Gyerünk a patakba!

Gyerünk a patakba!

Hiába a gyönyörű tavi süllők és csukák, végül mindig minden út a patakhoz vezet. Lehet az a fürge Zagyva változatos felsőfolyása, a Mátrából leereszkedő Tarna vagy a csodaszép Ipoly – ahol első lépéseimet megtettem a pergető horgászat rögös útján. Teljesen más, mégis valahol egyforma érzés, mikor melles csizmát húzva egy kis időre részükké válhatok. Ezúttal néhány jó tanácsot gyűjtöttem csokorba azoknak, akik fontolgatják, hogy patakpecára adják a fejüket.

Szükséges felszerelés összeállítása
Először is szoktassuk magunkat a gondolathoz, hogy a vízben állva, amit beleejtünk, az elvész, tönkremegy, elázik. Nem tudunk lepakolni, nem lesz szabad kezünk. Ha valami nincs nálunk, akkor adott esetben kilométereket kell megtenni az autóig, hogy pótoljuk.

A vízben állva mindennek kéznél kell lennie

A magunkkal cipelni kívánt tárgyakat próbáljuk minél kompaktabbra, kézre állóbbra és a lehető legkevesebbre redukálni. Mindenkinek más lehet a fontos, ezért nem „kötelező felszerelést” javaslok, hanem az általam használtakat mutatom be, ami több mint tízévnyi gázolós rutinnal mára egész vállalható és kezelhető egységet alkot.
Mindenképpen szükségünk lesz gázlóruhára. A fő kérdés, hogy combos vagy melles? Személy szerint nagyon melles párti vagyok, de gyorsan nézzük meg a szempontokat, ami alapján egyszerűbb lesz a választás!
Első kérdés, hogy mennyit kell gyalogolnunk a vízparton a kiszemelt horgászhelyig? Sokszor több kilométeres „séta” előzi meg a horgászatot szántóföldek mentén, erdőkben, nádasokban, nyakig érő csalánban. Ilyenkor – főleg a nyári nagy melegben – egy neoprén melles kb. olyan, mint egy szauna. A lélegző bakanccsal jelentősen komfortosabb, de az meg igen drága. A sima gumi melles kényelmetlen és nagyon meleg, ezzel szemben a combos egész jó alternatíva lehet, ha a vízmélység engedi. Persze a legjobb az lenne, ha sima túrabakancsban és túranadrágban tehetnénk meg az utat, majd a kiszemelt helyszínen beöltöznénk, de ez nagyban növelné a menetfelszerelés súlyát.

Fontos a komfort és a funkcionalitás

Kezdő patakászoknak mindenképpen egy olcsóbb, szöveterősítésű gumi mellest javaslok. Bármilyen nagy meleg van, fontos egy jó nedvesség-elvezető aláöltözet, nadrág használata. Én jelenleg négyfélét szoktam viselni, kettő vékony, focihoz való aláöltözet és kettő vastagabb, téli túrázót – vízhőmérséklettől függően. Ezeket használva sokkal komfortosabb viseletté válik akár egész napos horgászat során is a melles. 
Szükségünk van még egy mellényre, ami gyakorlatilag az egész rendszer alappillére, hiszen egy csomó mindennek helyet kell biztosítania.

A szükséges minimum

Amit a mellénybe teszek: Engedély, okmányok. Nem árt egy plusz vízhatlan tartóba helyezni, hogy megvédjük a nemkívánatos elázástól. Erre a legalkalmasabb egy sima, zárható műanyag tasak, de léteznek speciális vízálló tokok is erre a célra. Fényképezőnél és telefonnál is hasonló a helyzet, bár a tasak megvédi a készüléket, nehézkesebbé teszi a használatot, elég nyűg előszedni, állványra szerelni a zacskó még pluszban megnehezíti ezt a műveletet. A fogót és a merítőhálót is a mellényhez rögzítem, hiszen ezek használata igen gyakori. A zsebekben megbújik még a mágneses kapcsos dobozom, fluorocarbon előke. Esetleges pótzsinór, ha már a dobon fogytán a főzsinór. Számomra fontos, másoknak nem feltétlenül a mérőszalag, mérleg, kamera, pót akksi, fejpánt, állvány. És végül, de nem utolsósorban a műcsalis doboz.

Válogatott csaliarzenál

Mielőtt a vízbe gázolnánk, mindenképpen szűkítsük le a műcsalis készletünket egy doboznyira. Az én patakos dobozom túlnyomórészt wobblereket tartalmaz néhány plasztik és apró kanál társaságában.

Gázolás alapismeretek
Ha sikerül szépen felszerelkeznünk és elértünk a patak partjára, jöhet az első megpróbáltatás, be kell menni a vízbe. Ez a meredek partokon sokszor igen nehéz feladat. Én többnyire olyan helyet választok, ahol egy fába kapaszkodva le tudok ereszkedni, és ha túl mély a víz, van esélyem visszamászni. Legyünk elővigyázatosak, veszélyes csak úgy belehuppanni az ismeretlen vízbe még akkor is, ha sekélynek látszik, hiszen az iszap mélységét nem lehet megállapítani. Érdemes egy bottal előtte meggyőződni – esetlegesen gázlóbotot használva kitapogatni –, hogy biztonságos a hely, ahová lépünk.

Biztonságosnak tűnik, de azért legyünk nagyon elővigyázatosak!

Amíg nem szerzünk kellő tapasztalatot, lehetőleg egy társsal vágjunk neki a gázolásnak. Sokszor leírtam már, hogy a víz közepe a legbiztonságosabb. Ugyanez igaz az apró kavicsos, sóderes talajra. Veszélyes lehet a csúszós-márgás, nagy köves, mély iszapos fenék. Elég egy rossz lépés, és máris elmerülünk. Ne essünk pánikba, próbáljunk visszalépni, esetleg úszni az előző, még biztonságos pontra. Fontos, hogy a melles csizmánkat övvel zárjuk le, így a víz nem tud beletódulni.

Lehetnek meglepetés gödrök a víz alatt, úgyhogy csak óvatosan!

Volt rá példa, hogy a Dunajecen hatalmas kövek között gázolva elestem, ám mivel a csizmám és az esőkabátom is le volt zárva, pár másodperc lebegés, sodródás után sikerült ismét stabilan lábra állni. Ugyanez a művelet a rohanó folyóban egy megtelt mellessel életveszélyes lehetett volna. A legrizikósabb élményem kezdő legyezőként Ipolytarnócnál volt. Hideg, téli nap volt fagypont alatti hőmérséklettel. Ismeretlen szakaszon gázoltam, egyre mélyebb és mélyebb lett a meder, közel voltam a beázáshoz. Próbáltam oldalra kimenni a partra, de a meder széle igen meredek volt, megcsúsztam és egyből víz alá kerültem. A csizmám azonnal megtelt a jéghideg vízzel és elkezdett tolni a sodrás. Ösztönösen elkezdtem úszni, sikerült is elérnem a sekély részt, de a hideg vízben, ahogy körbevett, megmerevedtek az izmaim, és alig bírtam levegőt venni. Szerencsére nem lett baj, a lecke tökéletes volt arra, hogy megmutassa, a hideg vízzel nem lehet viccelni.
Tipikus mély gödrök vannak kanyarokban, bedőlt fák környékén, zúgók után. Ezek egyrészt jó halakat, másrészt potenciális veszélyt rejtenek. A gödrök környékén gyakran jól felismerhető jel, hogy az aljzat iszapossá válik. Gondoljunk bele, ha a felgyorsult víz elhordja, kimélyíti a mederfeneket, azt mikor lelassul, le is rakja. Mivel felfelé haladunk, először mindig ezekkel a lerakott púpokkal, iszapos, puha részekkel fogunk találkozni, mielőtt elkezdene mélyülni. Ilyen esetben legyünk óvatosak! Mikor kezd mélyülni a víz, ne kockáztassunk, menjünk vissza az eredeti útvonalon, majd kerüljük ki a szakaszt!

Horgászat
Vízben gázolva teljesen más oldalát mutatja a folyó. Amíg a parton nyakig ér a csalán vagy áthatolhatatlan kökénybokrok vesznek körül, addig a mederben úgy sétálsz, mint egy parkban a járdán. Nem kell az elemekkel küzdenem, tudok gyönyörködni a környezet szépségében.

A vízben gázolva egy új világ nyílik meg előttünk
Rengeteg olyan helyet meg tudunk horgászni, ami partról elérhetetlen lenne
Sokszor ezek a részek rejtik a rutinosabb halakat…

Mindig folyással szemben haladok, így a felkavart iszap mögöttem távozva nem zavarja a halakat. Folyamatosan figyelem a víz jellegét és próbálok úgy helyezkedni, hogy a meghorgászni kívánt terület ellentétes oldalán haladjak. Ennyi év után nagyjából sejtem, melyik oldalon fognak állni a halak, de végig figyelem a vizet, mert bármikor mutathatják magukat. Egy szedés, loccsanás vagy rablás fontos jel számomra. Próbáljuk a lehető legtávolabbról a parthoz minél közelebb dobni a csalit, majd lehetőleg lassan vontassuk magunk felé.

A 26 mm-es Blue Fox Moreungen az egyik kedvenc patakos kanalam

Változtatgassuk a csalikat és szép lassan annyi tapasztalat birtokába kerülünk, hogy tudni fogjuk, mikor milyen csalira kapnak a halak. Aki nem akar ennyit várni, lapozza föl a régebbi írásaimat, amikben rendre ezt a témát taglalom.

Kíméletes bánásmód
Ritkán esik szó a pergetés kapcsán a halakkal való kíméletes bánásmódról. Mindenkinek van olyan, ami szúrja a szemét és szívesen változtatna rajta. Úgy gondolom, ha valaki fog 15 nagyjából egyforma halat, teljesen felesleges mindről fotót készíteni. Egy-két hal lefotózásával is vissza lehet adni a nap hangulatát. A többit ki sem veszem a vízből, fogóval ráfogok a horog öblére és egy mozdulattal megszabadítom. Ha fotózásra kerül a sor, a legjobb a tarkófogás, így látszik a hal és a csali, a háttérben pedig a szép víz, növények stb. Ennél több nem nagyon kell.

Tarkófogás

Teljesen felesleges a földön beplanírozni az összes halat, hogy pár fotó készüljön. Ezek a képek amúgy sem túl esztétikusak, inkább használjuk egy lapulevelet vagy tegyük a halat a sekély vízbe. Nézzünk szét a neten, nem szégyen másoktól ellesni néhány beállítást, amivel változatosabbá tehetjük a halakról készült fényképeinket. Ha van társunk, mindez sokkal könnyebb, illetve szebb képek is készülhetnek. Én állvánnyal, időzítővel készítem a kézben tartós képeket a nagyobb halakról.

Csak kíméletesen!

Amíg előkészülök, a merítőben vár a delikvens, majd gyorsan jöhet pár fotó. Nem egyszerű művelet, de kis gyakorlással ezt is meg lehet tanulni, és rutinszerűvé válhat.
Biztonságos, jó pecát, szép halakról szép képeket kívánok! :-)

Írta: Kecskés Viktor
Normark team

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: