipari mérnök által itt meghonosított műanyag csomagolóeszközök gyártása. Közérthetően a táskák („nejlonszatyrok”), tasakok („nejlonzacskók”), fóliák, flakonok, tégelyek és sorolhatnám hányféle lassan lebomló hulladékkal visszamaradó, mégis nélkülözhetetlen, közhasználatban lévő használati tárgy gyártásából él több mint 20 vállalkozás, ami több ezer embernek ad munkát és így nagyon sok családot tart el! Jómagam is ebben az iparágban szorgoskodom…

Ha a városról még valami eszükbe jut az átutazóknak, az többek között a több évtizede fejlődő és mára hatalmas hírnévre, hírre szert tevő cukrászda, a Korona Cukrászda, ahol régi és modern fagylaltok Kánaánját találja a betévedő. Talán betévedőkről nem is szabad ezzel kapcsolatosan beszélni, hiszen sok embernek, akik például hozzánk jönnek vendégségbe, második legfontosabb szempontja a vadkerti finom fagyi és a híres cukrászda meglátogatása, a finomságok, élvezetek habzsolása.

Javaslat: ha erre jártok, feltétlen nézzétek meg a borászatot, ami nyitott mindenki számára és feltétlen álljatok be a kígyózó sorba a fagyizónál, mert itt kedvetekre nyalhattok retro, modern, diabetikus és ki tudja hányféle fagyit, választhattok süteményeket is ezrével, finom kávét ihattok, valamint elpihenhettek a kellemes környezetben, a barátságos kiszolgálásban! Hozzáteszem, a borházban szállást is adnak és - ahogy a honlapjukon elolvashatjátok - szervezett borkóstolásokat is biztosítanak.

A Korona Cukrászdát és a hírét kevesen nem ismerik

De, hogy ne legyen teljesen idegen a portáltól a téma, a horgászoknak, vízpartot kedvelőknek is írok pár sort egy városi nevezetességről, történetesen a cikkemben főszereplő Büdös-tóról, vagy - ahogy sok helyen írják, ismerik - Vadkerti tóról. Területét nehéz megítélni, hiszen a hatalmas ősnádassal együtt 50 hektár feletti, de a nyílt vízfelület alig több 40 hektárnál. A nádasban számtalan kapitális hal él(het). A tavat évekkel ezelőtt nagyon híres amurozó víznek tartották horgászberkekben, és híres páratlan madárfaunájáról is, amit a Kiskunsági Nemzeti Parkot látogató ornitológusok, fotósok előszeretettel vizsgálnak, óvnak. A tó déli partján egy közel egy kilométeres strand van, mely jó időben ezreknek nyújt hűsítő fürdőzésre lehetőséget. Nyaranta több fesztivált, így július első hétvégéjén bor-, míg utolsó hétvégéjén sörfesztivált rendeznek itt neves fellépőkkel, ételekkel, italokkal és önfeledt szórakozásra nyújtott lehetőségekkel! Minden évben van motoros, BMW-s és rock találkozó, fesztivál is. Kulturált kempingben lakhatnak az idelátogatók, de akár nyaralót is bérelhetne, vagy a helyi panziók valamelyikében is kényelmes szállásra lelhetnek. Nem mellesleg a tó köré hatalmas üdülőfalu épült, így annak sok száz, de inkább ezer épületével - ha lakókkal megtelnek - igencsak ráver a tópart létszámilag a városra!

A strand
A minden igényt kielégítő kemping
Csendes utcák

És itt van ugye a tó másik oldala, a horgászok paradicsoma…

A helyi egyesület elég nagy létszámú, kb. 430 tagot számlál, akiknek körülbelül fele aktívan pecázik is, így állandóan van horgász a vízen és a vízparton. Természetesen a napijegyeseket, a vendégeket is szívesen látják, nincsenek foglalt helyek: bárki bármelyik nádnyiladékban, nyitott partszakaszon vagy akár saját, illetve bérelt csónakból horgászhat (persze ha megvásárolja a napi- vagy hetijegyet!).

A strandszezon előtt és után a strandról is lehet horgászni, ez közkedvelt horgászhely olyankor, például versenyeket is előszeretettel rendeznek itt.

Az egyesület új vezetése konzekvensen kitart a halállomány megőrzése, a korlátozások emberbarátivá, de a szükséges mértékben szigorúbbá tétele mellett. A ponty elvihető méretét 5 kg-ban korlátozták, ami jó lenne az amurok esetében is majd előbb-utóbb, hogy továbbra is megőrizhesse ez a tó a régi nagy amuros víz hírnevét. Mellesleg megjegyzem, a nádi pontyozásunk során hatalmas amurok adtak magukról életjeleket, amint a közelünkben legelték a nádleveleket!

A horgászokat szinte folyamatosan ellenőrzi a halőr és nem hagy szó nélkül egyetlen szabálytalankodásra utaló jelet sem! De ez így is van rendjén, egy olyan vízen, ahol több év(tized)es beidegződés volt, hogy a telepítés után ráeveznek a telepített halakra és folyamatosan pörögnek, a mama a parton a Trabanttal, a papa a csónakkal és a teli szatyorral a part és a horgászhely között… sajnos. Aztán meg széttárt karokkal elégedetlenkedtek, hogy „üres a teknő”!

Gondolom, ez azért másutt is hasonlóan működött sokszor, sok helyen…

Egy újabb „év”, az utolsó bojlis

Szóval az idei új vezetés sok új intézkedéssel igyekszik a horgászoknak bevésni a tudatába, hogy a hal mindenkié, ha ellopja, akkor saját magától is lopja, ezzel magának és a másiknak csinál vele kárt.

Az idei év őszétől folyamatosan 6,5 kiló feletti pontyokat telepítenek kifejezetten sporthorgászati célokból a tóba, és nyitottabbá teszik a horgászatokat rendezvényekkel, versenyekkel és azzal, hogy a fajlagos tilalmat két hétre, azt is a májusi telepítés utáni két hétre korlátozzák. Köszönhető ez a hatalmas nádas, lapályos területnek, ami az ívó halak ideális menedéke és egyébként is meghorgászhatatlan! Szabad már az eddig mérgezőnek tartott bojlival, pellettel is etetni, horgászni, és vannak finomszerelékeseknek, fenekező, bojlis és csónakos horgászoknak is alkalmas pályarészek, amiket kedvükre használhatnak.

A törpe sajnos olyan arányban szaporodott el, ami már-már súrolja a még elviselhető szintet, de az idéntől intenzíven varsázzák azokat, és a kifogott példányokat sem engedik visszahelyezni, azt a horgász köteles magával vinni vagy megsemmisíteni!

Csajom most keveset tudott velem lenni, de régebbi pickerével ő is ügyeskedett

Na de térjünk vissza a horgászatomhoz, hiszen van még „pár év lemaradásom” napjainkig, ráadásul - sokak bánatára - még ételreceptet sem adtam ma közre! Itt jegyzem meg, hogy kényelmes pozícióban voltam / vagyok itt helyben, mert amikor megéheztem, nem kellett agyalnom azon, mit készítsek el a parton, hiszen a közeli strandon, a büfékben bőséges kínálat van mindenféle ételekből, italokból. Így aztán csak egy telefont kellett megejtenem Czakó Józsi barátomnak, és mire odaértünk, már kész is volt a fenséges lángos vagy a gyros, amit helyben el is fogyasztottuk és mehettünk vissza a partra végezni áldásos tevékenységeinket. Engedelmetekkel nem írom le a recepteket, ha valaki kíváncsi rá, menjen a helyszínre és kóstolja meg! Érdemes…

Józsi hitvallása: mindent a vendégért, a vendég egészségére!

A bojlis korszak és úgy általánosságban a mostani túra lezárására egy új „évet” terveztem a parton eltölteni finomszerelékkel, picker és feederbotokkal. Emellett egy régi vágyamat szerettem volna valóra váltani, a Fűszeres Hal termékcsaládot szerettem volna „tesztelni”. Mindent aprólékosan összekészítettem, úgy fejben, mint a felszerelésekben is. Kinéztem egy szombati „évet” és kivonultam a vízpartra. Gondosan bekevertem mindent, begombócoltam, szétpakoltam, beköszöntem a fórumra és kajánul röhögtem magamban, hogy bár az ország több részén felhőszakadások vannak, itt ragyogóan süt a nap… korai volt a (kár)öröm! Kevéssel ezután itt is hatalmas eső keletkezett, dörgéssel, villámlással, rengeteg vízzel árasztott el, próbálta tönkretenni a terveimet. Nagyjából sikerült is…

Recept egy végül csődbe ment próbálkozáshoz: 1 doboz Fűszeres Hal Pellet Packot kevertem be, mellé egy kiló FH etetőanyagot, az etetőanyag 3/4-ét a Pellet Pack 1/2-ével összekevertem, csináltam belőlük gombócokat és becsúzliztam (már ekkor kellett volna figyelnem az intő jelre, amikor elszakadt a Fox csúzlim kosarának füle, hogy hagyjam abba a tevékenységet, mert el fog mosni az eső!). Csalizásra a FH Hybrid Pelletjét a lebegőjével kombinálva, illetve a Hybrid Pop Up-ot fűztem fel Owner Chinu with eye típusú, 5-ös méretű horogra, amit Kamasaki Dyneema 10-es fonott előkére kötöttem. A pelleteket minden esetben FH dipbe mártogattam.

Kedvencem (lehetne), a Fűszeres Hal
Az idő sajnos elrontotta ezt az „évemet”!

Sajnos, az egész nap állandóan változó fronthatások és időjárási tényezők hatására a halak is elvonultak a part közeléből. Pedig nagyon jó kis pecát terveztem, de nem jöhetett létre. A többi horgász is - persze aki nem menekült el az eső elől - csalódottan verődött csoportokba, szidták a sorsot, hogy pont ezen a szombaton, amikor ráértek volna, van ilyen haltalan nap.

A fogás szegényes lett, erről most nem a csalik, a halak és nem a rajtam lévő rontás tehetett, hanem az időjárás!

Gondoltam, ha már halat fogni, tesztelni nem fogok tudni, akkor legalább a gyomrunk ne maradjon üres, így hamar nekifogtam egy parti kaja elkészítéséhez! Persze, nem egy kósza ötlet volt ez, hanem jó előre készültem rá…

Előszedtem minden hozzávalót és a héten fogott törpékből, valamint az otthonról hozott pontyfilé-szélekből, hagymából, paprikából, paradicsomból, sonkából, kolbászból, gombából csináltam egy jó kis lecsós törperagut!

A törperagu receptje kb. négy személyre: fél kg törpetörzs-darab, negyed kg pontyfilé-szél, 3 db közepes paradicsom (összedarabolva), 2 db átlagos paprika (összedarabolva), 2 közepes fej vöröshagyma (darabolva), 2 gerezd fokhagyma (darabolva), 2 nagy fej champignon gomba darabolva, sonka, kolbász szeletelve, só, bors, Vegeta. A hagymát a sonkán, kolbászon megpuhítom, ráteszem a paradicsomot, paprikát, majd összefőzöm jó kis lecsósra, azután ráteszem a halakat és összepárolom. Zsemlével tálalom…

Lecsós törperagu

Miután szomszédjaimmal elfogyasztottuk a kaját, még egy komoly sztorizás, okfejtések, nagypolitikai véleménycserék, horgászati tudásátadásokat követően az összepakolás és hazatérés mellett döntöttünk.

Úgy döntöttem, elég ennyi elégtétel egyelőre és elég anyagot gyűjtöttem ennyi „év” alatt egy újabb túra élménybeszámolójához. Megint csak elnézéseteket kérem, ha kicsit elfogultnak tűnök az e túráról szóló írásban, de kérdezem, ki nem tenné meg a szülőhelyén található csodaszép horgász és üdülőhelyekért?!

Hogy egy kicsit népszerűsítsem is az egyesületet, tolmácsolom a felajánlásukat, miszerint az idén szeptember 17-én rendeznek egy nyílt horgászversenyt, amire mindenki, minden szakágban nevezhet, alacsony nevezési díjjal, nyereményekért! Továbbá a városi napokon - szokás szüreti napoknak is nevezni (szeptember 17-18.) - a vadásztársasággal karöltve közös sátrat állítanak, ahol minden betérőt szívesen látnak egy-egy vad- és halétellel! Területi engedélyt a helyi horgászboltban válthatnak az idelátogatók.

Végezetül pedig - kedveskedve az eddig eljutó olvasónak - felajánlom a lehetőséget, hogy aki ellátogat még az idei strandszezonban erre a vízre, a strandra, annak egyrészt segítek szállásügyben, másrészt ingyenes csúszdázási lehetőséget kínálok annak, aki a tulajdonunkat képező óriás vízicsúszdánál elsuttogja a „Hajrá Haldorádó” szlogent!

A „kis” csúszdán várunk mindenkit, a figyelmeseket bónusszal!

Lassan fogy a lendületem a Recept(t)úrákkal kapcsolatban, következőleg egy dunai szigettúráról olvashattok, majd - remélve a kánikulát - a munka elszólít, ezért kis szünetet kérek, hogy az aktuális dolgaim elvégzése után folytathassam a túrázásaimat! Ígérem, az idén még pár szép helyszínről fogok élményeket szállítani a képernyőitekre!

Mert horgászni jó…

Írás, fotók: Jeszy
Photoshop: Jeszy Andi

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: