Fővárosi kalandozások - 10. rész

Fővárosi kalandozások - 10. rész

Aki Budapesten lakik, sokszor találkozik az öreg folyóval, ha máshogyan nem, hát átmegy rajta valamelyik hídon. Én is mindennap átkelek rajta, miközben a BKV áldásos munkájának gyümölcsét élvezem a 7E buszon. Gyakran látok horgászokat is, sőt néha még én is horgászom a város belső részein, ám nem is olyan régen felhívták a figyelmemet egy külvárosi Duna-szakaszra, mégpedig Csepelen. Ódákat zengtek róla a horgászbarátok, hogy milyen jó hely az, és mennyi halat lehet ott fogni. Kétkedő vagyok, úgyhogy utánajártam az Internetes fórumokon, de ott is csak jót hallottam a Rózsa utcai részről. Létezik ilyen, van rózsa, tövis nélkül? Nem hiszem én azt, gyerünk oda horgászni, majd meglátjuk, merre hány méter!

Nagyon vártam ezt a találkozást, hiszen már télen nekiláttam a sorozat helyszíneinek felderítéséhez. Mind közül talán ez tűnt a legígéretesebbnek, hisz mint a bevezetőben említettem, csak jót hallottam róla. Na de miket talál az ember az Interneten, ugye?! Egyik horgászportálon jelent meg egy link, melyre rákattintottam, hiszen a „Rózsa utcai horgászatra” ezt is kidobta a Google! A filmben egy ember éppen ezen a szakaszon „gereblyézett” eszeveszett nagyokat rántva a botjával, hátha a zsinór másik végén lévő hármashorog megül egy szerencsétlen hal testében, amit aztán jól ki lehet csörlőzni. Tette mindezt halálos nyugalommal mindaddig, amíg észre nem vette, hogy egy pecás őt filmezi. Ennek ellenére sem hagyta abba a műveletet, csak kicsit sértődötten vette tudomásul, hogy egy gonosz horgász miért zaklatja őt szórakozás közben. Érdekes! Reméltem, hogy vele vagy a barátaival nem fogok összefutni.

Egy nagyon hosszú és fárasztó munkahét utáni vasárnapra terveztem a Rózsa utcai missziót. Mivel már a hócipőm is tele volt a korán keléssel, csak olyan 7 körül indultam a helyszínre. Út közben felvettem barátomat és kedvesét, hogy legyen, aki a fényképezőgép másik oldalán is helyt tud állni.

Horgászhelyem a XXI. kerületi Rózsa utca végében

Az előzetes térképes útvonaltervezés eredménye nagyon egyszerűnek tűnt. Úgy gondoltam, hogy vakon is megtalálom a célt. Nos, ebből egy bő fél óra bolyongás lett, ami a mai napig nem tudom, hogy miként fordulhatott elő, hiszen csak egyenesen kellett volna mennem, aztán jobbra az utcán, és ott is van a Duna. Igen, ott van, hiszen a Csepel-szigeten nehéz úgy menni, hogy elkerüld a Dunát, hiszen az vesz körbe! Na, mindegy, nekem ezt is sikerült megoldani!

A Rózsa utca folytatása, amely egész hosszan halad végig a parton

Végül, nagy nehezen megtaláltuk a célt, és mint azt a térkép is mutatja, egészen a vízig le lehet menni. Mikor leértem a partra, nem hittem a szememnek! Egyik pillanatról a másikra egy ártéri erdőben találtuk magunkat, a parton hatalmas fák közti ösvényeken lehetett lejutni a horgászhelyekre.

Hova tűnt a város?
Ilyen ösvényeken lehet lejutni a vízhez
Kényelmesnek tűnik

Szépen, lassan mélyülő kavicsos vízpart fogadott minket, sajnos néhol kisebb szemétkupacokkal, de mértékük nem volt olyan nagy, mint máshol. Ha le kéne rajzolnom egy ideális folyóvízi horgászhelyet, az így nézne ki!

Ígéretes horgászhely
A panoráma néhol szemet gyönyörködtető

Első lépésként bekevertem az etetőanyagomat, amely 2 kg Ponty Pirosból és 2 kg Nagy Dévérből állt. Ehhez kevés aromát is tettem, főleg a Nagy Dévér aroma tuningot locsoltam lelkesen, hiszen egy lapát dévér még mindig meg tudja dobbantani a szívemet.

A jól elkészített etetőanyag folyóvízen is elengedhetetlen
Az aromázással rohanó vízben nem lőhetünk mellé, a legrosszabb, ami történhet, hogy messzebbről odatalál a hal az etetésre
Na, így ne adagoljátok a vizet!
Nagy mennyiségű etetőanyagot könnyebb dézsában elkeverni

Az etetőanyagot kettéosztottam, majd az alapozásra szánt keverékbe több kavicsot adagoltam. Ennek gyorsan le kell érnie a fenékre. A maradék kajába kevesebb nehezítőt tettem, hiszen ezt a nehéz kosár amúgy is lerántja majd az aljzatra. A végtermék egy nehéz, tartalmas és nagyon jól tapadó mixtúra lett.

Az alapozóba 3, míg a maradékba 1 maréknyi kavics került
Döglesztett csontit mindkettőbe bőven kevertem

A tervem az volt, hogy 20 méterre fogok horgászni, mégpedig etetésen. Bottal, kiakasztott klipsszel szándékoztam etetni, ám nem kosárral szerettem volna ezt elvégezni, hanem egy perecólmot kötöttem az etetőbot zsinórjának végébe. Erre jó erősen rányomkodtam a mandarin méretű gombócot, amit kényelmesen el tudtam dobni a célig, ahol az egészben le is ért a fenékre. Ekkor egy erős rántással kitéptem a gombócból az ólmot és sorsára hagytam az etetőanyagot, ami reményeim szerint szépen lassan oldódva terült szét a sodrásban.

A szép, sóderos-homokos parton egyszerű a ládaállítás
Csak ez a „kis” ólom fogja a gombócot
Bizony, jól össze kell nyomni a gombócot, hogy bírja a lendítést!
Cél: folyásiránynak kicsit lefelé
Repül a bomba
Vízbe érés előtt tompítsuk botunkkal a lendületet, így elkerülhetjük a zsinór sérülését a klipsznél!

Sokat nem dobáltam az elején, kb. hat-nyolc nagy csobbanással járó bomba került be a Dunába.

Egyik kedvenc 3,60-as feederemet szereltem fel szokásos, hosszú előkés végszerelékemmel. Ami újdonság volt, az a 3 oz tömegű Hard River feederkosár. Kicsit félve bújtattam át szerelékem hurkát ezen a robosztus kosáron, de hát a folyó ezt kívánja meg! Ez a kosár nehéz etetőanyaggal teletömve szerintem tuti van 150 gramm. Bizony, óvatosan kell bánni az ilyen méretű töltettel, elég egy rossz mozdulat vagy a spiccre tekeredő zsinór, és máris darabokban találjuk a botunkat.

Nem sokkal az etetés után már csobbant is a nagy kosár a vízbe, szép pirosas foltot hagyva a víz tetején. A folyó azonnal bele is kapott, és mint egy vadállat a prédát, úgy tette magáévá a kosaramat. A becsapódás helyétől kb. 15 méterrel lejjebb ért le súlyom a fenékre, ahol egy-két döccenés után szépen meg is állt. Tökéletes!

Végre a helyén van minden

A zsinórba bőszen kapaszkodott bele a sodrás, ám kosaramat nem tudta feltépni a fenékről. Bosszúból görbítette a spiccet derekasan, ám nem sokáig, hiszen hirtelen belazult a bot vége, majd gyors rángatózásba kezdett. Legjobban én lepődtem meg azon, hogy máris kapásom van, ezért kicsit ügyetlenül vágtam be, de a horog ült. Szépen jött kifelé az első vendégem, ami nem volt más, mint egy kölyökbalin. Lám-lám, szépen megette a 12-es horgon felkínált csonticsokrot!

Első halam egy szép kis balin

Ragadozó őnöm után negyedórás szünet következett, még kapásom sem volt. Aztán a kapástalan várakozás után meglepődve észleltem, hogy valami magáévá tette a horgomat. A tettes természetesen egy géb volt. Nem örültem neki!

GÉB!!!

A következő kapást már láttam is, szépen, határozottan rázta a spiccet a halacskám. Bevágás után éreztem, hogy jobb hal van a horgon, mégpedig egy paduc. Milyen szép hal, tökéletesen alkalmazkodott a gyors folyásban történő túléléshez. Vésett, erős ajkával nincs olyan dolog, amit ne lenne képes felmarni a folyó aljzatáról.

Végre! Ezt már fárasztani kell…
… és meríteni is!
Jutalmam egy szép paduc

A következő dobásra már nem volt ilyen adakozó a folyó, sajnos leakadtam. Szerencsére csak a horgom bánta a vendégmarasztalást. Hamar kötöttem új előkét, méghozzá olyan 70 centi körülit, 16-os Vision előkezsinórból. Bár nem volt vészesen akadós a terep, előkéket vesztettem szép számmal.

Családi idill

Elég mozgalmassá vált a horgászat, hiszen majd minden dobást kapást követett. Ezeknek csak egy része akadt ugyan meg, mégis élvezetes volt a peca. Egyre szebb paducokat fogtam, sőt néha egy-egy szilvaorrú keszeg is megkívánta a csonti ebédet. Igaz ezek általában csak röptetős méretűek voltak.

Majdnem minden dobás halat adott
Kisebb szilvaorrú keszegek is jöttek

A horogra akadt halak nagy részét ki is tudtam fogni, leszámítva egyet. Ez a példány nagyon erélyesen kapott, meg is akadt, ám a horgom kihajlott, a hal pedig lelépett. Hirtelen felindulásból kötöttem egy nagyobb, 10-es horgot 18-as zsinórra. Reméltem, hogy végre nagyobb halakat is találok, és ha már összefutunk, tartós lesz a barátságunk.

A nagy horog sem zavarta a mohó kis „szilvákat”!

Újabb dobásaim is halat adtak, de az átlagméret nem akart nőni. Ami még bosszantóbb volt, hogy az etetőanyagom is fogytán volt, pedig kevertem be bőven. Hiába, ez a nagy kosár sokat eszik! Ha pedig nincsen folyamatos utánpótlás, a halak gyorsan odébbállnak!

Ekkora kosárba bőven fér anyag
A szélvízbe ejtett kosárból pár perc alatt kimosta az áramlat az etetőanyagot. Vajon meddig tart ez 20 méterrel beljebb?

Négyórányi horgászat után eszembe jutott, hogy tettem be reggel egy doboz gilisztát is a csalis vödrömbe. Előkapartam hát, remélve, hogy egy gusztusos giliszta-csonti szendviccsel kapásra bírom a nagyobb halakat is.

A kosár fenékre érkezése után két perccel máris erőteljes rúgásra lettem figyelmes, és a spicc folyamatosan fel-le bólogatott. Bevágás után éreztem, hogy ilyet ma még nem éreztem! Halam erősen húzott, de még az erős sodrást kihasználva sem tudott meglógni. Rövid huzavona után sikerült megmeríteni a nap legnagyobb vésett ajkúját! Fárasztása igazi élmény volt!

Végre termetes hal van a horgon!
Gyönyörű hal!
Giliszta-csonti menüre éhezett meg

Ismét gilisztát tettem a horogra, hátha van még ilyen nagytestű hal az etetésemen. A kapásra ismét nem kellett sokat várni, ám ezúttal csak egy „egyenpaduc” volt a tettes. Mindössze egyetlen dolog különböztette meg társaitól, egy ronda, mély vágás a testén. Emlékeztek még arra a videóra, amiről beszéltem? Hát, nem vagyok egy Horatio Caine, de lehet némi összefüggés a két eset között.

Szörnyű látvány

A horgászat vége felé még sikerült egy szép dévérkeszeget fognom, csak hogy változatosabb legyen a repertoár.

Gyors összegzés:

Veszteség: 4 kg etetőanyag, 0,5 liter csonti, 2 db etetőkosár, 8 db horog.

Nyereség: 1 tucat paduc, jó pár szilvaorrú keszeg, 1 dévérkeszeg, 1 hatalmas élmény.

Hasonló dunai élményeket kívánok mindenkinek

Nagyon jól megközelíthető és könnyen meghorgászható folyóvízi horgászhelyet sikerült találnom, ahol nagy valószínűség szerint törzsvendég leszek. A környezet szép, leszámítva a már sajnos megszokott apróbb hulladékokat. Népszerűsége ellenére csöndes hely, hiszen a meghorgászható partszakasz nagyon hosszú, mindenkinek jut egy saját kis zug. Ami pedig megnyugtató, hogy horgászat közben még rendőrök is járőröztek a parton. Lám, előnye is van a főváros közelségének!

Ami pedig a bevezetőmben lévő kérdést illeti, a válasz igen! Létezik!

Írta: Sipos Gábor
Fotók: Surján Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: