Halak a lábunk alól

Halak a lábunk alól

Versenyeken bevett szokás, hogy a horgászat végén vagy akár már korábban is a partközeli zónákban keressük a halakat, általában nem is eredménytelenül. Sokszor nem kell óriásikat dobni ahhoz, hogy tudjunk halat fogni, sőt, gyakran a legnagyobb halak is a parthoz közel keresik a táplálékot. Mindezek ellenére azt vettem észre, hogy a hétköznapi horgászatok során nem sokan alkalmazzák ezt a technikát, így ezt az írást arra szánom, hogy esetleg meghozzam a kedveteket egy ilyen pecához.

A Keve Horgászpark felé vettem az irányt

Köztudott, hogy ebben a tóban igen szép számmal élnek pontyok, illetve amurok is, így természetesen ezeket a halakat vettem üldözőbe. Ugyanakkor van egy kellemetlen jószág is a vízben sajnos: a törpeharcsa. No most jó esetben, ha sikerül az etetésre állítani a pontyokat, akkor lehet, hogy egy törpét se látunk a horgászat folyamán, de ha a taktika nem jön be, akkor igencsak meg tudják nehezíteni a horgász dolgát a tüskés ördögök. Sajnos nekem is meggyűlt a bajom velük, nem volt egyszerű kikerülni őket, de többé-kevésbé végül tudtam megoldást találni. No de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején!

Szokás szerint az etetőanyag bekeverésével kezdtem

Egy igazán egyszerű keveréket használtam ma. Nagyon szeretem ezt a kombinációt, mert teljesen natúr, ugyanakkor nagyon tartalmas és vonzó a halak számára. Az etetőanyag mellé használtam még csemegekukoricát, nem is keveset. Az elsődleges célom az volt, hogy minél több csemegét juttassak a vízbe minél kevesebb etetőanyaggal.

7 doboz tartalma a rostán

Fontos lépés, hogy a kukoricát alaposan megmostam, miután kiszedtem a dobozából. Ehhez egy közepes lukbőségű rostát használtam, így kényelmesen át tudtam mosni az összes szemet. Ezt követően hozzáadtam egy kevés kendert a csemegéhez, majd vízben tároltam, hogy véletlenül se száradjon ki az erős napsütésben.
Amíg ezt elvégeztem, pont meg is szívta magát az etetőanyag.

Természetesen átrostáltam a kaját
Azért látszik a különbség

Ezután nem volt más hátra, mint hogy beetessek. 15 méterre húztam ki az etetőbotomat és ezt a távot dobtam meg 15 alkalommal.

Mehet is be…
… a sok finom csemege

A horoggal ellátott botot szintén 15 méterre húztam ki, de minden dobás előtt ki is akasztottam a klipszet. Szándékosan az etetés mögé akartam horgászni, ezzel is elkerülve a törpeharcsákat. Apró, de annál lényegesebb mozzanat, hogy megjelöltem a főzsinórt a 15. méternél, hogy mindig pontosan tudjam, hogy hol az etetés, ha később esetleg rá akarok dobni, vagy még távolabb.

A fekete filc nyoma jól látszódik a kék zsinóron
Íme, a klipsz, majd a fekete jelölés

Végre nem volt más hátra, mint bedobni és várni a kapást. Szerencsére nem is telt el sok idő, és máris egy hal görbítette botom spiccét.

Az első hal egy szép ponty volt kb. 3 méterrel az etetés mögül

Nagyon örültem, hogy mindjárt az első dobásra pontyot tudtam fogni és bizakodó voltam, hogy sikerült odaállítani őket. Viszont sajnos az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis a következő dobás már törpét eredményezett. Majd az azutáni dobás is… és az azt követő is… és így tovább… Dobtam az etetésre, dobtam mögé 3, 6, 9 méterrel, dobtam mellé, de mindenhonnan csak törpe jött. Már kb. a 15. törpeharcsánál jártam, amikor megelégeltem a dolgot és gondoltam egy merészet. A horgászhelyem mindkét oldalát egy-egy nagyobb nádas rész szegélyezte, így arra az elhatározásra jutottam, hogy megdobom a nád oldalát, hátha arra jár esetleg egy jobb hal.

Először a jobb oldali nád elé dobtam, úgy 30-40 centire

No de ezt se akárhogy végeztem. Annak érdekében, hogy biztosan elkerüljem a törpéket, nem tettem etetőanyagot a kosárba. Csak a csalit tettem fel a tüskére, bedobtam, majd egy kis marék kukoricát szórtam rá. Alig hittem a szememnek, amikor alig 2 perc után karikába hajlott a botom. Végre sikerült egy termetesebb halat akasztani.

Újfent egy szép ponty a szákban

Jól látszik a képen a gumis kosár. Ennek használatát a kis távolság miatt tartom nagyon fontosnak. Nem sok zsinór van a vízben, kisebb a nyúlás, agresszívak a kapások, így ez a plusz 10-20 centi rugalmasság, amit ez biztosít, szerintem nagy segítség.
Újra bedobtam a nád elé, újfent üres kosárral, majd kis kukoricát szórtam rá. Alig telt el 1 perc, és már le is vette a botot a tartóról a hal. Ezúttal egy amur volt a horgon, amely sajnos a fárasztás során meglépett, de ez nem szegte a kedvemet, sőt! Vérszemet kaptam, hogy ott vannak az amurok és hamar vissza is dobtam. Ezúttal sem telt el 1 percnél több, és már vitte is a hal a szereléket.

Ott a kapás…
… és a zsinór másik végén a hal

Egy újabb amur akadt a horgomra, ráadásul ez most egy termetesebb példány volt.

Nem adta magát könnyen, amikor azt hittem, már kezd elfáradni…
… újult erővel a mélybe tört

Szerencsére a nagyobb halakra is fel voltam készülve. Jól jött, hogy elhoztam a nagyobb merítő fejet is.

Tudtam, hogy beugorhat egy-egy nagyobb hal, így ki volt készítve a nagyobbik merítő is

Ebből nem menekült az amur, így végre a parton tudhattam egy fotó erejéig.

Íme, a torpedó

E halat követően még sikerült pár pontyot fognom mindkét nádas elől. Ez a horgászat tökéletes példa arra, hogy a nagy melegben igenis érdemes a part mentén próbálkozni, sőt, lehet, hogy méterekkel a part előtt találjuk meg a siker kulcsát. Mindenképpen próbáljátok ki ezt a módszert!

Írta: Bank Bálint
Fényképek: Bank Bálint

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.