Vadvízi kalandok 23. rész - Kapaszkodj meg!

A közelmúltban a Duna ideális vízállása horgászatra csábított, amely remek lehetőséget teremtett arra, hogy néhány hasznos folyóvízi praktikát is megosszak az érdeklődőkkel, így a videokamera most sem maradt itthon. A Duna déli határhoz közeli részén, Dunafalva és Mohács közötti szakaszán vettem üldözőbe pikkelyes barátaimat. Első számú célhalaim a keszegek voltak, de az öreg folyó most is gondoskodott arról, hogy ne legyen meglepetésekben sem hiány!

Az elmúlt évben késő ősszel (novemberben) horgásztam itt utoljára, akkor szép dévéreket és néhány márnát is fogtam. De nem azonos a halfauna a 6 vagy 21 Celsius-fokos vízben, még akkor sem, ha a meghorgászott terület változatlan. A nyári időszak fő halai egyértelműen a keszegfélék: dévérkeszeg, karikakeszeg és jász, ezekből lehet a legtöbbet fogni. Szerencsés esetben 1-2 ponty is horogra akadhat.

A horgászat kora reggel kezdődött az alapozó etetéssel

Kora reggel érkeztem és a hely elfoglalása után, először a megfelelő méretű kosarat igyekeztem megtalálni. A mederszakaszt ismerem, így tudtam, hogy ennél a vízállásnál 10-15 méter után erőteljesen letörik a meder, amely 6-7 méter mély víznél áll meg. Ennek tövében mindig van hal, hiszen a folyó itt rakja le hordalékát, amelyben bővel találnak táplálékot is. Ez a terület azonban rendkívül akadós, a partról szinte lehetetlen a végszereléket elakadás nélkül kivenni. Ezt úgy tudom kivédeni, hogy ezen a sávon túldobok, de a nagy kérdés mindig az, hogy mennyivel? Ha túlságosan távol horgászom, biztosan nem akadok el, de az üres (búvóhelymentes) területre sem szívesen állnak rá a halak.

Ilyen távolságra horgásztam a parttól

Néhány próbadobás után azonban kitapasztalható a jó távolság és megfelelő méretű kosár is. Ez most 21 méter volt. Fontos, hogy akkora kosarat válasszunk, amely biztosan megáll, nem vándorol tovább. Ez kettő dolog miatt fontos. Elsőként nem sodródik akadóba, másodsorban pedig a nyugodt, mozdulatlan csalit mindig előbb veszik fel a termetesebb halak. A gyorsan sodródó táplálék többnyire a kisebb halak martaléka lesz (a kivétel meg erősíti a szabályokat :).

Az első jelentkezők karikakeszegek voltak
Hamar rátaláltak az etetésre a dévérek is
A vártnál gyorsabban akadt horogra ez ponty ifjonc is
A nagy csali megtalálta gazdáját!

Nem most kezdtem a folyóvízi horgászatot, így az évek alatt apró, de határozott lépésekkel, szinte tökéletesre fejlesztettem ennek eszköztárát. Ide mindenképpen egy erős, markáns bot kell! Ehhez a SPRO Team Feeder Special 390XXH (100-250 g dobósúlyú) botjánál nehezen tudok jobbat elképzelni. Kettő orsódobot Haldorádó Pellet Line 25-ös monofil főzsinórral, míg egyet 19-es Power Pro fonott főzsinórral töltöttem meg.

Ahogy telt az idő, úgy nőtt a halak mérete
Az etetési hely mellé bevetett „kereső” végszerelék hozta az igazán szép halakat
Ez nem egy rosszul sikerült szákolás, hanem egy hal visszaengedés. Minden kifogott halat visszaengedtem!

A végszerelékek tökéletes használhatósága mellett azok egyszerűségére is törekszem. Most csak annyit „bonyolítottam” rajta, hogy beiktattam 15 cm hosszú erőgumit, amely a kemény bot és a fonott dobóelőke ellenére is és a legkritikusabb pillanatokban is jól csillapítja a hal fejrázásait. (Ennek összeállítását egy következő írásban és filmben részletesen bemutatom.)

Az általam használt gumis folyóvízi végszerelék

A végszerelék lelke az új fejlesztésű kosaraink egyike. Nagyon népszerűek a folyóvízi horgászok körében a Haldorádó Hard River feederkosarak. Ennek most két új, szinte minden igényt kielégítő változata került forgalomba 6-6 különböző méretben, 65-től egészen 200 grammig. Ezek közül az egyik a Haldorádó Barbel River, amely a Hard River alapjaira épül, de már „körmös” változatban, azaz kapott négy olyan csavart, amely segítségével még jobban kapaszkodik a mederfenéken. Egy kicsi egyenetlenség is elegendő ahhoz, hogy abban megkapaszkodva stabilizálja a végszereléket, sokkal nehezebben csúszik meg, mint hagyományos társai. Ez a megoldás egyébként lehetővé teszi még azt is, hogy könnyebb kosarat használjunk, akár 30 grammot is spórolhatunk, amely még pontosabb és könnyebb horgászatot biztosít úgy, hogy kíméli felszerelésünket.

Az új típusú folyóvízi kosaraink a legnagyobb sodrásban is megállnak
Két különböző változatban kerülnek forgalomba
Elég egy minimális egyenetlenség, hogy megkapaszkodhasson

Ha a horgászat üteme felgyorsul, ha olyan gyorsan érkezik a kapás, hogy szinte nincs ideje kiürülni a kosárnak, akkor a legjobb megoldás a Haldorádó Competition River, amely egy 8 x 8 mm-es dróthálóból (kézzel!!!) készült mestermunka. Az átlagosnál nagyobb a lyukbősége, és a vékonyabb hálóanyag gyorsabb kioldódást biztosít. Hol és miért fontos ez? A versenyeken a legnagyobb „ellenség” az idő, ahol minden perc, minden másodperc számít! Egyáltalán nem mindegy, hogy a kosár tartalma 1 vagy 2 perc alatt oldódik ki. Ebből a kosárból még egy ragacsos, nedves etetőanyag is gyorsan kioldódik, lerövidítve a várható kapásidőt, ezért is kapta a „Competiton”, azaz verseny megnevezést. Ez a kosár a hétköznapi pörgős horgászatok során is nélkülözhetetlen!

Ritkán tudtam ilyen nyugodtan, mozdulatlanul ülni
Időnként a két bot is soknak bizonyult, volt némi „kapkodás”…
… főleg, ha ponty akadt a horogra, mert azok kapása és fárasztása igazán vehemens volt
A kemény csata végén…
… újabb szép ponty…
… került a szákba
A jövő nagy reménysége!
Aki imádja a kukoricát

Az aktív peca megkezdése előtt ugyanazzal a végszerelékkel, amellyel később is horgásztam dobtam 10-15-ször, maximum 1-2 perc várakozási (kioldódási) idővel. Így egy nagyon precíz, koncentrált etetési terület hozható létre. Ennek hatékonyságát mi sem jelezte jobban, hogy az első dobást követően már kapásom volt. Az első hal egy karika-, majd egy dévérkeszeg volt. Ha csontkukac vagy giliszta került a horogra, azonnal kisebb karikák csipegették azt. Mivel most nem az volt a célom, hogy hány száz kicsi keszeget tudok kifogni, azonnal megkezdtem a szelektálást. Ehhez nagyobb méretű horgot használtam nagyobb csalival, majd teljesen elhagytam az élő csalikat. Kizárólag kukoricával és színes angolmorzsával dúsítottam a folyóvízi keverékem.

Takács Péter kollégám mindent megtett, hogy a lehető legjobb felvételek készüljenek, ennek meg is fizettük az árát...

Gazdaságos folyóvízi keszegező keverékem:

1 csg Haldorádó Bázis Mix Folyóvízi alap

1 csg Haldorádó Nagy Dévér

(kevéske angolmorzsával és csemegekukoricával dúsítva)

Gazdaságos folyóvízi keszegező keverékem

Dunai pontyozó keverékem:

1 csg Haldorádó Vad Ponty (kukoricával dúsítva)

Dunai pontyozó keverékem

Miután a keszegek aktív „aprításából” elegem lett, azon törtem a fejem, hogy miként tudnék nagyobb halakat is fogni. Ennek egyik lehetséges módja az etetés alsóbb, a nagy „nyüzsgéstől” távolabbi részének meghorgászása. Így is tettem és az egyik végszerelékemet az etetés alá 6-10 méterrel dobtam be. Ennek kosarába Vad Ponty etetőanyag került és a horogra is, pontosabban annak hajszálelőkéjére, kizárólag kukoricát fűztem. Kezdetben 2-3 szem csemegét, majd főtt takarmánykukoricát egy kis szivacsdarabbal kikönnyítve. A hatás és a kapások aktivitása várakozáson felüli volt!

A folyóvízi keverékekből sem hiányozhat, ha termetes halat is szeretnénk fogni!

Már az első dobást követően egy nagy dévér, majd egy még nagyobb akadt horgomra. Lényegesen nagyobb, mint az etetési hely középpontjában. Az igazi meglepetést azonban a pontyok felbukkanása jelentette. Három darab 1,5 és 2,8 kg közötti példányt fogtam, egy bődületesen nagyot pedig elengedtem. No, nem önszántamból, sajnos egy olyan akadóba futott, ahonnan képtelenség volt kiimádkozni. Nagyon bosszantott a dolog, de a kapufát nem jegyzik… viszont ez pont elég volt ahhoz, hogy már az újabb horgászatot tervezgessem…!

Ez már a harmadik ponty a horgon!
Méretét meghazudtoló erővel küzdött
Újabb szép dunai potyka

A módszertani bemutató során nem használtam haltartó hálót, a kifogott halak mindegyikét (1-2 gyors fotó után) visszaengedtem. Nem szeretnék álszentnek tűnni, és őszintén megvallom, hogy szoktam időnként én is néhány keszeget, vagy pontyot hazavinni. Azonban ettől az évtől minden cikk és filmkészítőnek hatványozottan megnő a felelőssége!

Egy újabb jellegzetes folyóvízi hal a jászkeszeg

2013. szeptember 1-jétől hatályba lépett a halászatról és horgászatról szóló új törvény. Ennek egyik fontos pontja, hogy jogszabályi szintre emeli a korábban csak országos, vagy helyi horgászrendként ismert elvárások egy részét. A törvény végrehajtását részletező, 2014. január 1-jétől hatályos miniszteri rendelet 28. § (14) bekezdése fontos és szemléletformáló elvárásokat fogalmaz meg: a kifogott halak kínzásának tiltása ugyan nem újdonság, az azonban igen, hogy a halaknak okozott fizikai sérülések nem haladhatják meg a - legális - módszerből adódó minimumot. Még fontosabb, hogy (horgászverseny kivételével) a megtartani nem kívánt halat azonnal vissza kell helyezni a vízbe, ami a korábban megszokott eljárást, miszerint a C&R horgászat során terítékfotó kedvéért gyűjtik a halat, jogszabályba ütközővé teszi. Hasonlóképp a reggeli fényben végezhető fotózás kedvéért nem szabad fogva tartani egy éjjel megfogott nagy pontyot! Ezzel szemben azt látom, hogy azok a „kollégák”, akiknek jó példával kellene elöl járniuk, fittyet hánynak erre a szabályra. Ismert szaklapokban és tematikus TV csatornákon pózolnak 30-40 kg folyóvízi hallal (köztük számos márnával), sőt még a védett halakat is szákba teszik egy-egy „jó” terítékfotó kedvéért. A Haldorádó nyilvánossága előtt üzenem nekik, ha ők így járnak el, mit várjuk el az „átlaghorgászoktól”? Ha ők rossz példát mutatnak, ha ők nem tartják be a jogszabályokat, akkor bizony nem lesz SOHA rend a vizeink partján!

A halszámlálón látható, hogy ma 34 db halat (köztük 3 db pontyot) sikerült kifogni

Hogy tudjam, mennyi halat fogtam, egy halszámlálót nyomkodtam, amely a végén 34-nél állt meg. Ez nagyon szerény számítás alapján is minimum 20 kg hal volt egy néhány órás „bemutatóhorgászat” során. A siker most a jó helyválasztás mellett egyértelműen a jól működő, stabil végszereléknek volt köszönhető.

Íme, az eredményes horgásznapról készült filmem:

Ráadás horgászatok

Nem jellemző egyébként az, hogy egy spontán horgászat során ennyi pontykapás legyen. A vízállás, a víz hőmérséklete ideális volt, sőt biztosra vettem, hogy néhány további céltudatos pontyhorgászat során és némi szerencsével akár kapitális egyedeket is horogra lehetne keríteni. Így az első sikeres horgászat (és filmforgatás) után még két alkalommal tudtam ide ellátogatni. A harmadik horgászatra állt össze minden és hosszú időre emlékezetes fogássorozatban volt részem. Azon a napon 4 db pontyot fogtam (egy meglépett), ezek súlya: 10,44 kg; 2,34 kg; 7,2 kg; 7,7 kg volt. Sőt továbbá kettő kapitális amurt fogtam még 18,12 kg és 18,5 kg súlyban. E 6 db hal összsúlya 64,3 kg, az átlagsúly pedig 10,7 kg volt, a DUNÁN! Hát, ilyen fantasztikus halakat foghat a folyót jól ismerő és tisztelő horgász!

A forgatás utáni második horgásznap reggelén fogtam ezt a 10,44 kilós pontyot
Ezen a napon sikerült horogra csábítani ezt a 18,12 kg-os amurt is, amelyet fél óra múlva…
… egy még nagyobb (méternél nagyobb törzshosszúságú) 18,5 kg-os fajtársa követett. Hát, ilyen halak élnek a vén Dunában!

Szívem szerint most is a Dunán horgásznék, annak öreg halait cserkészném be, de most van egy ennél fontosabb feladatom! A magyar nemzeti válogatott tagjaként az Írországban (2014. július 19-20-án) megrendezésre kerülő Feeder Világbajnokságon kell helytállnunk, amely végén talán elmondhatjuk, hogy a magyar feederhorgászok újfent a világ legjobbjai közé tartoznak!

Miközben ezeket a sorokat olvassák, a magyar csapat tagjaként Írországban próbáljuk a pálya titkát megfejteni, hogy minél jobb eredményekkel térhessünk haza!

Terveim szerint a Facebook albumomban naponta adunk képes híreket, péntektől pedig itt az oldalon is részletes beszámolókkal jelentkezünk! Drukkoljatok nekünk! Hajrá Magyarország!

Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Takács Péter
Videó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: