Azt hiszem, a tavalyi évet nehéz lesz eredményesség tekintetében felülmúlnom, bár megjegyzem, nagyon jól indult ez az év is. Ha visszatekintek a 2009-es képes feljegyzéseimbe, szeptember eleje volt a márnaszezon kezdete. Erről az időszakomról olvashattatok már pár sort. Mire ez az írás megjelenik, ideér a Duna legjobb időszaka, az ősz - készüljünk fel a halak fogadására! Maradok a sóderos szakaszon, hisz nekem ez a pálya már ismertebb, itt tovább tudom tökéletesíteni technikámat. A Dunán a tanulás örökké tart, lassan okosodik az ember, de minden itt töltött perc magabiztosabbá és sikeresebbé tesz.
Idén márciusban kezdtem kergetni kedvenceimet, talán nem is a halfogás hajtott ki a partra, agyamat vittem szellőztetni, menekültem a kemény tél emlékétől. Sok furcsa és megmagyarázhatatlan viselkedésem volt, kellett a Duna, hogy valahogy rendezzem magam, dolgaimat. Mindenkinek vannak rossz periódusai, nálam is beköszöntött. Na de nem kellett Csernushoz mennem, itt vagyok, horgászom.
Március 21-én kilátogattam kedvenc pályámra, szép idő volt, rengeteg ember töltötte szabadnapját a Duna-parton, kirándultak. Mi is ezt választottuk a családdal, bővültünk egy kutyával is, aki nagyon élvezte a kitágult teret. A pontos dátum csak azért fontos (nekem), mert idei első márnám fogásának ideje. A tavaly megszerzett tapasztalat alapján töményen kapták a csontik a sajtaromát a jéghideg vízben. Az eredmény nem maradt el, elindult nekem is a szezon.
Na de kanyarodjunk vissza a jelenbe! (Írásomban néha elkalandozok az időben, de a végén majd kiderül, nincs konkrét nap leírva - ennek célja, hogy a lényeges, segítő mondatokat próbáljam összeszedni.) Augusztus van, nemsokára meglesz a csonka tűzijáték is, túl kellene már lennem pár szebb márna kifogásán. Jön a kedvenc évszakom, az ősz, vissza kell tenni a rutint a karokba. Ennek tudatában kezdtem el vallatni a Dunát, kimondottan márnára, keszegkergető módszerrel. Csak rossz híreket kaptam kedvenc részemről, halászás, strandolók (velük semmi bajom, „övék” is a Duna), haltalanság, kutyasétáltatók. A kutyákat szeretem, de némelyik gazdától falra tudnék mászni. A horgásztól 5 méterre állnak meg, és dobálnak a vízbe méteres ágakat - „menj, menj, hozd vissza, Mucika!” -, hadd fürödjön a drága kedvenc. Az, hogy sétáljon plusz 30 métert és akkor senkit se zavarna, az eszébe sem jut. Ha szólsz, megsértődik. Az, hogy nekem mennyi pénzem van a vízben, nem érdekli; az, hogy én is pihenni jövök ki a partra, nem érdekli. Szóval, van egy-két okos gazdi, aki - véleményem szerint - agyműtétnél donor nem lesz. Természetesen a normális kutyasétáltatók vannak többségben.
Na de essen szó rólunk, horgászokról is. Szeretnék elnézést kérni a környezettől, hogy vannak olyan emberek, akik örömüket lelik a horgászatban, gyönyörű helyen lógathatnak és csodálhatják a naplementét, majd dolguk végeztével hazaindulnak, és minden mocskukat otthagyják. Sörösdobozok, etetőanyagos zacskó, műanyag palackok, cigi csikk mindenhol, undorító. Az sem segített, hogy a frekventált helyekre szemetes zsákot telepítettek ki. Már messziről rikít a világoskék, olasz szakáccsal reklámozott áruházlánc olcsó sörének doboza mindenhol. Hiába mondjuk azt, hogy nem mindenki szemetel és javul a helyzet, a látvány csak annyit jelez, a „horgászok” ismét mocskolták a partot.
De ezeken túllépek, összeszedem a kiválasztott horgászhelyen a szemetet és horgászni fogok. Azt a technikát próbálgatom, ami tavaly nagyon bejött, azzal a különbséggel, hogy most a gombócozást nem erőltetem, mivel a hajók száma nőtt. Hajnali 4 óra, és míg pakolok bőszen ki a kocsiból, egy úszó hotel és egy uszály töri meg a csendet, borzolja a vizet. Az etetőanyagot szinte csak arra fogom használni, hogy bejuttassam vele a csontit a kívánt területre. Persze ebben van némi túlzás, hisz az etetőanyagot továbbmossa, viszi a Duna, ezáltal az íze és a szemcsék a környékre csalják a halakat. Remélhetőleg a kedvenceimet.
Azt is figyelembe kell vennem, 400 felett van a Duna a pesti mércén, lassan tovább emelkedik a vízszint, jelentős a vízhozam. Idén a magas vízállás a jellemző, a szaporulat remélem gazdag lett. Maradtam a bevált etetőanyagoknál: Timár folyóvízi keszeges, illetve ritkábban sajtos piros, Haldorádó Nagy Dévér illetve Sajtos Bajszos, Top Mix termékek. A sajtos Timár kivételével (saját vélemény) ezek az etetőanyagok elég intenzív ízzel rendelkeznek, ha sok a hajó, és emiatt nem gombóccolunk, így is van esélyünk halat, márnát fogni.
A rossz híreket és az előjeleket nem veszem figyelembe, kedvem és bizakodásom általában rendben van. Egy médium feedert és egy pickert fogok bevetni, nem nagy távolságra tökéletesen megfelelnek. A felszerelés teljes részletezésébe nem megyek bele, mivel előző írásaimban mindent leírtam, csak általánosságban szaladok végig a használt dolgaimon. A Shimano BM feederen 50 grammos kosár, 20-as főzsinór, 17-es előke, 12-es horog, csali 4 szem csonti, abból 3 fehér, egy pedig piros színű. A pickeren 40 grammos kosár, 18-as főzsinór, 15-ös előke, 14-es horog, csali 3 csonti, melyből egy mindig piros színű. A picker 15 méterre volt bevetve, a feeder - saccolom - 20 méteren kínálta fel a csontikat a márnáknak. Egyszer tettem meg azt, hogy a 2 botot egy távolságra állítottam be, 5 márnából 3 gubancot okozott, szakadás és halvesztés lett a vége, ezért erről teljesen leszoktam. A tapasztalat szerint 3-5 méter távolságkülönbség elegendő ahhoz, hogy a gubancokat, összeakadásokat elkerüljük. Azt is meg kell említeni, nem mindig az van, ami a nagykönyvben le van írva: a márnák gyakran nem a sodrással szemben indulnak el, hanem lefelé. De ez nincs hatással horgászatunkra, csak megjegyzés.
Tehát horgászunk. A cél az, hogy mindig adott távolságra juttassuk be az etetőkosarat, hogy a víz egy sávba mossa ki a tartalmat, ami nem más, mint etetőanyag és csonti. Némi próbálgatás után el lehet találni azt az etetőanyag állagot, ami nekünk megfelelően összeáll a kosárban, megtartja a csontikat, és akkor kezdi el kiengedni a tartalmat, miután már megállt a kosár a mederfenéken. Kezdetben ezt úgy ellenőriztem, hogy amikor a kosár beállt, rögtön kitekertem. Ha a kosár aljában még ott volt az erősen összenyomott etető és a csontik java, akkor sikeres a tálalás. Amikor a csontik kimásznak, bebújnak a meder kavicsai közé-alá, jöhet snecik támadása, jöhet hajó, csontink már „biztonságban” van, jó helyen, az etetés úgymond sikeresen megvalósult. Nem nagy ördöngösség, csak egy zsinórjelölő filc kell hozzá, etetőanyagunk kiismerése, és gyakorlás. Sóderos medernél, lassú folyású szakaszon nem ragasztom a csontit!
Nem hiszek abban, hogy nyáron még nem bandáznak a márnák! Saját tapasztalatom szerint minden területen más időpontban tűnnek fel - jól megfigyelhető az is, hogy ilyenkor megszűnnek az apróbb halak támadásai, hirtelen nagy lesz a „csend”. Nézem az órát és tudom az okát. Megjöttek a kedvenceim. Az augusztusi reggeli horgászataim során mindig csak fél 8 és fél 10 között tudtam márnát fogni, akkor viszont többet: ügyességem és a halak kapókedvétől függően 2-8 darab között, a szakításokat és a leakadásokat nem számolom. Legkisebb márnám nyáron 36 centis volt, legnagyobb 63. Először az „aprók” jönnek, majd a nagyok. Az összes 60 centi felettit fél 9 után fogtam. Eddig egy éjszakai bevetésem volt, vagyis hatalmas tapasztalatom még nincs erre az évre, de akkor 22 óra után jött 4 darab márna: 45, 56, 57 illetve 63 centiméteres, illetve egy 44 centis dévérkeszeg. Fotózásban idén sem jeleskedem (de tanulok:-)), ám ha valakit érdekelnek a homályos éjszakai fotók, átküldöm őket szívesen. Hajnali 1-kor hazamentem, mert éjféltől egy pöccintésem sem volt. Természetesen, ahogy hűl majd a víz, ahogy változik a napfelkelte és a napnyugta ideje, a márnák is megváltoztatják szokásukat. Többet lesznek a parthoz közelebb, több lehetőségünk lesz kifogni belőlük pár példányt. Örömmel nyugtáztam azt a tényt is, több horgász veszi át azt a viselkedést, filozófiát, felfogást, hogy nem kell mindent hazavinni. Mértékletesség legyen mindenkiben!
Talán eljön az az idő, amikor bátran elmondhatom a parton, hogy mit fogtam, mivel, és hogyan. Kedvenc szakaszomon van pár horgász, akiknek mindig azt mondom, betli! A tavalyi helyemre szinte le se tudok ülni.
Zárszóként talán annyit, hogy az ősz gyönyörű évszak, káprázatos színekkel köszönt be, egyre hidegebbek lesznek az éjszakák, változékony az időjárás, de a legjobb horgászidőszak. Görbüljön mindenkinek!
Balla Csaba (Tmpgenc)
