Barangolások az őszi Dunán 1. rész

Barangolások az őszi Dunán 1. rész

Ezúttal csapattársamat és egyben jó barátomat, Lapos Attilát kísértem el egy igazi, hamisítatlan dunai horgászatra. Jó előjelnek bizonyult, hogy a forgatás napjait megelőzően több alkalommal is gyönyörű halakkal örvendeztetett meg minket az egyébként rapszodikus alvízcsatorna. A helyszín ezúttal a bősi vízerőmű alvize, mely végre az egész éves vízszintingadozások után bőkezűen adta a halat…

A helyszín ezúttal a bősi vízerőmű alvize…
… az alanyom pedig Lapos Attila, csapattársam és jó barátom

Mint ahogy már a bevezetőben kiderült, a horgászat helyszíne a bősi vízerőmű alvize. Az őszi folyóvízi horgászatok során a jó helyválasztáson kívül a legfontosabb tényező a megfelelő csalogatóanyagok kiválasztása. Az alábbi recept 7 fős csapatunk hosszú, évekig tartó kísérletezésének eredménye, amely mostanra elengedhetetlen tartozék az őszi folyóvízi horgászataink során. Lássuk hát, miről van szó:
Etetőanyag recept:

  • 2 kg Haldorádó Gold Feeder Top1 Bream etetőanyag
  • 0,5 kg őrölt TTX
  • 150 ml Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér
  • 50 g Haldorádó Édesítőszer (Sweetener)
  • 30 dkg Angolmorzsa
 

Ez a recept 7 fős csapatunk hosszú, évekig tartó kísérletezésének eredménye

Ezt a keveréket a bekeverés után megfelezzük, az egyik felét natúr állapotban hagyjuk, míg a másik feléhez nehéz, folyóvízi földet adagolunk. E lépésnek főként a horgászat első órájában van jelentősége, amikor még nem tartózkodik sok hal az etetésen. Általában alapozó etetés nélkül, gyors ütemű újradobálással indítjuk a horgászatot, az etetőkosárba pedig a földes és a natúr etetőanyag felváltva kerül. Így a földet tartalmazó etetőanyag a mederfenékhez tapadva az etetésen tartja a nagytestű halakat, míg a földet nem tartalmazó, kisebb sűrűségű etetőanyag hosszan – az etetési sávon – lesodródva utat mutat a halaknak. Az etetőanyaghoz minden dobásnál adagolunk konzervkukoricát, fullasztott csontkukacot, valamint 2 és 6 mm-es halibut micropelletet. Ezt a receptet csak ajánlani tudom minden horgásztársamnak. Érdemes kipróbálni, nem fogtok csalódni benne!

Attila az etetőanyagot megfelezte, felét natúr állapotban hagyta, feléhez pedig nehéz, folyóvízi földet adagolt

Attila a klasszikusnak mondható, folyóvízi csúszó végszereléket használta. A monofil főzsinór 0,20 mm vastagságú volt, amelyhez 0,16 mm vastagságú fonott dobóelőkét használt. A végszerelék alkotóelemei a következők voltak: karabineres forgókapocs, 56 g-os (2 oz) Haldorádó Hard River etetőkosár, forgókapocs, gumiütköző. A kőszórásokon horgászva a legnagyobb problémát általában a mederben elfekvő kisebb-nagyobb sziklák okozzák, melyeken a megakasztott nagytestű halak könnyűszerrel elreszelik az előkét. Éppen ezért a végszerelék legsarkalatosabb pontja a horogelőke és a horog maga. Nagyon nehéz megtalálni az ideális méretet, amely kellőképpen finom és kellőképpen erős. Attila a 0,20 mm vastagságú Haldorádó Visitor monofil előkét és a 8-as méretű Gamakatsu LS 2210B típusú horgot használta.

Attila a klasszikusnak mondható, folyóvízi csúszó végszereléket használta, melynek lelke egy 56 g-os (2 oz) Haldorádó Hard River etetőkosár volt
A 0,20 mm vastagságú horogelőke bizonyult kellőképpen erősnek, ugyanakkor kellőképpen finomnak
A Gamakatsu 2210B típusú horog 8-as méretben volt az ideális választás

Ha már megtaláltuk a megfelelő helyet – ahol kellő mennyiségben tartózkodik nagytestű hal – legalább ilyen fontos a meghorgászandó távolság kiválasztása. E tényező fontossága felértékelődik a dunai kövezéseken a meder elszórt sziklái miatt. A bősi vízerőmű alvízcsatornájának akár 16 m-es mélységű főmedre erőteljes lejtővel mélyül. Ez azt eredményezi, hogy bizony a kőláb végétől a meder irányába jó néhány szikla begurult, ami megnehezíti az itt horgászók életét. Ezért aztán érdemes egy kicsit távolabbra horgászni, mint a kőláb vége, de még nem a 16 m-es mélységű főmederben. Ez a sáv adott vízállásnál a parttól kb. 30-40 m-re található, ezért Attila pontosan 35 m-es távolságon akasztotta ki főzsinórját az orsó klipszébe.

Attila pontosan 35 m-es távolságon akasztotta ki főzsinórját az orsó klipszébe

Az első napon Attilán kívül 3 csapattársunk is elkísért bennünket. Bár a rapszodikus Duna ismét fukarkodott, így Attilának néhány szilvaorrú keszegen kívül nem sikerült értékelhető halat fognia, a többiek azért fogtak szépen, főként márnákat, jászkeszegeket és leánykoncérokat. Az ő sikerükön felbuzdulva úgy döntöttünk, a következő napot is a dunai halak – és a róluk készült felvételek – hajkurászásának szenteljük.

Az első napon csapattársaink gyönyörű koncérokat…


A második napon aztán megtört a jég. Attila rögtön reggel egy gyönyörű jászkeszeggel indított, melyet röviddel utána egy dunai márna követett. Ezután a horgászat végéig folyamatosan jelen volt a hal Attila etetésén, és bár ritkább, de folyamatos kapásokkal jelentkeztek. Végül összesen 6 db nagytestű halat sikerült partra terelnie, melyek közül 4 db márna, egy jászkeszeg és egy ponty volt. A nap végére mindannyiunk arcára elégedett mosoly ült ki, ami nem is csoda, hiszen gyönyörű, nem mindennapi halakkal ajándékozott meg bennünket a Duna folyó. Hasonlóan szép fogásokat kívánok Nektek is!

Az első hal egy gyönyörű jászkeszeg volt
Megérkezett az első márna…
… melyet hamarosan társa követett
Egy igazán testes dunai torpedó
Újabb gyönyörű hal
A nap végére egy ponty is tiszteletét tette

Írta: Rózsa Arnold
Videó: Rózsa Arnold

Kommentek
Kapcsolódó termékek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: