Máshogy is lehet!

Máshogy is lehet!

Előző írásomban, ahol a 2011-es évet értékeltem, közé tettem az egyik kedvenc etetőanyag receptemet. Most ennek elkészítését szeretném nektek részletesen is bemutatni! Tudom, most sokan húzzák a szájukat, hogy mi lehet olyan nehéz egy etetőanyag bekeverésén. Azonban sokszor, sok helyen, sokféle benedvesített keveréket láttam már, ami - legyen bármilyen drága is a zacskóból kiöntött dara - már egy kanyit sem ért. És nem csak a szó jó értelmében vett amatőr pecásoknál tapasztaltam már ilyet, hanem komoly versenyeken rajthoz álló horgászoktól is! Tudom, most páran úgy gondolják, hogy nekik nem kell tanács, tudnak ők mindent. Lehet. Ám akik tovább szeretnének lépni és eredményesebben használni kedvenc etetőanyagukat, azoknak jó olvasgatást kívánok!

Kezdjünk mindent az alapoknál! Gondolom, mindenki látott már többféle etetőanyagot a boltban. Ránézésre sok különbség nincs köztük, mindnek szép a csomagolása és sokat ígér a neve! A lényeg azonban a zacskón belül van. Ezt már kevesen ismerik olyan jól, mint a külső csomagolást. Mit is tartalmaz egy jó minőségű keverék? Ezt elmondani a legtöbb pecásnak gondot jelentene. Nem is beszélve arról, hogy mi miért kell, hogy legyen a keverékben. Mindent természetesen csak a keverőmesterek tudnak, de nem árt, ha tisztában vagyunk a keverékek összetételével. Erről már számtalan írás és könyv jelent meg, nem lesz nehéz dolgunk, ha tájékozódni szeretnénk. Egy biztos, az a mix, amit mi kiöntünk a tasakból, legalább 10-15 féle dologból áll össze. Egyértelmű tehát, hogy ennyi különböző alkotóelem más-más idő alatt nedvesedik át és éri el végleges állapotát. Éppen ezért kell szakaszosan adagolni a folyadékokat a szárazanyaghoz. A folyamatot pontokra szedem, így könnyen átláthatóvá válik minden!

Mivel téli horgászatra készülök, nagyon kevés anyagot fogok bekeverni, de ha ti több kaját szeretnétek használni, csak az arányokon kell módosítanotok!

  1. Kiöntök egy keverőedénybe fél-fél zacskó Nagy Dévér és Mézes Pálinka etetőanyagot.

    Sokszor bizonyított már ez a keverék

  2. Hozzáteszem a többi száraz alkotóelemet, fél marék porcukrot és fél marék pirított kendermagőrleményt, majd ezeket gondosan elkeverem. (Vigyázat! Az őrlemény magas olajtartalma miatt hamar avasodik, és a romlott adalékanyaggal tönkretehetjük az egész napot! Célszerű frissen pirítani, hűteni és ledarálni!)

    A frissen pirított és őrölt kendermagnak fantasztikusan jó illata van! Keszeges etetőanyagok elengedhetetlen alkotóeleme!
    A porcukor kitűnő energiaforrás, ne felejtsük el, hogy elsősorban a halak is azért esznek, hogy az alapvető tápanyagokat bevigyék a szervezetükbe

  3. Egy kislyukú rostán átszitálom az összetevőket. A nagyobb darabok most nem kellenek nekem, a hideg vízben hamar eltelítenék a lelassult anyagcseréjű halakat. Egyébként az olajos magvak - mint a kender - gyorsítják az anyagcserét, finoman szólva meghajtják a halat! Ok nélkül semmi sem kerül bele a kajába!

    A kiszitált nagyobb darabokat összegyűjtöm, majd ledarálom és nyáron felhasználom!

  4. Fél doboz csemegekukoricát turmixgéppel pépesre roncsolok. Célom ezzel az, hogy a kukorica értékes tápanyagai kiszabaduljanak és belekerüljenek a keverékbe úgy, hogy a halak ne teljenek el tőle.

    Pár pillanat alatt szét lehet trancsírozni a szemes kukoricát

  5. Egy kevés szárított piskótára ráöntöm a kívánt aromákat, melyek most a következők: kevés CSL Mézes Pálinka, Mézes Pálinka és Nagy Dévér Aroma Tuning (mennyiséget szándékosan nem írok, ezt mindenki próbálja ki maga!). (Piskótát otthon is tudunk sütni, vagy inkább süttetni, de a célnak leginkább a babapiskóta felel meg.)

    A képen jól látható, hogy a CSL aroma szinte azonnal fel is szívódott, miközben társai csak bevonták a piskótát. Az a lényeg, hogy ami gyorsan megy be, az kifelé is gyors, ami pedig lassan szívódik be, az kifelé is sokáig fogja adagolni az aromát

  6. A megázott piskótát szétnyomkodom, majd az egész pépet ráöntöm a szárazanyagra ugyanúgy, mint a kukoricaturmixot!

    A felázott piskótadarabkák még sokáig magukban tárolják az aromákat

  7. Az összes alkotóelemet jól elkeverem. Ezután az egészet jó erősen belepréselem az edény aljába.

    A „préselés” hatására gyorsabban és egyenletesebben történik a különböző részecskék vízfelvétele

  8. 10 perc állás után szétmorzsolom az összegyógyult gancámat, mely érezhetően szárazabbá vált. Szép lassan az összes alkotóelem eléri végleges állapotát! Mivel még érezhetően száraz, adok hozzá egy kevés vizet, újra elkeverem, majd ismét lenyomkodom a vödör aljába.
  9. Szétmorzsolás után egy jól tapadó, szépen összeálló keveréket kell kapnom. Ha még nem kellően nedves (földnedves), akkor megismétlem az előző pontot.
  10. Ha jó, akkor egy közepes lyukméretű rostán áttöröm. Ha jól dolgoztunk, akkor ehhez nem kell átnyomni a rostán az anyagot, folyamatos keverő mozdulatokkal is át tudjuk segíteni a mixtúrát a szitán.

    Rostálás után homogén lesz a kajánk

  11. Végül egy szép, homogén keveréket kapunk, mely jól tapad, de könnyen szét is lehet morzsolni.
  12. Ha a horgászat előtt úgy érezzük, nem megfelelő állagú a keverékünk, akkor kevés CSL aromával vagy vízzel pótoljuk a hiányzó nedvességet!

A most elkészített keverékem igen finomszemcsésre sikeredett, de ha az alapkajában bennhagyjuk a nagyobb szemeket, a kukoricát pedig nem turmixolva, hanem a végén egészben tesszük a keverékbe, akkor egy jó, darabos, tartalmas mixet tudunk készíteni. Ha találékonyak vagyunk, akkor nincsen olyan helyzet, amire ne lelnénk megoldást.

Elkészült hát az etetőanyag, irány a vízpart, hogy használat közben is leteszteljük és learassuk a jól végzett munka gyümölcsét! Na de milyen vizekre ajánlott ez a keverék?

Jómagam ezt a receptet olyan helyekre ajánlom, ahol sok a keszegféle és az úgynevezett napijegyes ponty. Természetesen élő vizeken is jól használható etetőanyag ez, némi nehezítéssel akár folyóvízre is alkalmas. És mivel a színe sötétebb árnyalatú, nem igényel több festést a téli horgászatokhoz sem.

A szebb kárászok is szívesen fogadják az édes keverékeket…
… csakúgy, mint a kisebb…
… és még kisebb pontyok :) :)

Én most horgászhelyként a Moby Dick kis versenytavát néztem ki. E tavon már többször bizonyította fogósságát ez a keverék, versenykörülmények közt is! Itt nagyon sok hal van, ezt jól tudják, akik jártak már itt. Tavasszal vagy nyáron a kaja mennyiségének többszörösét is be kellene szórni a halak helyben tartásához, ilyen lehűlt vízben azonban a kosárnyi, ám jó aromás etetőanyag éppen elegendő. Hogy miért? Mert ha olyan helyre dobálunk, ahol nincs hal, akkor egy dézsa kaja sem ér semmit. Ilyenkor, télvíz idején a kulcskérdés a helyválasztás! Persze ha nem megfelelő a végszerelékünk vagy a csalogatóanyagunk, akkor a legjobb hely sem ér fabatkát sem! Ez egy összetett játék!

A célom, hogy egy pici, 15-20 grammos drótkosárral annyi etetőanyagot és csontit juttassak be egy helyre, hogy az felkeltse az amúgy is ott lévő halak figyelmét. Felszerelésemet leheletfinomra hangoltam, előkém 0,10 mm-es, a horog pedig 18-as! Az előke hossza 60 centi körüli. Nyáron ezzel a pilincka cuccal nem sok esélyem lenne a jobb halak megszákolásához, ám ilyen hideg vízben nem hiszem, hogy találok olyan játszótársat, aki meg tudna tréfálni!

A drótkosár aljába etetőanyagot tömök, ráteszek 10-20 szem csontit, majd a tetejét lezárom kajával. Így a csonti már csak a vízben tudja szétrúgni a gombócot, ott, ahová szánjuk!
Az apró horog szinte elvész a három szem pinki alatt
Ha így kapjuk vissza, az bizony bosszantó
Szerencsére ez a gyakoribb
Ha a kosár nem a főzsinóron, hanem egy kb. 10 centis száron csúszik, sokkal erélyesebbek lesznek a kapások. Mire a hal megérzi az ellenállást, már késő!

A horgászat viszont szabadidős tevékenység, ezért nem csak a halak jelentenek kihívást! Január közepét írunk, nappal 5-6 Celsius-fok, és éjszaka sem fagy. Ideális körülmények egy jó kis pecához. Azonban - mint a legtöbb horgász - én is hétvégére ütemeztem a szórakozásomat. Mikor is lenne intenzív hidegfront betörés, mint aznap? Az időjósok reggelre kemény fagyot, a nappali órákra pedig viharos szelet mondanak. Most már mindegy, ha a víz nem fagy be, akkor megyünk!

Szombat este kinézve az ablakomból mit látok? Sűrű, nagy pelyhekben esik a hó, és meg is marad! Hát, már nem voltam olyan biztos benne, hogy másnap horgászni fogok! Reggel aztán mínusz két fokra ébredtünk. A kerti tavamon lévő jégpáncél minden négyzetcentimétere azt mondogatta, „vissza a szobába”! De a kaja már be volt keverve, cuccok a kocsiban, bennem meg már dolgozott az inger, hogy halat fogjak!

Már az úton nyilvánvalóvá vált, hogy a havazás csak lokálisan nálunk jelentkezett, és ahogy közeledtünk a célhoz, a hőmérséklet is átment pozitívba. De sajnos nem csak az, hanem a légmozgás is jelentősen nőtt!

Olyan erősen fújt a szél, hogy a szákom úgy lebegett, mint egy könnyű szélzsák!

Kipakolás közben már annyira fújt a szél, hogy a haltartómat sem tudtam vízbe tenni. Amint behelyeztem a szákot a vízbe, azt azonnal kikapta onnan a szél és elkezdte feltornászni a partra! Ez veszélyeztette botjaim épségét, és a halaknak sem lett volna egészséges, ezért lemondtam a terítékfotóról.

Első dolgom az volt, hogy a keresztbe fújó szél ellen készítsek valami menedéket. A Haldorádó PVC ernyő erre is alkalmas, bár - gondolom - nem erre tervezték. Ilyen extrém teherbíráshoz viszont jól ki kell kötözni az alkalmatosságot. Én sátorleszúrókkal és spárgával oldottam ezt meg. Végül is egész jól sikerült, leszámítva azt, hogy az ilyen zsiráfoknak, mint én, innen is kilóg a fejük. Kicsit összébb gyűrve magamat azért többé-kevésbé szélárnyékban tudtam ücsörögni.

Bizony, erősen ki kell kötözni a szélfogónak szánt ernyőt
A szélirányból semmi sem látszódik az ülőkémből, remélem, én is el tudok bújni a szél elől!
A merítőmön jól látható, hogy a szélárnyékon kívül nagy a cúg!

Első bedobásom igen sutára sikeredett, nem igazán ment oda, ahová szerettem volna. Ráadásul a szél talán még fel is tekerte a hosszú előkémet. Mindegy, kicsit bent hagyom, aztán majd meglátjuk… gondoltam én! Meglátjuk… de hogyan? A spicc ugyanis máris karikában volt, annyira húzta a szél által feszített zsinór. Célszerű ilyenkor a spiccet a lehető legközelebb tenni a vízhez. Én is így tettem, aminek meg is lett az eredménye, láttam a kapást, viszont a bot igencsak faramuci pózban állt. Valamit valamiért!

Elég bután néz ki így a bot, sőt még kényelmetlenebb bevágni, mint ahogy az látszik! Muszáj volt szinte a vízbe tennem a bot spiccét, hogy lássam az érzékeny kapásokat
Elképzelhetitek, mennyit húzott egy ilyen apró, ledermedt halacska a spiccen…

Miután alkalmazkodni tudtam a szélhez és végre sikerült nagyjából egy helyre dobálnom, sűrűbben jelentkeztek a kapások is. Egyre több kisebb-nagyobb potyka és kárász vette fel a csalit.

A szebb pontyok azért még ilyenkor is jól húztak
Nem volt egyszerű „meglepkézni” a halakat
A nap csillogása egy ilyen gyönyörű halon megmelengeti az ember szívét akkor is, ha közben a keze lefagy! :)

A körülményekhez képest egészen aktívak voltak a halak, így én is jól szórakoztam. Az eseménydús peca ellenére három óra bőven elegendő volt a „szörfözésből”!

Most - mikor ezt írom, két nappal az ominózus horgászat után - már tudom, hogy az utolsó jégmentes napot fogtuk ki. Érdemes volt tehát fagyoskodni egy kicsit, ki tudja, mikor lesz lehetőség újra vízpartra menni.

Szépen ráálltak az etetésre! :)

A 2012-es év rengeteg újdonságot tartogat a Haldorádó termékek kedvelőinek, de mint látjátok, nem szabad megfeledkezni a régi, jól bevált termékekről sem. A saját magunk által szerzett tapasztalat mindennél többet ér! Kis próbálkozással, fejtöréssel pedig olyan remek dolgokat hozhatunk ki a „gyári” termékekből, amikkel a többiek elé kerülhetünk, vagy csak egyszerűen eredményesebbek lehetünk, mint azelőtt.

Írta: Sipos Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: