Az, hogy a horgászat eredményességében kardinális szerep jut a pontosságnak, nem vitás! Az etetés kivitelezése nemcsak a versenyhorgászatban kulcsfontosságú, hanem a hétköznapi pecában is. Sok-sok módszer van a csalogatóanyagok bejuttatására, azonban a feederhorgászatra leszűkítve legtöbben csúzlit használnak erre a célra. Van, aki ügyesen és szép pontosan tudja ezt a játékszert alkalmazni, míg vannak, akiknek kevésbé megy olajozottan ez a rituálé. Talán nekik nyújthat segítséget ez a cikk, hiszen most a csúzli eredményességét fogjuk összemérni az általam még csak mostanában újra gyakorolt, ún. botos etetéssel.

A tavalyi, nagy sikerű téli feederbotos pontyhorgászatról szóló cikk- és videó sorozat után felötlött bennem a gondolat, hogy miért is ne lehetne akár november derekán is pontyfogó versenyt rendezni. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a jól telepített, halban gazdag vizekben nem vermelnek el a pontyok, hanem a jég beálltáig keresik és igénylik a táplálékot. Tehát horogra lehet csalni őket, bár jóval nehezebben, mint a jól megszokott szezonban. Ha érzel magadban elég bátorságot, hogy dacolj a zord időjárással és a már meglassult potykák finnyás ízlésével, ott a helyed az I. Haldorádó Zimankó feederbotos kupán!

Minden horgász álma, hogy megfogja élete halát, mely a feederhorgászokra szűkítve egy tíz pluszos pontyot vagy amurt jelent. Nincs is ezzel semmi baj, na de mi a helyzet az egyéb halakkal? Mostanában a keszegnépség csak epizódszerephez jut a finomfenekező horgászok által rendezett mozikban. Pedig sokan meglepődnétek, hogy egyesületi tavakon, vagy ott ahol pontyozni szoktatok mennyi és mekkora dévérkeszegek élnek. A nagytestű, öreg dévérek nagyon ritkán veszik fel a bajszosoknak szánt nagyobb csalit, nagyobb horgot, így gyakran létezésük is titok marad. Tartsatok velem és megmutatom, miként lehet leheletfinom szerelékkel sok halat fogni.

Bizony, beköszöntött a kánikula. Az egész csodálatos média azzal van tele, hogy miként óvjuk törékeny szervezetünket a nap káros sugaraitól és a melegtől. A „celebektől” a „megasztárokig”, mindenki strandon van, tegyen tehát így a nép is! Megmondom őszintén, elgondolkodtam rajta, de aztán rájöttem, jobb nekem a vízparton! Nincs tömeg, nem kell az újkori fiatalság díszpéldányait elviselni, sőt talán még halat is tudok fogni. De milyen halra is horgásszak 35 Celsius-fokban? Érdemes végigolvasni rövid kis történetemet, melyből erre a kérdésre is fény derül. Mielőtt azonban jobb mutatóujjadat kattintásra mozdítanád, figyelmeztetlek, ha nekem ezt a sztorit valaki meséli, tuti nem hiszem el. Úgyhogy ha Te, kedves olvasó, nem hiszel nekem, nem hibáztatlak.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna Pesterzsébet és Csepel közötti szakaszának sziget felőli partján található a Pest megyei versenyhorgászok kedvelt célpontja, az ún. csőhídi pálya. A legtöbben hagyományos nehézfenekező módszerrel üldözik a pontyokat, míg mások rakós vagy matchbottal űzik a keszegnépet. Az itt rendezett rangos versenyeken sokan értek már el szép eredményeket matchbottal. Az utóbbi időben sokszor e módszer bizonyult a legeredményesebbnek, hiszen gyakran a parttól távolabb, 25-30 méterre lehet az igazán nagytestű keszegféléket horogra csalni. Ehhez azonban nagyon sok gyakorlás és technikai tudás szükségeltetik. Sokkal egyszerűbb és talán hatékonyabb választás lehet a pickerbot.

A versenyhorgászok két fő fegyveréről van szó. Majdnem minden verseny előtt felmerül a címben lévő kérdés az indulók fejében. Természetesen mindkét módszernek megvannak az előnyei, hátrányai. A rakós botnak ugyebár hátrány az, hogy maximum 13 méteres távot tudunk vele meghorgászni, míg a waggleres horgászatnál ez a távolság extrém helyzetben az 50 métert is meghaladhatja. A rakós botos technikát viszont a pontosság és a gyorsaság teszi utánozhatatlanná. Azt, hogy mikor melyik előnye nagyobb vagy melyik hátránya okoz nagyobb gondot, érdemes verseny előtt mérlegelni. Bár ahogy az lenni szokott, versenyen minden borul!

Nagyon sokszor hangzik el ez a kérdés a vízpartokon. Melyik technikát válasszam, melyik lesz az eredményesebb, melyikkel lehet több halat fogni aznap? Sokszor előfordul, hogy pár napon belül is teljes változás megy végbe a víz alatt. Egyik nap szinte a lábunk alatt lehet fogni a halat, míg másnap már csak a tökéletesen megállított, fenéken felkínált csalit hajlandók megenni, azt is csak jóval bentebb a parttól. Kérdésünkre a választ legtöbbször csak a nap végén tudjuk megadni, de a sok gyakorlat eredménye, hogy az esetek többségében már horgászat előtt jó döntést tudunk hozni. Persze néhányszor azért beleszaladhatunk egy-egy zakóba így is, de egyre gyakrabban fogjuk a megfelelő botokat kézbe venni, nem pedig a két technika közt őrlődve a földre esni.

Mostanában egyre ritkábban látok vízpartokon spiccbottal horgászókat. Kicsit mostohának érzem e botfajta sorsát, hiszen majd mindenki egy rövid kis snecizőbottal kezdi horgászpályafutását. Persze lehet, hogy ez már a múlt, sajnos a mai világban sokan gondolják úgy, hogy pénzért nemcsak méregdrága botot, hanem a tapasztalatot és az „alapokat” is meg lehet vásárolni a gyereknek. Én még emlékszem, amikor ötévesen a Deseda tározón édesapám kezembe nyomta az ötméteres bambusz botomat. Két napig le sem tettem, hányszor böktem bele ujjamba a horgot, most meg már az is csoda, ha nem a klaviatúra töri fel a gyerek ujját, hanem egy horgászbot. Jómagam úgy döntöttem, hogy újra kezembe veszek egy spiccbotot, és irány a vízpart!

Gondolom, sokan emlékeztek még a „Jég veled” című nagy sikerű filmre, mely az 1988-as, Calgary-ban megrendezett téli olimpián első ízben induló jamaikai bobcsapatnak állít emléket. Amikor télen a jég tartja fogságban vizeinket, nekem gyakran azok a srácok jutnak eszembe, mekkora örömöt okozott nekik, hogy fagyott vízre tehették járgányukat. Hát, Ők most biztos megköveznének, ugyanis én már alig vártam, hogy csak folyékony halmazállapotban lássak vizet. Lassan, de biztosan azért közeleg a tavasz, és vele együtt tengernyi horgászati lehetőség. Bár még ilyenkor is hideg van, már kellemes melegséggel tölti el szívünket az a gondolat, hogy napról napra emelkedik a hőmérő higanyszála.