Biztosra veszem, hogy a legtöbb horgász számára létezik egy olyan víz, melyet örökre a szívébe zárt egy beteljesült cél, egy kiemelkedő fogás vagy egy felejthetetlen emlékekkel teli horgászat miatt. Számomra ez a víz a Merenyei-víztározó, mely még kezdő bojlis horgászként megadta nekem az első 20 pluszos pontyomat, melyre annyira vágytam.
Ugorjunk vissza egy pillanatra 2016 nyarára! Ekkor Rokolya Peti invitálására csatlakoztam hozzá első merenyei túrámra, mely minden várakozásomat felülmúlta. Rögtön az első este sikerült megfognom az első 20 kg fölötti pontyomat. Ez akkor annyira meghatározó élmény volt számomra, hogy emiatt azóta is minden évben, akár több alkalommal is ellátogatok ide.
Az utóbbi években már kizárólag késő ősszel, általában novemberben, amolyan szezonzáró horgászatra szoktunk Ádi barátommal ide ellátogatni. Ilyenkor már elcsendesedik a tó, nincs akkora nyomás a vízen, mint a nyári időszakban.
Időjárás tekintetében valahogy mindig sikerül kedvezőtlen időszakot kifognunk. Most sem volt ez másképp. 22-23 fokban bójáztunk be viszonylag alacsony légnyomásban. 2 nappal később már fagypont alá csúszott a hőmérő, illetve a légnyomás is az egekbe kúszott. Sok jóra nem számítottam, de a jó helyválasztásnak és a jó minőségű csalogatóanyagoknak köszönhetően sikerült kapásra bírni a merenyei pontyokat.
Számunkra mindig öröm ide visszajárni, még akkor is, ha egy-egy túra kicsit gyöngébbre sikerül, hisz abból is sokat tudunk tanulni. Ezen a túrán most nem sikerült egyéni rekordokat dönteni, de jövőre újra jövünk és minden erőnkkel azon leszünk, hogy még jobb eredményt tudjunk elérni. Ez a horgászat most inkább az új kapcsolatokról szólt, hisz szomszédjainkkal a túra végére sikerült olyan jól összebarátkozni, hogy jövőre már együtt jövünk ide vissza. Amíg be nem fagy a tó, arra bátorítalak titeket is, hogy látogassatok el ide, hisz bármikor bármelyik kapásban benne van az egyéni rekord döntésének esélye!
Írta: Erdélyi Tamás
