Egy novemberi horgászatra invitáltam két szentesi versenyző társamat, Dohány Petit és Kovalovszki Bencét. Mind a ketten remek pecások, és fiatal koruk ellenére is már mesterien művelik a rakósbotos horgászatot. A helyszín a szentesi Kurca városi szakasza volt, ami ilyenkor késő ősszel és télen is remek horgászatot biztosít az ide érkezőknek!
Még az elején érdemes megemlíteni az irigylésre méltó eredményeket, amiket a fiúk az évek folyamán elértek! Bence már két világbajnokságon van túl, és egyszeres magyar bajnok! Szerbiában, 2005-ben a csapat világbajnoki 4. helyet sikerült megszerezniük, idén pedig Portugáliában a 6. helyet. Mindemellett a csapatvilágbajnok és egyéni bronzérmes Ambrus Tibor keresztfia. Dohány Peti szintén számos nyílt nevezéses, megyei és országos versenyen jeleskedett és állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára!
Sajnos még a legrutinosabb horgászokkal is megeshet, hogy rosszul döntenek a hely kiválasztásánál! Természetesen ez a horgászat sem indult zökkenőmentesen! Szinte horgászállásonként más és más a halállomány ezen a részen. Pont ebbe a hibába estek Petiék, amikor a termálfürdő kifolyójával szemben ültek le. Itt sajnos annyira aprók voltak a halak, hogy finoman szólva is nehéz lett volna egy használható, leközölhető anyagot összehozni belőle. A fényképekkel még nem is lett volna gond, de mégis csak a halfogás lenne a lényeg, ami nem nagyon akart sikerülni. Félóra horgászat után ki kristályosodott bennünk a gondolat, hogy innen bizony pakolni kell, és célba venni a mélyebb részt. Az apró küszöktől lehetetlen volt a horgászat, a nagyobb úszó használata pedig nem jöhetett szóba, mert igaz, hogy az apró sneciket ki lehet ezzel küszöbölni, de ebben az időszakban már nagyon finoman esznek a 10-15 dekás keszegek, kárászok. Ideális a 0,2-0,5 gramm, de ez utóbbi már tényleg a maximális úszóméret. Csakhogy a küszök miatt ezt a méretet nem lehetett hatékonyan alkalmazni, mert a lassan merülő szereléket vízközt azonnal elkapták!
Az új helyen, ahova letelepedtünk már 40 cm-rel nagyobb vizet mértek a srácok. Biztató kezdet. A technika ugyanaz! Peti poharazott, kisebb mennyiségű etetőanyagot próbált pontosan egy helyre bejuttatni, Bence viszont poharas top szett hiányában kézzel juttatta be az apró, egykezes gombócokat.
Peti szereléke úgy volt beállítva, hogy fenéken feküdjön az előke 2/3-a, Bence viszont érintőn horgászott. Az úszó mindkét horgásznál 0,3 g-os volt, a horog mérete pedig 22-es.
A keverék, ami tesztelésre került a Maros Mix két új etetőanyaga, a téli dévér és téli ponty. A dévéres változat egy finomabb őrlésű édeskés illatú változat. Aromája hasonlít a már jól ismert és hatékony dévér speciálhoz, de könnyebb szerkezetű annál, ezáltal nem süllyed bele az iszapos mederfenékbe. Nagy számban tartalmaz fekete színű mikro pelletet, ami magas olajtartalmának köszönhetően nem lakatja jól az etetésünkön tartózkodó halakat, és nem okoz náluk telítettség-érzetet.
A téli ponty is viszonylag apró szemcsézetű, de a pellet ennek is elmaradhatatlan összetevője! A gyártó inkább a gyümölcsös aromával próbálja manipulálni a nagyobb testű halakat. A vízoszlop teljes rétegében kifejti a hatását, mert szinte pezseg a fenéken, rendkívül gyorsan oldódik.
A várt siker sem maradt el! A új helyen mintegy két órát maradtunk, és szép számmal jöttek kisebb-nagyobb halak. Összehasonlítás végett csak annyit megemlítenék, hogy a pontyos változat a keszegek mellett több kárászt is odavonzott az etetésre, pontyot viszont nem sikerült horogra csalni. Bence dévéres keverékén ugyanakkor több nagyon szép, szákolós bodorka is jelentkezett, amik Petinél elmaradtak.
Az új Mix mindenesetre megnyerte a tetszésünket, és kíváncsi vagyok, hogy hogyan viselkedhet majd a kora tavasszal felmelegedő vízben… Majd meglátjuk!
Írta: Egedi Róbert (egediroba)
Képek: Egedi Róbert (egediroba)
