Magnum a „nehéz fiúknak” - Nevis Magnum 7000 gyorsteszt

Magnum a „nehéz fiúknak” - Nevis Magnum 7000 gyorsteszt

Fogadni mernék, hogy ezt a Magnumot megpillantva senkinek sem a csokival bevont, XL-es méretű jégkrém fog elsőre eszébe jutni, hanem az akciófilmek 44-es Magnumja, a nagy kaliberű „kézi ágyú”, amit az aktuális nehézfiúk vagy rettenthetetlen zsaruk rántanak elő a hónuk alól a leszámolás pillanatában. Mi, horgászok persze békés természetű emberek vagyunk, nem szoktunk lövöldözni, de a hideg fémtárgyak dédelgetése tőlünk sem idegen dolog, csak mi nem a stukkerekkel, hanem az orsóinkkal ápolunk ilyen bensőséges kapcsolatot.

Méret:7000
Tömeg:620 g (mért)
Áttétel:4,6 : 1
Visszaforgásgátló:holtjátékmentes, tűgörgős
Fékrendszer:első fék
Csapágyak:5 + 1
Dobperem átmérője:64 mm
Dob magassága25 mm
Zsinórkapacitás:0,35 mm / 420 m
Zsinórbehúzás:90 cm / hajtókarfordulat
Ház és rotor anyaga:fém
Dob anyaga:alumínium
Pótdob:nem jár hozzá
Ár:29.990 Ft

A Nevis Magnum 7000 egy igazi nagyágyú, amely a harcsahorgászok elérhető új elit-orsója!

Tényleg van valami „magnumos” ebben az orsóban, a régi MDF-szlogent kölcsönözve a nyugodt erő sugárzik belőle. Nem akar a külsejével kitűnni, nincs rajta semmi futurisztikus blikkfang, karbonszövet díszítősor, matyó hímzés. Ha valami mégis feltűnő lehet, akkor az a visszaforgásgátló kapcsolójának hiánya. A nagyhalas, tengeri orsóknál szokásos ez a felállás, részben azért, hogy véletlenül se kapja ki a kezünkből a hajtókart valami vérmes vadállat, másrészt azért, mert így egy lyukkal kevesebb van az orsó házán, ahol a (sós)víz belemehet.

Ezt a dobot igencsak telerakták féklamellákkal!

A fék kipakolása közben ért az első meglepetés. Szedem, egyre csak szedem kifelé a dobból a féklamellákat, de nem akar vége lenni. Hé, hol van már ennek az alja?! Végül a szokásos 3 helyett 5 darab súrlódó betét került elő a dobból a hozzá illő számú füles és sima acél alátétekkel. Hiába, nagy orsó - nagy fék! A féklamellák a leginkább szokásos filc helyett valami fekete színű, textil kinézetű, de merev „high tech” anyagból vannak (valószínűleg szénszálas szövet). A fékcsillagon két teljes fordulatot lehet szorítani, ez alatt a fékerő monoton egykedvűséggel növekszik 0,5-ről 14 kg-ig. Ez már nem is orsó, hanem kondigép kategória, a teszt végén majdnem orrba is vertem magam a rugós mérleggel, amikor elszakadt a fonott zsinór csomója. Mintha még azt is megkérdezte volna, hogy „na, akarsz még valamit, öcsi?”. Jól van, öreg, szkanderben te nyertél, gyerünk tovább!

Ilyen bivaly rugóval, meg ennyi lamellával persze nem csoda a gyakorlatilag korlátlan fékerő
A fékcsillag peremén körbefutó finom kis gumiperem védi a „belsőséget” a víztől, homoktól
Megmutatom kiszedve is ezt a bizonyos gumikarikát, de megsúgom, hogy elég szöszölős dolog visszatenni, szóval érdemesebb itt a képen megnézni, a saját orsót meg békén hagyni
Nézzünk be ide is, megvan a csavarrugó, minden rendben. A fedél leszedésekor nem árt vigyázni (vagy még inkább ezt is békén hagyni), mert hajlamos kipattanni a rugó
Görgő és golyóscsapágy is kipipálva!
A zsinórprofil a nagy, mély dobhoz képest tisztességesen néz ki. Az aljától a pereméig szépen teli van töltve zsinórral, csak középen árulkodik egy nagyon enyhe horpadás az excenteres dobemelő mechanizmusról, de itt már tényleg csak a szőröző kritikus szól belőlem
A gépház fedelét leemelve csak ámulok és bámulok! Bronz fogaskerekek csillognak mindenütt!

A bronz fogaskerekes orsók évtizedekkel ezelőtt gyakoribbak voltak, mint napjainkban. Bár ami azt illeti, akkoriban sem dobálóztak a bronzzal, csak a minőségi orsókba került ilyen alkatrész, emlékezzünk csak a KGST csúcsterméknek számító Rileh és Forelle márkákra, vagy a közember számára akkoriban elérhetetlennek számító DAM Quick és ABU Cardinal típusokra. Ha visszatekintünk ezekre a régi, kultikus darabokra, megállapíthatjuk, hogy a „felhasználói felület” azóta sokat finomodott az orsóinkon (pl. általánossá vált a görgős zsinórvezető, könnyebben kezelhető a felkapókar, sokkal megbízhatóbbak lettek a fékek), de olyan legyilkolhatatlan hajtóművet, mint ami a régi Rileh orsókban volt, a maiakban már hiába keresünk. Manapság még a soktízezres árú orsóknál is a cink ötvözetből öntött tányérkerék az általános - és be kell látnunk, hogy abból is egészen jókat tudnak csinálni -, de a Magnum bronz hajtóműve mégis visszahoz valamit a régi „elit-orsó” érzésből.

A dobemelő csúszka dupla sínben van megvezetve. Ennek hatása egyrészt a simább futásban nyilvánul meg, másrészt nem „riszálja” meg magát a dob az irányváltásoknál, ami az egyszerűbb orsók jellegzetessége

A csapágyak pontosan illeszkednek a helyükön és a tengelyen is, gyakorlatilag semmi kottyanása nincs a szerkezetnek. A hajtómű fogaskerekeinek kihézagolása is rendben van, nincs érzékelhető holtjáték, de amellett kellemesen könnyű járású maradt a gép, öröm megtekerni. A lendületes futásba a vaskos hajtókar tömege is bejátszik, ami szinte lendkerékként viszi a szerkezetet.

A csavarmenetes megoldás biztosítja a legtökéletesebb, kotyogásmentes kapcsolatot a tányérkerék tengelye és a hajtókar között. Sajnos manapság kevés orsónál fordul elő ez a konstrukció, mert csak olyan anyagból lehet kialakítani, amiben normálisan tart a menet, tehát minimum bronz vagy acél jöhet szóba
A főtengelycsapágyat és a visszaforgásgátlót masszív öntvény ház fogadja magába
A tűgörgős visszaforgásgátlót nem lehet kikapcsolni, folyamatos üzemben dolgozik, így valójában egy plusz görgős csapágyként is felfogható
A dobemelő excenter kerék golyóscsapágyon forog, alatta pedig teflon alátét egyengeti az útját

A szerkezetről valójában nem sok újat lehet elmondani, orsók milliói készültek már hasonló belső mechanikával. Nem is kell mindig feltalálni a spanyolviaszt, érdemes kitartani a jól bevált megoldásoknál és visszatérni a tradicionális anyagokhoz - ezt üzeni nekünk a Magnum a harcsahorgászok legnagyobb örömére!

Ehhez a képhez nincs kommentár, csak azért tettem be a végére, hogy még egy kicsit gyönyörködhessünk a bronz fogaskerekek selymes csillogásában