Élni szép, élni jó, Benta partján ringatózik a kishajó…

Hogy miért lett ez az írás címe? A válasz nagyon egyszerű. Mert élni valóban szép és jó, és csak a természet közelében, tóparton lehet az ember igazán részese egy olyan csodálatos világnak, aminek erői emberfelettiek, álomszerűek, és aminek semmihez sem fogható élményvilágába tényleg csak elvonatkoztatva, képzeletbeli kishajónkon juthatunk el…

Nem, ne higgyétek, hogy megbolondultam, miközben e sorokat fogalmazom, sokkal inkább szeretném ezen írásommal ráirányítani sok-sok horgászni szerető és nem szerető ember figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a horgászat több mint egy sport vagy akár egy jó hobbi. Ha igazi törvényeit betartjuk, elfogadjuk és méltóképpen, emberségesen bánunk környezetünkkel, ezzel a csodálatos tevékenységgel emberi kapcsolatokat ápolhatunk, gyermekeinket játszva nevelhetjük tiszteletre, rendre és nem utolsósorban, magunk is olyan mentális feltöltődési forráshoz jutunk, amely az embert próbáló mindennapok elviseléséhez szükséges energiához juttat bennünket. Szeretném nektek írásomban bemutatni a tavaly szerzett nyári élményeimet, amelyeket főként legkedvesebb szeretteimmel, gyermekeimmel közösen volt szerencsém megosztani. Azt hiszem, azoknak nem kell külön megfogalmazni az élmény egyedülállóságát, akik már átéltek gyermekeikkel hasonló élményeket, ellenben azoknak, akik még csak most gondolkoznak azon, hogy az elkövetkező években gyermekeiket tópartra vigyék a nyári szabadság, vagy éppen nyári szünet alatt, talán bátorítást adhat az írás tartalma. Gyertek velem, és bepillantást nyerhettek a nyári pecáink hangulatába, életérzésébe…!

Nálam a horgászat az állandó kihívás mellett egyben egy életérzés is, és szeretném megtalálni minden horgászatom során az egyensúlyt a természettel, a tóval, a benne élő halakkal egyaránt. Egész éves horgászatom négy részre osztható, amelyek közül nem igazán tudom eldönteni, melyik számomra a legkedvesebb, hisz mindegyiket másért szeretem, más formában mutatják meg nekem a pecázás sokszínűségét. Az első ciklus, ha időrendi sorrendben szeretnék haladni, az a tavak kiolvadásával egyidejűleg kezdődik március vége tájékán és a meleg nyári hónapokig, júniusig tart. Ebben a szezonban főként „Életérzés Team” társaimmal közösen vagy versenyeken, vagy 3-4-5 napos túrákon kergetjük kedvenc barátainkat a tóparton. Ez a szezon egyébként hasonló, mint a harmadik ciklus, amelyben szintén ilyen formában néhány napos kis kiruccanásokat szervezünk gyönyörű országunk valamelyik tavára az őszi hónapokban. A kettő közt elhelyezkedő időszak júniustól augusztus végéig a nyári egynapos horgászatok időszaka, amelyeket főként gyermekeimmel közösen töltünk el egy tőlünk néhány kilométerre elhelyezkedő magántavon. A tó adottságai rendkívül kedvezőek számunkra, hisz ez egy hét tóból álló tórendszer, amelyek között mindenki megtalálhatja a számára ideálist, horgászmódszerének megfelelőt. Számomra ezen időszak legfőbb varázsa az, hogy a család együtt lehet a kedvenc időtöltése közben is, hisz a körülmények ebben az időszakban igazán ideálisak mindenki számára. Gyermekeim kettő, hat és nyolc évesek, Bence a legnagyobb és ez idáig a legelhivatottabb kis horgász is. Ő már túráink során is bekapcsolódik néha egy-egy napra és szívesen lesi el az öregebb rókáktól az apróbb trükköket, amit aztán maga is kamatoztatni tud a nyári „élménypecák” során. A legutóbbi nyári horgászatok egyikén fel is használta is az amurhorgászat titkait és apukáját is elkápráztatva úgy fárasztott ki egy közel 5 kilós amurt, hogy azt sok felnőtt horgász is megirigyelhette volna. Kétszer erőteljesen nagyot ugorva szabadult meg halunk a merítő fogságából, de szerencsére Bence résen volt és nagyon ügyesen, laza fékkel engedett neki, így aztán harmadikra már mi sem hibáztunk, felnőttünk Bencéhez és a feladathoz, így Gergőkével ketten harmadikra sikeresen megmerítettük a csodaszép halacskát.

A szomszédban horgászó Jani bácsi segédletével kifogott torpedó
Aztán volt, hogy Jani bácsi is átengedte a fárasztást

Bencével arra a döntésre jutottunk, hogy elkezdünk közösen vezetni egy kis noteszt, amibe a nyári horgászatok fogásait, élményeit és legfőképpen tanulságait rögzítjük. Amikor megláttam a pályázati kiírást, egyből kezembe vettem kis jegyzeteinket és elkezdtem mazsolázgatni belőle, hogy vajon melyik alkalom volt leginkább élményekben vagy tanulságokban gazdag, amit aztán majd megoszthatok az olvasókkal, veletek. Ahogy szemezgettem, egyre inkább arra a következtetésre jutottam, hogy nem igazán tudom eldönteni, melyik a legjobb, hisz mindegyik egy külön kis kaland és egy külön kis tanulság volt számunkra, és mindegyik másért kedves a szívemnek. Így arra a következtetésre jutottam, írni fogok egy nyári összefoglalót, ami remélem, nem lesz túl unalmas és túl hosszú sem, ugyanakkor szemlélteti azt, hogy miért nem tudtam dönteni.

Elsősorban kiemelném, nem célom az írással nagy szakmai köröket bejárni, hisz vallom és hiszem, sokszor az egyszerű megoldások sokkal célravezetőbbek, mint a bonyolult, átláthatatlan utak. Persze nem gondolom, hogy a fejlődés nem része és célja a horgászatainknak, mégis azt tartom, hogy az alapok elsajátítása nem egy bonyolult folyamat, amin ne lehetne átesni már gyermekkorban. Ennek fényében kezdtem el gyermekeimnél is a tanítást, ezt az alapelvet próbáltam átadni nekik és velük együtt fejlődni lépésről lépésre. Bence tavaly ismerkedett meg igazán az alapokkal, ezért úgy gondoltam, az előző évben tanúsított lelkesedését megkoronázom egy kezdő felszereléssel, amit már ő saját maga vethet be a nyári pecák során.

Mondanom sem kell, micsoda örömmel vette kezébe az új készségeket, alig várta már az iskola végét, hogy kipróbálhassa felszerelését. Ahogy beköszöntött a nyári meleg és a tanszerek is a fiók mélyére kerültek, úgy nyílt meg az út az önfeledt nyári kalandok előtt. Mindig már a horgászatokat megelőző estéken megkezdődött az a szertartásszerű folyamat, amely beindította az adrenalin-termelődésünket. Előkék előkészítése, doboz összepakolása, kocsiba való bepakolás és természetesen álmodozás a másnapi nagy fogásról…

Még meg sem virradt a keleti határszélen az ég alsó szeglete, amikor gyermekeim az óra csörgését megelőzve már harci díszben várták az indulás pillanatát. A nyitás időpontjára, reggel hat órára általában már a portán köszöntöttük a felkelő napot, a víz tükrén megcsillanó első napsugarakat pedig már a tóparton csodálhattuk meg közösen. Bence mellett Gergő, a középső fiú is elkísért bennünket számos horgászatra és a fárasztások alapmozdulatait ő is élesben gyakorolhatta velünk.

Gergő fárasztás közben…

A nyár folyamán barátainkat is többször a tópartra csábítottuk, adódott olyan alkalom, amikor egy-egy 24 órás horgászat is a nappali pecák közé ékelődött.

Barátunk, Péter az első komolyabb halával
Kisfia, Zsombor, aki szintén itt fáraszthatta ki élete első halát a segítségemmel
Fárasztás közben Zsombival

Természetesen ezen alkalmak elmaradhatatlan kelléke volt az esti tűzgyújtás, szalonnasütés csakúgy, mint a tűz fényénél megcsillanó gyermekszemek társaságában a sok-sok anekdota felelevenítése. Az esti, tűz melletti hatások alkalmat adhattak arra, hogy eggyé váljunk a bennünket körülölelő tájjal, majd a békák hangja és tücsökcirpelés közepette térjünk nyugovóra sátrunk mélyébe.

Volt alkalom, amikor Bence éjjel fél háromkor még könyörgött és egy-két könnycseppet el is morzsolt annak érdekében, hogy ne kelljen nyugovóra térnie. Ilyenkor az apai szív apró kis tüskéket szórt felé, majd győzött az észszerűség, és néhány perc múlva Gergő testvére mellett már ő is az igazak álmát aludta. Az apukák takarójukba burkolózva folytatták beszélgetésüket, melyet néha a meg-megszólaló kapásjelző hangja tört meg. Mivel nem előre megtervezett dolog volt a cikk megírása, sajnos nem volt alkalmam ezeket a pillanatokat mind megörökíteni kép formájában, de azt hiszem, szívünkben ezek a pillanatok olyan emlékek maradtak, amelyeket semmiért el nem cserélnék.

Az egyik ilyen éjjeli vendégünk a maszatos Bencével

A felkelő nap a tóparton leírhatatlan látvány, átélését akár orvosi javallatra is ajánlanám annak, aki érzéketlenebb természetű. Az egyik ilyen varázs részeként volt alkalmam egy csodás tükörpontyot is fárasztani, nem tudtam utólag eldönteni, varázslat volt-e, vagy valóság?

A látvány magáért beszél

A nyári egynapos pecákat néha megtoldottuk egy-egy délutáni néhány órás kiruccanással is, amelyek szintén eredményesek és élményekben gazdagok voltak. Mivel hozzátartozik, ezért megemlítem, nem különleges módszerekkel horgásztunk. A bojlis - hetes számú - tavon többnyire nagyhalas szerelék került bevetésre: 30-as főzsinór, 40-es dobóelőke 4 méter hosszban, in-line ólom, 1 méteres leadcore, bevonatos 25 librás előke és általában 4-es vagy 6-os kedvenc Fox SSC horog. A rövidebb kiruccanásokat az egyes számú (napijegyes) tavon töltöttük, ahol szintén egyszerű szerelékkel vettük üldözőbe kedvenc bajuszos barátainkat: gubancgátló csöves kosár, lágy előke, 8-as Gamakatsu horog és lebegő, általában a kedvenc „Tenger Kincse” pellet szilikon karikával rögzített formában. Mivel a tavak mindegyike, még a bojlis tó is intenzíven halasított és horgászott, egy rakétával bejuttatott alapozó etetés után valamilyen egyszerű csalikombinációval - az egyesen a már említett lebegő pellettel vagy kikönnyített kukoricával, a bojlison „Magyar Betyár” oldódó pellettel vagy egy szem főzött házi fűszeres bojlival - horgászatainkat mindig eredményesen, fogásban gazdagon zártuk. Előfordult, hogy fogásunk kiemelkedő volt, sőt volt olyan alkalom is, amikor 24 óra leforgása alatt két bottal közel 150 kg halat sikerült partra kormányozni, majd - természetesen, a tó szabályzatának megfelelően - visszaengedni. Aztán volt arra is példa, hogy az egyes számú tavon próbáltunk szerencsét péntek délután, és Bence egy csodaszép „spanyolmintás” ponttyal gyarapította fotótárát, míg Gergő egy tenyeres keszeggel lett gazdagabb.

Bence és a „spanyolmintás” barátja
Gergő és a tenyeres keszeg

A most következő rész tartalmáért lehet, hogy sokan megvetnek, és lehet, hogy nem is kellene itt említenem, de úgy gondolom, így lesz teljes a kép az élményeinkről, hisz nálunk néha hozzátartozik a horgászathoz az is - ha azt a tó szabályzata engedi -, hogy fogunk hazavitelre is halakat, melyeket szépen kifilézve, kirántva ízlésesen elkészítünk, majd nagy örömmel fogyasztunk el közösen, családi körben odahaza.

Az egyik 4,5 kg-os amur, amellyel Bence több mint negyed órát küzdött, míg végül sikeresen hálóba terelte és megérdemelten hazavihette

Úgy érzem, napjainkban e témában is sok-sok túlkapással és véleményem szerint félreértéssel van dolgunk, szerintem ebben is, mint sok minden másban, érdemes megtartani az arany középutat, az talán jó lehet mind a halaknak, mind a tógazdának és még talán nekünk is, horgászni szerető embereknek. Azzal, hogy néha viszünk haza halakat fogyasztás céljára, gyermekeinknek megmutatjuk az ehhez tartozó kíméletes bánásmódot, a hal feldolgozását is. Véleményem szerint lehetünk normális, természetet kedvelő és szerető emberek, akik a bojlis horgászatok, de még a napi örömpecák során is a „fogd meg és engedd vissza” elvnek is eleget tudnak tenni. Én úgy hiszem - ilyen horgásznak vallom magamat és erre tanítom gyermekeimet is -, hogy találják meg a kellő egyensúlyt a kettő közt. Hogy vannak álszentek, csalók, és persze olyan becsületesek is, akik ezért engem elítélnek? Nem baj. Én ilyen vagyok, vállalom.

Talán, ha egyenesen beszélnénk róla, és nem lenne szégyen a „nagy” bojlis társadalmi körben kimondani, hogy szeretem a halat elfogyasztani, ennek a fogadtatása is úgy hiszem, más lenne…

Végezetül egy mondatban szeretném kiemelni annak a fontosságát, ha gyermekeinkkel tervezünk közös nyári tóparti programot, ha szeretnénk, hogy az ott megélt pillanatok szép élmények is maradjanak mindörökre és ne történjenek buta, felelőtlen balesetek, soha ne feledkezzünk meg a tó számos veszélyéről, kellőképpen készüljünk fel mi magunk is, és hívjuk fel gyermekeink figyelmét is környezetünk veszélyforrásaira.

Összegzésképpen: gyönyörű nyári élményekkel teli pecák tucatjait hagytuk hátunk mögött az elmúlt néhány hónapban, melyeknek fényképeit és a kis noteszt is jó lesz majd visszanézni a negyedik időszakban, amikor a tavak téli álmukat alusszák csendesen, mi meg pattogó tűz fénye mellett beszélgetünk otthon, családi körben a megélt nagyszerű nyári napok, hónapok varázsáról.

Tavalyi nyári szépségdíjasom egy 12,5 kg-os tükörponty

Cikkem szólhatott volna egy külföldi hiper-szuper helyen eltöltött néhány nap vagy akár hét hihetetlen kalandjairól, szólhatott volna tanulságokról vagy akár egy új módszer, egy új szerelék felfedezéséről, egy fantasztikus csali sikeréről, de akár életem halának megfogásáról is. Nos, ezek közül nem szólt egyikről sem. Mivel kezdő horgásznak tekintem magamat, nagy szakmai tartalma sem volt írásomnak, csak egyszerűen - mint amilyenek gyermekeimmel és családommal mi is vagyunk - egyszerű, hétköznapi emberek nyári élményeinek sorozatát tudtam megosztani veletek, amit remélem, legalább akkora szeretettel olvastatok és fogadtatok, mint amilyennel mi azt megéltük.

Talán tőlem már szokatlan lenne, ha cikkemet nem egy ide illő verssel zárnám, így az eddigiekhez hűen ismét itt hagyok egy kis nyomot magamból egy erre az alkalomra költött verssel:

Benta-parki nyár

Tornyok végtelen tengerében, patak partján kis madár száll a fán,
Lágy szellő színes pillangókat kerget, Ó Istenem, mily gyönyörű így a nyár.
Köröttem mindenhol, míg szem ellát, zöldbe öltözött a tér,
Hátam mögött erős oszlopok magasba merednek, melyeknek tornyuk az égig ér.
Sétálok merengve, kitaposott öreg ösvény szegezi lábaim nyomát,
Mellettem tiszta vizű patak halkan csörgedez, Sárgarigó fütyül a fán.
Sárgarigó fütyül a fán, szabadon száll szellők ölén,
S azt dalolja egyre csak: Hogy élni jó, hogy élni szép!
Élni jó, élni szép, közben el nem engedni egymás kezét,
Mindig és mindenhol azt hirdetni: szeretni kell, ennyi az egész!
És felgyúl az égi fény, utat tör magának, ahogy tiszta vizű forrás teszi
Ha szeretünk, méltón halunk, s a végén lelkünk helyét leli.
Ha lelkünk helyét leli gyermekben, fában, vízben, kőben él tovább,
Az idő vasfoga azt soha el nem koptathatja, mert szeretetre épült a büszke Vár.
Az ilyen Vár tornya, mint a magas battai torony teteje az égig ér,
És azt hirdeti Istennek, Embernek, hogy élni jó és élni szép!

Írta: Kovács Gábor (Életérzés Carp Team)
Fotók: Kovács Gábor

Kommentek
Kapcsolódó termékek
Kapcsolódó írások
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: