Egy őszi Villantós pontyozás története

Egy őszi Villantós pontyozás története

Az igazat megvallva a cím elsőre talán kattintás vadászatnak tűnhet, mégsem az! Az ősz egy kifejezetten ragadozó halas szezon, azonban nem céltudatosan pontyra szokás ezt művelni, pláne nem villantó csalikkal. Én sem tettem így, ugyanis egy kellemesnek ígérkező október végi napon a Villantó Horgásztó halait vettem ezúttal üldözőbe, nem kevés sikerrel.

A naptár 2020. október 25-ét írt, pontosan ezen a napon volt esedékes az óraátállítás is, így a hajnali 04:30-as ébredés ezúttal nem viselt meg annyira, mint szokott, köszönhetően annak a +1 óra extra alvóidőnek. 
Mint ahogyan azt mondani szokás, akkor kell horgászni, amikor jólesik! Nos, ez megint sikeresen összejött, ugyanis a minimálisra beharangozott csapadékkal szemben reggel 6 órától egészen kb. délig szinte megállás nélkül kaptam az égi áldást. 
A tóhoz érve gyors engedélyváltást követően egy pillantást vetettem a bárki számára elérhető medertérképre, ami igen hasznos információkat adhat azoknak is, akik teljesen ismeretlenül érkeznek ehhez a vízhez. 

A tó bejáratánál kihelyezett medertérkép minden ide érkező számára fontos információkat nyújthat

A Villantó Horgásztó valójában kettő tóból áll, a kicsi 4,3 ha, míg az általam választott nagyobb víz 6,7 ha területen fekszik. A nagy tó kifejezetten érdekes mederalakulata miatt keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis akadnak részek, ahol a parttól 10 méterre is már akár 5 méteres vízmélységgel találkozhatunk, de találhatunk olyan területeket is, ahol a feltörő púpok tetejét meghorgászva lehetünk eredményesek.

A helyi „Eiffel-torony” őszi köntösbe bújtatva
Nem kifejezetten a környezet teszi vonzóvá ezt a tavat, viszont a lakói kárpótolnak mindenért

„Természetesen” a tó legmélyebb pontjaival büszkélkedő részeken már sorban ültek a korábban érkező sporttársak, így gyors újratervezés után elfoglaltam helyemet a tó hosszabbik oldalának kb. közepénél. 
Ezen a tavon egyébként az év legnagyobb részében akkor lehetünk igazán eredményesek, ha „mesterei” vagyunk a vízközti, azaz a zig rig horgászatnak, én most azonban nem így készültem. Az elmúlt hetek hűvös hajnalai megtették hatásukat, így a víz hőfoka igencsak lecsökkent, ezért bíztam benne, hogy a fenék közelében is szép eredményeket érhetek majd el method technikával. Horgászataim során legtöbbször kiépítek egy minimális „bázist”, majd az etetőanyagok bekeverésének csak ezt követően állok neki. Mivel ezúttal egy olyan anyagot hoztam magammal, aminek legalább fél óra pihentetés is kell, rögtön nekiálltam a napi menü összeállításának. Ez a kristálytiszta vizű tó igazán méretes pontyokkal is büszkélkedhet, ezért két olyan etetőanyagot hoztam magammal, amelyek hideg időszakban a kisebb egyedek mellett rájuk is jó hatással lehetnek. Ezek az alábbiakból voltak:

  • 1 doboz Magyar Betyár Pellet Pack
  • 1 zacskó Top Method Feeder Premium Halibut
 

Ez a két összetevő egy igazán fogós mixet eredményez, akár egész évben sikeresek lehetünk vele

A Pellet Pack bekeveréséhez én csupán a dobozban található pellet ragasztó por felét(!), a kis flakonnyi adalékot és 2 deciliter vizet használtam, így hideg vízben, method kosárba töltve is lényegesen gyorsabban bont, viszont még mindig tökéletesen tapad. 
A mix másik részét képező Premium Halibut bekeverésénél szintén nagyon ügyeltem a visszafogott felvizezésre, így 1 zacskó etetőanyaghoz összesen csak 2 dl vizet öntöttem egy részletben, majd az egészet „összetömörítve”, 10 perc pihentetés után minimális víz rápermetezésével és egy finom rostán áttörve tökéletes állagot kaptam. Mivel ez az etetőanyag rendkívül magas halolaj és halliszt tartalommal bír, a túlzott víz hozzáadásával nem egy gyorsan bontó anyagot, hanem lassan nyitó kupacot kapnánk a vízfenéken.
A fekete halibut kajának egy kisebb részét külön tálba tettem, hogy ezzel a későbbiekben amolyan gyorsan füstölő „kupakot” tudjak majd alkotni a method kosár tetején, míg a nagyobb adagot a kb. 30-40 percig pihentetett Pellet Pack anyagával vegyítettem össze, ami így egy rendkívül tartalmas mixet alkotott.

A két anyagot a tökéletes állag elérése érdekében külön-külön érdemes bekeverni, amik ezt követően…
… ilyen tökéletes csalogató anyagot eredményeznek

A csalogató anyag ezzel meg is volt, de gondoskodni szerettem volna egy még tartalmasabb helyben tartó alapozó etetésről is, amit szintén hideg vízre optimalizálva gondoltam ki. Ez nem állt másból, mint a helyben vásárolt (sajnos a saját muníció ezúttal otthon maradt) egyszerű 6 mm-es halas és Haldorádó Big Feed C6 Carp Eper & Ananász ízesítésű pelletből. Talán ez elsőre túlzónak tűnhet, pláne hideg víz esetében, amikor a lelassult anyagcsere miatt a halak már kevesebb táplálékot vesznek magukhoz, viszont a tó rendkívül jól halasított, és mint korábban is említettem több 10+-os pikkelyes is lakja, amik számára ez a mennyiség meg se kottyanhat.

Lehűlt vizek esetén az édes ízek alkalmazásával kitűnhetünk a hagyományos halas ízvilág közül, emellett a különböző színek keveréke elaltatja az óvatosabb pontyok gyanakvását is

Ennél a pontnál egy pillanatra megállok, ugyanis többekben merülhet fel a kérdés, ha már egyszer fűszeres-halas kosárba való etetőanyagot kevertem, akkor miért nem ezzel ízben harmonizáló, pl. fűszeres kolbászos vagy teljesen halas pellet alkotta az alapozó etetést. Számomra többször feltűnt, ha ízben merőben eltérő etetőanyaggal horgásztam meg a fő etetés környékét, akkor lényegesen több és/vagy nagyobb egyedet tudtam partra segíteni, mintha pl. édes-halas etetésen próbálkoztam volna ugyanilyen ízesítésű anyaggal.

Amikor nagyobb területen szeretnénk gyorsan, tartalmas anyagot szétteríteni, az etetőrakéták létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen

Visszatérve az alapozó etetésre, ezt a megalkotott darabos anyagot egy etetőrakéta segítségével szerettem volna bejuttatni a parttól 65 méterre, amihez a pontos távolságot két távolságmérő pálca segítségével mértem ki. Talán furcsának tűnik, amit most írok, de áztató esőben ez cseppet sem egyszerű mutatvány. A nedves pálcákról folyamatosan lecsúszott a szintén nedves zsinór, ami nemcsak roppant bosszantó, de még csinos kis csomót is köthetünk így főzsinórunkra.
TIPP
Ilyen esetben érdemes a távolságmérőkön található szivacsokat „rendeltetésszerűen” használni és a zsinórt azok aljánál – és nem felettük – körbetekerni, így a fent említett bosszantó kis hibázás elkerülhető.

A pontos horgászat alapja a távolságmérés! A leszúrókon található szivacsok nemcsak a horogbeakasztást szolgálják, hanem esős időben a zsinór lecsúszását is megakadályozzák

A horgászatot 2 távolságra terveztem: az etetés mögé 67 méterre, illetve 90 méterre. Felszereléseimet ezek alapján az alábbiak szerint állítottam össze: 
„Rövid” távra

  • By Döme TEAM FEEDER Royal Method Carp 360M horgászbot
  • By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 5000 orsó
  • Haldorádó Purple Feeder Főzsinór 22-es
  • Haldorádó Tapered Line 0,195-0,28 mm dobóelőke
  • Haldorádó DART L 40 g kosár
  • Haldorádó Braxx Pro 0,08 mm-es fonott horogelőke
  • GAMAKATSU Power Carp Barbless 10-es horog 
 

„Hosszú” távra

  • By Döme TEAM FEEDER Royal Method Carp 390MH horgászbot
  • By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 6000 orsó
  • Haldorádó Purple Feeder Főzsinór 22-es
  • Haldorádó Tapered Line 0,195-0,28 mm dobóelőke
  • Haldorádó DART XL 45 g kosár
  • Haldorádó Braxx Pro 0,08 mm-es fonott horogelőke
  • GAMAKATSU A1 Team Feeder Strong Carp 8-as horog
 

A legtöbb vízen a halak védelme érdekében manapság tilos fonott főzsinórt vagy dobóelőkét használni, ezért én előszeretettel használom a felvastagodó monofil zsinórokat erre a célra. Dobóelőke használata számomra nemcsak a gyakori dobások és a távoli horgászat miatt volt ezúttal indokolt, de a korábban említett, tómedret tarkító „púpok” miatt is. Bányatavak esetében, ha egy ilyenen többször kell áthúznunk a halakat, könnyedén elszakadhat a főzsinór, de ezzel a beiktatott kónuszos zsinórral ez kiküszöbölhető.

A Haldorádó zsinórjai minden helyzetre (is) megoldást nyújtanak

Az alapozó etetést követően a horgászatot 90 méteren kezdtem, bízva abban, hogy a nagyobb testű példányok a távoli, legmélyebb vízrészben tanyáznak. Legnagyobb igyekezetem ellenére azonban a bot spicce többszöri újradobást és csalivariálást követően is mozdulatlan maradt, így közel 1 órás próbálkozás után elengedtem ezt a területet és bízva a megetetett helyben a 67 méterre kihúzott pálcán volt a sor.
A 10 mm-es fine tüskére ezúttal a szinte mindenhol bizonyító fehér színű fokhagymás FLUO Method Wafter került (mély vizek esetén elvileg ez látszódik legjobban a mederfenéken) és már repült is a kosaram az etetés szélére. Az eredmény ezúttal is lehangoló volt, ugyanis az ég világon semmi nem történt…vagyis várjunk csak! A spiccen apró pöccintéseket és enyhe begörbüléseket véltem felfedezni, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy közel járok az igazsághoz, azaz a halakhoz. Azonban valószínűleg ők ész nélkül lakmároztak már az etetett terület kellős közepén, így fel sem tűnik nekik a horoggal kiegészített finom falat.

A halak érkezéséig nem kevés idő telt el… ezt követően viszont több időt töltött kezemben a bot, mint a bottartón

Ekkor tekertem 2,5 fordulatot az orsó hajtókarján, majd kihasználva a Fine Carp orsók dobján megtalálható 2. klipszet, ide is beakasztottam a zsinóromat.

Az orsó dobján található dupla zsinórklipsz ritka látvány, a Fine Carp orsók viszont ezzel is büszkélkedhetnek! Hasznos apróság, ami sok esetben jelenthet extra sikereket

A következő dobás már pontosan a halak feltételezett tartózkodási helyére érkezett, ahol azonban újfent nem történt semmi. A matek házit így ismét feladták a halak, de tudtam, hogy már csak finom hangolásokat kell tennem a sikerért. Az etetőanyagban bíztam, így nem benne kerestem a „hibát”, inkább a csali méretével és az ízekkel/színekkel kezdtem variálni, amit a lerövidített 4 perces ütemes horgászattal igen gyorsan eredményre is vezetett. Ezen a napon, ezen a vízen pikkelyes barátaimat nem érdekelte sem a citromsárga FLUO Édes Ananász Method Wafter, se a TripleX, se a mini 7 mm-es narancssárga Tüzes Ponty csali, csak és kizárólag a nem szokványos (gömb vagy hordó) formájú, elképesztően tömény mangós Tornado Wafter csali!

Őszi színek, édes ízek! Ezen a napon egyértelműen ez volt a favorit csali

Itt jegyzem meg, hogy hiába a legjobb csali vagy etetőanyag, ha azokat nem megfelelő módon kínáljuk fel a halaknak, az eredmény biztosan elmarad. Éppen ezért tartok magam mellett egy vízzel teli kis tálkát, amiben MINDEN csaliváltásnál előzetesen letesztelem az előkét, hogy miként viselkedik majd a mederfenéken a horog a tüskére tűzött csalival. Ha a csali-horog együttes felhajtóereje a súlyukhoz képest túl nagy, akkor nincs mese, csalit kell faragni, vagy hozzá illő, nagyobb-nehezebb horogra kell váltanunk.

Biztosra csak akkor tudhatjuk, hogy miként működik csalink majd a vízben, ha bedobás előtt ellenőrizzük. Akár minden csaliváltásnál!

Számomra is döbbenetes volt az a fordulat, ami a csaliváltást követte, ugyanis „mindössze” ennyi változtatás elegendő volt ahhoz, hogy a halakat kapásra is tudjam bírni. Kezdetben a kapások rendszerint 3-5 percen belül megtörténtek, de minél több pellet és etetőanyag kupac került be az édes alapozás közepébe, annál gyorsabban érkeztek a kapások. Talán viccesnek tűnik, de szinte „éhezők viadala” zajlott a víz alatt azért, hogy ki talál rá leghamarabb az édes-fűszeres kupacomra. Innentől kezdve felőlem eshetett az eső vagy fújhatott a szél, sorban akasztottam és szákolhattam az igencsak pocakos 2-4 kg közti tükrösöket.

Ilyen tökéletes tükrösök tették ki a fogásaim döntő részét…
… amelyek közé néha betévedt egy-két kisebb töves testvérük is
Akcióban a Royal Method 360M – ennél tökéletesebb ívet rajzolni sem lehetne!

Amikor a kapások üteme meglassulni látszott, egy kis „vegyi támadást” indítottam a halak ellen: a method kupac tetejére kevés BlendeX Serumot csorgattam eper, méz vagy a kettő keverékének ízével, így az etetőanyag csalogató erejét a lehűlt vízben még jobban fokoztam.

Amikor a kapások üteme lelassult, egy kevéske édes szérummal tudtam a halak étvágyát tovább fokozni

Amikor már ez is kevésnek bizonyult, akkor nem volt mese, újból 1-2 rakétányi pellet mixet kellett bejuttatnom, hogy helyben tartsam a nagy számban jelen lévő, éhes pontycsapatot.

Minél több hal jelenik meg az etetésen, annál gyorsabban fogynak a helyben tartó falatok. Ilyenkor érdemes 1-2 adaggal megbombázni a területet

Egy idő után azonban úgy éreztem, hogy ez már „kevés”, és nem egészen ezért érkeztem ma ide, így gondoltam, újfent rápróbálok az etetésem mögötti 67 méteres távolságra, amihez csupán ki kellett akasztanom az eddigi klipszből a zsinórt. Bíztam benne, hogy az etetésen lakmározó halak gyűrűjének peremén talán úszkál 1-2 termetesebb példány is, és láss csodát, egy kisebb tőponty után nagyon félénk kapással jelentkezett az első jobb halam. Óvatos fárasztást követően boldogan helyeztem a pontybölcsőbe, hogy meginvitáljam egy közös fotóra, ám ő ezt nem így gondolta!
Miközben az alkalmi fotósnak (egy kedves idős rokonom) próbáltam elmagyarázni az érintő képernyős mobillal történő fotózás „titkát”, a kb. 6-7 kg-os tőponty egy-két jól kivitelezett mozdulattal visszavetődött éltető elemébe, így nem miatta fog betelni a telefon memóriája :) Örömöm „határtalan” volt, de gondoltam, majd csak megfogom a testvérét is! Hála az égieknek és a jól kigondolt taktikának néhány kisebb ponty után újfent harcba szállhattam egy mutatós darabbal, amit ezúttal már lencse elé is tarthattam!

Társával ellentétben ez a testes töves már hajlandó volt egy gyors fotó erejéig pózolni velem

Éreztem, hogy ennél még nagyobb matuzsálemmel is összeakadhatnék a nap folyamán, de sajnos a horgászatra szánt időm véges volt, így felemás érzésekkel telve kezdtem meg a felszerelésem összepakolását. Rendkívül boldog voltam, mert a nehezen indult nap végül tökéletesen összeállt, és minden kigondolt terv, etetőanyag és etetési stratégia remekül működött, így közel 30 pontyot terelhettem szákba kb. 3 kg-os átlagsúllyal. 
Az enyhe keserűség, ami bennem kavargott, azt annak a remélt 10 vagy 15+-os pontynak az elmaradása okozta, aminek megfogásáért pedig úgy éreztem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, de a halak ezúttal átírták az általam megálmodott forgatókönyvet. A halőr távozásomkor azonban jelezte, hogy a nemrég betelepített kisebb egyedsúlyú pontyok nagy valószínűséggel megzavarták a tó mohás hátú egyedeit, így némileg megnyugodtam a hír hallatán. Pontosan ezen fellelkesülve biztosan teszek itt még majd egy-két próbát, de az már egy másik történet lesz… :)

Ezzel a képpel búcsúzott tőlem a tó, de hamarosan visszatérek!

Írta: Bodnár Zsolt
Fotók: Kaló Attila, Bodnár Zsolt