Párhuzamos vagy merőleges?

Párhuzamos vagy merőleges?

Horgászat és matematika? Hogyan függ ez össze? Csak nem matekóra következik? Megnyugtatok mindenkit - főleg azt, akinek az iskolában nem ez volt a kedvenc tantárgya -, most egész másról lesz szó. A téma ezúttal is a feederhorgászat lesz, azonban most egy csipetnyi geometria is kerül bele. Hogy ez a két műfaj mégis hogyan fér meg egymás mellett? Hamarosan kiderül…!

Néhány éve - amikor még a feederbotos horgászattal ismerkedtem - igyekeztem elolvasni szinte minden megjelenő írást és megnézni minden egyes megjelent videót a témával kapcsolatban. A megjelent publikációkban volt egy közös pont, mégpedig az, hogy a feederbotokat - a hagyományos horgászbotoktól eltérően - nem a partra merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan kell elhelyezni, mert a jól megszokott karikák és csipeszek helyett ezúttal a bot érzékeny spicce fogja jelezni számunkra a kapást. Bevallom, ezt a radikális változást akkoriban nekem is nehéz volt megszokni, fura volt, hogy a meghorgászandó vízterület nem előttem, hanem mellettem van és a fodrozódó víztükör helyett a látóterem központjában a partszakasz vagy esetenként a szomszéd horgász volt. Emlékszem, amikor frissen beszerzett első feeder felszerelésemmel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a szülőfalum melletti egyik tavon horgásztam. Akkoriban még nagyon kevesen alkalmazták ezt a módszert, így az említett tavon - bár sok horgász volt - egyedül én horgásztam feederbotokkal. A legtöbb horgász kérdően nézett rám, nem értették, hogy miért ülök „háttal a munkának”. Ekkor történt, hogy édesapám is kilátogatott a vízpartra, majd amikor meglátta, hogy a horgászbotjaim nem a víz irányába állnak, egy pillanatra elgondolkodott, majd fejcsóválva megjegyezte: „Fiam, azért nem fogsz halat, mert a víz nem arra van, amerre horgászol!” :)

Bizonyára sokan élték meg ezt a módszerváltást hozzám hasonlóan, de ahogy mondani szokták, minden csoda három napig tart. A feeder technika gyorsan elterjedt, rendkívül népszerű lett, így hamarosan már természetessé váltak a parttal párhuzamosan elhelyezett készségek is.

Amíg horgászszéket használtam, a botokat - a tanultak alapján - szinte kizárólag a parttal párhuzamosan helyeztem el, hisz a nálam jóval tapasztaltabb horgászok állították, hogy a kapás ebben a helyzetben látszik a legjobban. Ezt az állítást ma sem vitatom!
A parttal párhuzamosan elhelyezett feederbot látványos görbülettel jelzi, ha valaki érdeklődik a csalink iránt

A kapás valóban a parttal párhuzamosan elhelyezett bot spiccén a leglátványosabb. Ekkor ugyanis a bottest a zsinórral kb. 90°-os szöget zár be, intenzív kapás esetén pedig a bot érzékeny spicce kerül ugyanebbe a helyzetbe, ezért a kapás rendkívül jól észlelhető.

Intenzív, „elcsavarós” kapás esetén a bottest a botspiccel 90°-os szöget zár be, ami igazán látványos

Előfordulnak azonban olyan helyzetek, amikor a horgászhely adottságai miatt nem tudunk a parttal párhuzamosan elhelyezkedni. Gondoljunk csak bele…

… ha egy átlagos, 3,6 m hosszú feederbotot veszünk alapul, ehhez még hozzáadjuk a horgászszékünk méreteit, valamint szükségünk van még 1-2 méter mozgástérre is, könnyedén kiszámolhatjuk, hogy minimum 5-6 méter széles horgászhelyre van szükség. Ez pedig - valljuk be! -, nem minden horgásztavon adatik meg. A fentiek miatt sok esetben kénytelenek vagyunk az alaphelyzettől eltérően a parthoz viszonyítva 20-30, szűkebb horgászhely esetén akár 45-50 fokos szögben elhelyezni feederbotunkat. Kíváncsi voltam, hogy mennyiben rontja a kapás észlelhetőségét az, ha feederbotomat fokozatosan a víz irányába fordítom.

Első lépésben a parthoz viszonyítva kb. 30 fokkal fordítottam el a botot a víz irányába
A versenyládát használók körében ez a leggyakoribb elhelyezési pozíció
Ekkor azonban a zsinór és bottest kb. 120 fokos szöget zár be egymással, így joggal hihetnénk, hogy a kapás sem lesz annyira látványos, mint az alapesetben, amikor a feederbot a parttal párhuzamosan van elhelyezve

Én is így gondoltam, de meglepő módon a teszt rácáfolt erre a gondolatmenetre, ugyanis az elvégzett kísérletek megmutatták, hogy a 20-30 fokos eltérés korántsem jelent akkora különbséget a kapások észlelésében, mint gondolnánk. A kisebb keszegek kapása is remekül észlelhető, egy intenzív, pontyos „elhúzós” kapás esetén pedig szinte nem is érzékelhető látványbeli különbség a parttal párhuzamosan elhelyezett feederbot görbületéhez viszonyítva.

A kapás ebben a helyzetben is egyértelműen észlelhető, nem árt résen lenni!

Ezt konstatálva kíváncsi voltam, mi történik, ha tovább növelem a bottest és a zsinór által bezárt szöget.

A következő lépcsőben feederbotomat a parthoz viszonyítva 45 fokban helyeztem el, így a bottest és a zsinór által bezárt szög 135 fokra növekedett.

A kapások észlelése tekintetében jelentős csökkenésre számítottam, azonban a teszt eredménye ez esetben is megdöntötte a teóriámat. Szerencsém volt, mert a csalim egy 8 kg fölötti pontyot csábított el, mely egy nagyon intenzív, igazi elcsavarós kapással jelentkezett. A méretes pikkelyes még ebben a pozícióban is karikába hajtotta a botspiccet, sőt, még a bottestet is, így megtapasztalhattam, hogy bár az előzőekhez képest valamelyest csökkent a görbület mértéke, az továbbra is látványos, jól észlelhető maradt.

Megfelelő intenzitású kapás esetén a parthoz viszonyítva 45 fokban elhelyezett feederbot is látványos kapást közvetít, így történt ez most is…
… majd elcsábult barátom lassan, komótosan sikeresen partot is ért

Sok esetben hajlamos vagyok a végletekig elmenni, így most sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi történik akkor, ha végképp szembemegyek minden eddigi tanítással és a feederbotot a partra merőlegesesen helyezem el. Igen ám, de hogyan? A botspicc lefelé, vagy felfelé nézzen? A teszt azért teszt, hogy minden lehetőséget kipróbáljunk…

Első lépésben a feederbotot match pozícióba helyeztem úgy, hogy a bot spicce csupán néhány centiméterre volt a víztükörtől.

Feederbot ebben a pozícióban? Hogy lesz ebből spiccgörbítés?

Ez volt az a pozíció, ami a leginkább felcsigázott. Gyermeki kíváncsisággal vártam, hogy mi fog történni, vajon hogyan jelzi ebben az esetben a kapást a botspicc. Murphy törvénye azonban a horgászatban is megjelenik, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, hiába szuggeráltam a spiccet, többszöri dobásra sem történt semmi. Egy árva mozdítás sem…

Görbül, vagy nem görbül: az itt a kérdés

Körülbelül fél óra után végre megtört a jég, megmozdult a botspicc. Jellegzetes, keszeges „rezgő” kapás volt, amit egy 20-30 dekás keszeg produkált. Kapását a botspicc egyértelműen jelezte még ebben a pozícióban is!

Végre megtört a hosszan tartó csend és egy kis keszeg megmutatta, hogy match pozícióban is rezeghet a rezgőspicc

A következő érdeklődő szerencsére már nem váratott sokat magára. Egy kifejezetten agresszív, rángató kapással jelentkező fél kiló körüli kárász volt, mely a botspiccen szintén egyértelműen észlelhető volt. Megállapíthattam tehát, hogy még ilyen extrém pozícióban is egyértelműen észlelhetőek a kapások. Ez megnyugvást jelent számomra a tekintetben, hogy bármilyen szűk helyre is sorsolok a jövőben, a bot elhelyezése nem jelenthet gondot.

Szlovák horgászoknál láttam, hogy a feederbotjaikat a partra merőlegesen, kb. 45 fokban felállítva - ahogy folyóvizeken szokás - helyezik el. Kíváncsi voltam, ezért megkérdeztem tőlük, hogy mi ennek az oka. A válasz rövid volt és tömör: „Így jobban látszik a kapás…”. Mivel ezt az elhelyezési módot állóvízen még soha nem próbáltam ki, úgy éreztem, itt a remek lehetőség a kísérletezésre. Hamar át is alakítottam a láda kiegészítőit és a feedert folyóvízi pozícióba helyeztem.

Folyóvízi pozícióban a feederbot spicce bólogatva jelzi, hogy a horgunkon lévő csali gazdára talált

Természetesen ez esetben nem oldalra, hanem lefelé görbül kapásnál a spicc. Azzal a kijelentéssel azonban vitatkoznék, hogy az ég felé állított bot spicce látványosabban közvetíti a kapást a parttal párhuzamosan elhelyezett feederbot spiccénél. Sőt, szeles időben ezt kifejezetten előnytelen botpozíciónak tartom.

Egy nagyobbacska kárász mutatta meg, hogy ebben a helyzetben sem marad el a görbülő spicc látványa

Meglátásom szerint aki manapság versenyládát használ, már nagyon ritkán helyezi el feederbotját a parttal párhuzamosan. Leggyakoribb elhelyezési mód az, ha a bottest a parthoz viszonyítva 20-45 fokban helyezkedik el. Ez a pozíció biztosítja, hogy a szűkebb horgászhelyekhez alkalmazkodva a kapások még jól észlelhetők és látványosak legyenek. Így helyezhető el feederbotunk is a leggyorsabban „akció kész” állapotba. Ráadásul kevesebb botmozgatással jár a zsinórsüllyesztés is ekkor, amely különösen fontos a method végszerelék alkalmazása során, ahol tilos azt mozgatni, illetve előnyös versenyszerű horgászatok során is.

Végső összegzés

Azt javaslom, hogy a módszerrel ismerkedő horgászok mindenképpen a parttal párhuzamosan elhelyezett botokkal feederezzenek, főleg akkor, ha nem egy, hanem kettő bottal horgásznak (kellő távolságban egymástól). Majd ahogy egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert, és még a versenyszerű feederezés felé is kacsingatnak, úgy közelítsenek a botspiccel a víz felé. Ez is egy tanulási folyamat, amely során olyan jeleket is meglátunk majd a botunk spiccén, amelyet előtte csak akkor észleltünk, amikor szólt a nyeletőfék.

Eredményes próbálkozást, jó horgászatot kívánok!

A parttal párhuzamosan elhelyezett feederbot spicce minden más pozíciónál látványosabb kapást közvetít, de ahogy fejlődik technikai tudásunk, lassan forduljunk a víz felé botunkkal együtt, ettől még nem lesz kevesebb kapásunk... sőt!

Írta: Sipos József (sjocofeeder)
Fotók: Németh István