Nem minden ponty fenéklakó, avagy mire használjuk a Haldorádó Pellet Wagglert?

Nem minden ponty fenéklakó, avagy mire használjuk a Haldorádó Pellet Wagglert?

A ponty a fenékről szedegeti a táplálékát. Harmonikaszerű szája is erről tanúskodik. Ezen okból kifolyólag a horgászok is a fenék közelében kínálják fel a csalit. A ponty ugyanis „porszívózza” a medret, így szippant be minden számára vonzó táplálékot. Van azonban a pontyozásnak egy izgalmas és egyben mozgalmas módszere, ahol teljes mértékben szakítanunk kell a beidegződéseinkkel. A ponty nem kizárólag a fenékről szedegeti a táplálékát, és nem feltétlen óvatoskodó, ha táplálkozik. Az angolok - már megint ők! - régen rájöttek erre, és előszeretettel horgásznak rá vízközt. Mindig tanulhat valami újat az ember, így kicsit beleástam magam a témába. Nem bántam meg, hiszen egy újfajta módszerrel ismerkedhettem meg, és hihetetlen élményekkel lettem általa gazdagabb.

A módszer, amiről szólni fog ez a kis dolgozat, már jó pár éve szöget ütött a fejembe. A családdal strandolni voltunk, és a strand mögött egy csónakázó tavon lehetett evezgetni. A tóban számos szép ponty élte világát, horgászoktól háborítatlanul. A turisták, fürdőzők csodálták a vízfelszín alatt sütkérező halakat, akiknek eszük ágában sem volt a meder alján keresgélni. Rossz gyerekként először kavicsokat kezdtem el dobálni, de ezzel pont az ellenkező hatást értem el. A vízbe pottyanó kavicsok hatására a pontyok elindultak a hang irányába, és ott köröztek egy darabig, majd csalódottan visszahúzódtak. Másnap egy szelet kenyérrel érkeztem, és apró darabokat kezdtem el szórni a vízbe. A vízbe toccsanó falatok most nem okoztak csalódást, és egyre több ponty érkezett a vízbe hulló táplálékra. Fantasztikus látvány volt a víztetőről táplálkozó pontyok serege. Sokszor csak egy hatalmas cuppogó szájat lehetett látni, máskor szinte ráfordultak a kenyérhéjra, és hangos „rablással” tüntették el azt. Több turista is követte a példámat, és hamarosan forrt a víz előttünk. A csónakázótó üzemeltetőjével beszélgetve kiderült, hogy nem mindig tartózkodnak a víz felszín közelében a halak, csak akkor jelennek meg itt, ha fülledt, meleg az idő, vagy ha váratlan és jelentős mértékű légnyomásváltozás tapasztalható. A dolog akkor elgondolkodtatott, de később feledésbe merült, nem foglalkoztam tovább a jelenséggel. Egészen addig, amíg kezembe nem került egy angol horgászmagazin!

A pontyok szívesen tartózkodnak a víz felső rétegeiben is, különösen nyáron

Ebben egy hangzatos cím, és egy hozzá tartozó remek felvétel juttatta eszembe a korábban történteket: Carp in shallow, fishing with pellet waggler. (Ponty a sekélyben, horgászat pellet wagglerrel) A felvételen egy vízbe hulló úszó volt látható, amely alatt egy ponty várta tátott szájjal a csalit. Az írás puritán volt, de az illusztrációk remekül megértették a lényeget. Később még több, a témához kapcsolódó cikket olvastam el és filmet néztem meg, lassan „kigyúrtam” magam a témában. Összeszedegettem, mire lesz szükségem, és mire kell figyelnem a horgászat során. Nézzük a listát!

Kezdjük!

A horgászbot: Alapvetően bármilyen általános matchbot is megfelelő, de az ideális pelletes botok 3,6 méteresek, lehetőleg könnyűek és rövid nyéllel, gyors akcióval rendelkeznek. Nem kell nagy távolságra horgásznunk, maximum 15-20 méterre. A rövidebb bottal pontosabban tudjuk a kívánt helyre dobni a 4, maximum 10 grammos úszót és gyorsan tudunk reagálni a villámgyors kapásokra is. A pellet waggleres pontyozás során a botot végig kézben kell tartani (csak az etetés pár másodpercére tehetjük le), így nem árt, ha nem egy sárnehéz botot választunk.

A képen egy 360-as Daiwa Aqualite bottal ténykedek

Orsó: Egyetlen kívánalom van, a tökéletes fékrendszer. Ez lehet első, hátsó, harcifék egyaránt, a lényeg, hogy finoman hangolható, letapadásmentes legyen a fékrendszer. A dobra felesleges ultra vékony zsinórt csévélni, bátran nyúlhatunk az erősebb 18-20-as madzagokhoz is. A fárasztás agresszív és egészen a part előtt történik, ezért a zsinórnak kevés lehetősége van nyúlni. Sokkal inkább a nyers erőre lesz szükségünk - arra, hogy bátran terhelhessük a felszerelést, ha a helyzet úgy kívánja. Lényeges, hogy damil jól merüljön, ellenkező esetben a szél könnyedén elsodorja az etetésről az úszónkat.

Az orsó legyen strapabíró, kitűnő fékrendszerrel ellátott darab

Úszó: A vízközti pontyozáshoz a legjobb választás az úgynevezett pellet waggler. Mivel a módszer őshazája Anglia, a leggazdagabb választék náluk található. Sajnos Magyarországon ez a széles kínálat nem elérhető, de szerencsére a hazai gyártók árui között is megtalálhatjuk ezeket a wagglereket. A Haldorádó pellet wagglereket 10-20 grammos méretben akár világítópatronos kivitelben is megtaláljuk. Ezek közül a kisebb méretek a közeli, míg a nagyobb kivitelek a távolabbi, akár extrém távolságban történő horgászathoz kínálnak megoldást. (A távoli, például nádfal előtti horgászatot az amurokra érdemes kipróbálni, amikor az amurok az árnyékos nádfal előtt járőröznek.)

Haldorádó Pellet Float waggler

Etetés, csali: Az etetésnél a lényeg a folyamatosságban van. Állandóan biztosítani kell a potyogó táplálék utánpótlását. Érdemes olyan etetőt választani, ami lassan, mintegy lebegve süllyed alá. Jó szolgálatot tehet a csontkukac, a szétnyomott csemegekukorica szemek és a különféle apró (akár lebegő) etető pelletek, vagy az úgynevezett Expanda pelletek használata, amelyek alaphelyzetben lebegnek, és pellet pumpa segítségével lehet őket aromázni, süllyedővé varázsolni.

Apró mikro pellet, Expanda pellet, csonti, aromás kukorica. A lényeg a folyamatosság

Hogy ez hogyan működik a gyakorlatban? Lássuk csak… az úgy volt, hogy…

Barátaimmal ismét egy fantasztikus kis tó partján beszéltem meg találkozót. Hajnalok hajnalán indultam, hogy időben érkezzem a találkozó helyszínére. Géza barátom korábban lelkendezve mesélte, hogy a legutóbbi pecája során a pontyok ott lebzseltek a víztetőn. Igaz, hogy a tó vize 2,5-3 méter mély, de a ragyogó napsütés felcsalja a halakat a felsőbb vízrétegekbe. Egy 3,6 méteres Daiwa Aqualite matchbotot készítettem be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy „rámegyek” ezekre a napozó potykákra. A tó partjára érve láttam, hogy a vízfelszínt mindenfelé sejtelmes burványok törték meg. Innen-onnan cuppanások, fröccsenések hallatszottak. Az előkészületek gyorsan mentek. A kétrészes botot összetoltam, majd már surrant is a nagyméretű gyűrűn keresztül a 20-as zsinór. Egy fix úszórögzítőbe kapcsoltam a 10 grammos Haldorádó Pellet Float wagglert, majd egy dupla forgóba hurkoltam a 10-es Kamasan B911-es Barbless (szakáll nélküli) horgot hordozó előkét.

A szerelék egyszerű
A csali epres VDE pellet, szigorúan szakáll nélküli horgon

Magam mellé készítettem az etetésre szánt csalogatókat: csemegekukoricát, csontit és barátomtól kapott apró méretű, lassan alásüllyedő mikro pelletet. A pelletlövő csúzlit is a kezem ügyébe helyeztem, hiszen folyamatosan szükségem lesz rá. A horgászat ugyanis a következő folyamatsorból áll: dobás, majd apró adagokban folyamatosan csúzlizni az etetőt, és max. 30 másodperc múlva újabb dobás, etetés, 30 másodperc múlva újabb dobás…

Az úszó köré folyamatosan, kis adagokban kell lőni a csalogatót

Közben illik meglebbenteni a szereléket is, de 30 másodpercenként mindenképp újat kell dobni. A csúzlit szinte egy pillanatra sem teheti le az ember, a kopogó-potyogó hangot és a táplálék hullását folyamatosan fenn kell tudni tartani. Az első vízfelszín közeli kis hullámok az etetést követő 5. percben jelentkeztek. Dévérkeszegek figyeltek fel elsőként az aláhulló csemegékre. Sikerült is fognom egy szebbecske példányt, ami további önbizalmat adott - lesz még itt nagyobb is!

Először a szép dévérek jelentkeztek

Egy idő múlva a keszegek csipkelődése abbamaradt. Az etetés peremén komoly „tolóhullámok” jelezték, megérkeztek a testesebb „jószágok”, akik egyelőre óvatoskodva, csak a szélről csipegetnek. A Haldorádó Hybrid pellet lebegő változatát fűztem a szilikon karikába és dobtam. Az úszó bepottyanásával szinte egy időben egy lomha test mozdult meg a felszín alatt. Fantasztikus élmény volt látni, ahogy a termetes ponty maga előtt túrva a vizet szinte rárabolt a behulló csemegére.

Sokat sejtető burványlás a pellet waggler körül

Egy burványlásban tűnt el a pellet waggler, és szinte bevágni sem maradt időm, a hal elemi erővel tépte volni ki kezemből a botot. Ennek fele sem tréfa, lazítanom kell a féken! Idegesen, kapkodva igyekeztem zsinórt adni, miközben a halam tombolt. A botot karikába hajlítva, egyre vadabb nekirugaszkodással igyekezett menekülni. Sajnos szerencsével járt, kellő elővigyázatosság hiányában a főzsinór adta meg magát. Pendülve szakadt el a 20-as kanóc, és én ott ültem bambán-bután a ládámon.

Lehetett kapaszkodni…
… majd átgondolni, hol hibázhattam

Itt az idő átgondolni a dolgokat. Gyorsan újraszereltem, és nem feledkeztem meg az orsó fékjének precíz behangolásáról sem. A szerelés okozta időveszteség a halaknak is kedvét szegte - kellő táplálék-utánpótlás hiányában odébbálltak. Kezdhettem elölről a játékot. Dobás, csúzlizás, lebbentés, csúzlizás, dobás, csúzlizás, a sokszor ismétlődő mozdulatsor újra és újra. A halak újra felfigyeltek igyekezetemre, és ismét megjelentek a sejtelmes burványok az etetésem körül. Egy jól sikerült dobást követően éppen rálőttem egy adag apró pelletet, mikor megismétlődött a korábbi jelenet. Az úszó villámgyorsan tűnt el, és már szaladt is a dobról a zsinór. A jól beállított fékkel azonban most nyeregben érezhettem magam. Halam vadul védekezett, hiszen a biztonságot adó fenéktől jócskán elszakadva kellett menekülnie. Sorozatos irányváltásokkal, fordulásokkal, letörésekkel igyekezett szabadulni. A botot sokszor végletekig terhelve sikerült csak jobb belátásra bírnom. Egyre rövidebb körökre futotta csak az erejéből, majd végre megpillanthattam a csodálatos halat.

Rövid pórázon

Hamisítatlan tőponty bukkant fel előttem és siklott kisvártatva a merítőmbe. A szakáll nélküli horog stabilan ült a szája sarkában. Gyors fotózást és mérlegelést követően óvatosan csúsztattam vissza a vízbe. Kicsit kipihegtem magam, majd folytattam a horgászatot. A kemény küzdelem felborzolta a kedélyeket, és mivel a hal többször is átvágtatott az etetésen, ismét a nulláról kezdhettem.

Néhány pellet waggleres áldozat

Érdekes volt azonban, hogy minden egyes kifogott hal után kevesebb időre volt szükség az érdeklődés újbóli felkeltéséhez. Az „üzlet” szépen beindult, sorra fogtam a szép pontyokat. Nagyon nagy élmény volt látni, ahogy rámozdultak a vízbe pottyanó szerelékre. Néha mintha krokodil szántotta volna a vizet, csak egy hatalmas hullámot láttam megindulni az úszóm felé. Szebbnél szebb halakat sikerült fognom, és bevallom, igen elfáradtam a végére. Hiába, ez a módszer mozgalmas és egyben fárasztó is. A nap végére elégedetten „másztam” le a ládámról, és a sajgó karom ellenére jó érzéssel gondoltam vissza a pecára. Egy ritkán alkalmazott módszerrel sikerül túljárnom uszonyos barátaim eszén. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy meleg nyári napokon, mikor a fenekező felszerelések hallgatnak és a halak szemmel láthatóan a felszín közelében tartózkodnak, próbáljanak rá erre a módszerre. Nem mindennapi élményben lehet részetek!

Köszönet Géza barátomnak és Attilának!
Viszlát, legközelebb!

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polónyi Attila

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: