Lajosmizse Az ásatások tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt a vidék, a Honfoglalás után pedig a fejedelem legelőjeként, majd királyi birtokként szerepelt. Az első településeket a kunok hozták létre a tatárjárást követően, sőt a hét szék egyikeként őrhelyi, központi rangot ért el. A török hódoltság alatt pusztasággá változott a vidék és az egykori jólétet hirdető templomoknak szinte romjuk is alig maradt. A török idők után egymást váltották a tulajdonosok és a nyájak legeltetéséből élő helyieket még a betyárok is zargatták. Ebben az időben épültek az első csárdák, melyek a mai időkig is egyik jellegzetességük a vidéknek. Lajosmizse a millenniumra már nagyközség volt, de a két világháború ismételten visszavetette. Az E5-ös főútvonalnak köszönhetően indult ismét fejlődésnek és alakult ki a ma látható kisvárosi jellege. A környező nosztalgikus tanyavilág a lovagolni vágyók paradicsomává vált és a vendéglátás is ennek megfelelően fejlődött, elegendő csak a Tanyacsárdát és a Gerébi Kúriát említeni. Természetesen a vidék sziki tavai a horgászok kedvencévé is tette a vidéket, ezek közül is az egyik legismertebb a nagy halairól nevezetes Szászpa horgásztó.