Bojlis Suli 27. - A kezdők leggyakoribb hibái, baklövései

Bojlis Suli 27. - A kezdők leggyakoribb hibái, baklövései

Sokan azt gondolják, ha eljutottak eddig, akkor már mindent tudnak a bojlizásról. Hát bizony NEM! A hosszú távú sikerek legfontosabb alkotóeleme még hátravan. Ezt nem lehet megvenni vagy megtanulni, mert ez egy olyan dolog, melyet mindenki saját maga gyűjt: ez nem más, mint a tapasztalat!

1. lépés - A helyválasztás, helykeresés fontossága. Hogyan válasszuk ki a jó helyeket?

A hely kiválasztását többféleképpen is végezhetjük. A sekély tavakon egy hosszabb tapogatófa segítségével megtalálhatjuk a halak útvonalát, mely támpontként szolgálhat. Mélyebb vizeken ugyanezt már csak halradar segítségével tudjátok megoldani. Itt jók lehetnek a különböző medertörések, kagylópadok és púpok. Mindig térképezzétek fel alaposan a horgászvizet, emellett érdemes utánajárni, hogy az adott helyen mi a halak természetes tápláléka. Vastag iszaprétegre soha ne kezdjetek etetni (főleg ha megszagoljátok és büdös), mert itt a csali aromája sem tud érvényesülni, illetve a pontyok sem táplálkoznak szívesen rothadó iszapban. Érdemes odafigyelni a szélirányra is, melyre a halak is nagyon érzékenyek. Több ízben jártam úgy, hogy egy tavon a gát környékén horgásztam viszonylag szokványos mennyiségű halfogás kíséretében, ám azután, hogy a szél megfordult vagy feltámadt és elkezdett a gát felé fújni - a halakat szinte „rátolva” a gátra -, gyakorlatilag egymást érték a kapások. Végül, de nem utolsósorban mindig hallgassatok a megérzéseitekre, ez is közelebb vihet az eredményes pontyhorgászathoz! Lényeges, ha halradart használtok a helykereséshez, soha ne a halakat kergessétek vele, hanem a lehetséges haltartó helyeket próbáljátok megtalálni.

A nagyobb tározókon vagy bányatavakon komoly segítséget jelent egy halradar a helykeresés során
A háborítatlan nádöblökre is érdemes egy kis figyelmet szánni
A bokrosok környéke is jó kiindulási alap lehet

2. lépés - Mennyit és mit etessünk?

Szintén egy nehéz kérdés, mely vízterületenként változhat, de ettől néhány alapigazságot azért találhatunk, melyet követve eljuthatunk a „tuti összeállításig”. Fontos, hogy etetésünk minden esetben feleljen meg két követelménynek. Az egyik a változatosság, a másik pedig a magas tápanyagtartalom. Az elsőt arra értem, hogy soha ne egyféle anyaggal etessetek, hanem a bojliból is több méretet készítsetek azonos ízesítésben, illetve a pelletekből se egyfajtát használjatok, hanem válogassatok össze többféle oldódási idejűt - ezzel elérhetitek, hogy valami mindig felkeltse az etetésre érkező halak figyelmét. A magmixeket is eszerint szoktam összeállítani, ezekkel is tovább helyben tarthatjuk a halakat, így szükség szerint akár 8-10-féle magot is nyugodtan felhasználhattok. Egy olyan vízen, ahol sok természetes táplálékot talál a ponty, sokkal nehezebb elcsábítani egy fotóra, mivel egyszerűen nincs rászorulva a mi csalinkra. Viszont ha annak a bojlinak jól van beállítva a tápanyagtartalma, akkor azt a hal is fel fogja ismerni és rendszeresen meg fog jelenni az etetésünk környékén, ezáltal az esélyünk is nő a megfogására.

Mindig etessetek darabolt bojlival is, ezekből hamarabb kiáramlanak az ízek és illatanyagok
A pellet mixet úgy kell összeállítani, hogy valamelyik alkotóeleme mindig oldódjon

3. lépés - Hogyan fürdessük ki a helyet az apró halakkal?

Kisebb, néhány centiméteres iszapréteget még könnyedén el tudunk „hordatni” a halakkal, „szakszóval” élve „kifürdethetjük” a halakkal. Ehhez sok apró magvat és gombócos etetőanyagot szórjatok be - néhány napnyi etetés után „kőkemény” aljzaton horgászhattok. A módszer egyetlen hátránya, hogy ezzel az előetetéssel rengeteg apróhalat vonzunk a horgászhely környékére, ezért ha az iszapot már kifürödték a halak, érdemes egy-két nap szünetet tartani és ezt követően elkezdeni etetni a nagy pontyoknak szánt csemegével. Miért jó mindez? Talán nem nehéz kitalálni: az etetőanyagunk és csalink így nem süllyed el az iszapban, könnyedén megtalálja a hőn áhított nagy hal is!

A magmixemet mindig magam készítem. Ennek legalább akkora figyelmet szentelek, mint a bojlikészítésnek

4. lépés - Hogyan jelöljük meg a helyet?

Ez is többféleképpen történhet, az egyik legelterjedtebb megoldás a dőlőbója, mely két részből áll, egy aljzatból, ami általában egy nagyobb ólomsúly - ez garantálja a helyben maradását -, illetve egy csőből, mely legtöbbször toldható úgy 4-6 méter hosszúságig. Ahogyan a nevében is benne van, a megakasztott hal, ha nekifeszíti a zsinórt, egyszerűen eldől, majd pedig ugyanúgy visszaáll, így egyszerűen nem tud minket akadályozni a fárasztás közben. Hátránya, hogy mélyebb vizeken, például bányatavakon már nem tudjuk alkalmazni, itt a H bója lehet az egyik lehetséges megoldás. Ez egy H alakú műanyag vagy hungarocell darabból, zsinórból és egy nagyobb méretű ólomsúlyból áll. Amikor kiválasztottátok az etetés helyét csak dobjátok a vízbe, a forma miatt csak pont annyi zsinór fog leugrani-letekeredni róla, amekkora az aktuális vízmélységhez szükséges. Hátránya, hogy a kapást követően könnyen összeszedheti halunk, ezért vízinövénnyel erősen benőtt helyeken én inkább a növény szárához kötöm, így fárasztás közben sem akadályoz, csak minden esetben győződjetek meg róla, hogy a növény nem úszik, ellenkező esetben könnyedén elvándorolhat az etetésetek… :)!

Dőlőbója „akció” közben

5. lépés - Hogyan találunk vissza az etetés helyére éjszaka?

Ez a kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, ugyanis a fent bemutatott dőlőbója, legtöbb esetben alkonykapcsolóval kapható, mely szerintem az egyik legjobb megoldás, mivel csak akkor világít, amikor szükségünk van rá, ezért nagyon elemtakarékos is, miközben fénye kellően erős, így akár több száz méterről is könnyedén megtalálhatjátok. Ha partról kell bedobni, akkor érdemes a távolságot megjelölni a zsinóron, ugyanis a bója fénye csak az irányt mutatja. Erre a finomszerelékes horgászok által használt zsinórjelölő filctollat tartom a legjobb megoldásnak. Ma már mindenféle színben kapható, így könnyen kiválaszthatjuk a zsinórunk színétől leginkább eltérőt. Nincs más dolgotok, mint a még világosban bevetett szereléken befesteni a zsinórt a filc segítségével 20-40 centiméter hosszan, majd hagyjátok megszáradni, ez csupán néhány másodperc. Ezek után könnyedén dobtok majd az etetésre a legsötétebb éjszakákon is úgy, hogy nem kell nagy reflektorral világítani a vízre, amit a halak se kedvelnek túlságosan.

A zsinórjelölő filccel létrehozott feltűnő csík sokat segít a pontos dobásban. Így mindig az etetésen horgászhatunk!

6. lépés - Meddig érdemes várni az első halra?

Ez is változó, de ha le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, akkor én dobós horgászatnál maximum három órán belül módosítok valamin, ha nincs kapás, behúzós horgászatnál pedig 6-8 óra a türelmi idő. Érdekeségként megemlítem, hogy többször találkoztam olyan külföldi horgászokkal, akik akár 3-4 napig is bennhagyták a csalijukat. Elsőnek én is lustaságra gyanakodtam, aztán láttam ezen emberek fogásait… szinte kivétel nélkül kapitális halakat fognak. A velük folytatott beszélgetésből kiderült, hogy ők szentül hisznek a nyugodt, háborítatlan horgászhely és a bojlijuk sikerében.

Az „agresszív” method mixek segítségével közelebb kerülhettek az első kapáshoz

7. lépés - Min változtassunk, ha nincs kapás?

Ha nem jelentkezik a várt kapás, bizony nekünk kell valami rafináltsággal becsapni a pontyot. Ilyenkor sokszor nyerő lehet egy lebegtetett csali. Számtalan esetben megtörtént velem, hogy ahol semmi érdeklődés nem mutatkozott a fekvő csali iránt, ott egy lebegtetéssel egymást követték a kapások. Sokszor elég az is, ha egy kis dipeléssel tuningoljátok a csali aromáját - így is csábítóbb lesz a pontyok számára. Ha ez sem segít, finomítsuk végszerelékünket, de csak a józan ész határáig! Ne felejtsétek el, lehet, hogy álmaitok halát kell kifárasztani vele! Fontos: ha nincs kapás, akkor a ráetetéssel is óvatosan kell bánni, mert könnyen túletethetitek az amúgy is nehezen táplálkozó halakat. Ha ezek után sincs kapás, ne legyetek restek helyet változtatni, mert lehet, hogy alapjaiban változtatja meg horgásztúrátok végkimenetelét!

A dipelés néha csodákra képes és azonnal megmutatja, hogy van-e hal a környéken!
A lebegő csalik is sokat segíthetnek kapástalan időszakokban

8. lépés - Mire figyeljünk a horgászatunk során?

Furcsának tűnhet, hogy horgászat közben az időjárásra is oda kell figyelnetek, holott a halak a vízben tartózkodnak, rájuk látszólag semmilyen hatással nincs, maximum a mi kedélyállapotunkat tudja befolyásolni… Hát pedig pont az ellenkezője az igaz! A halakat az összes időjárási jelenség befolyásolja, ezért ha többnapos horgásztúrára készültök, érdemes beszereznetek egy olyan műszert, ami a hőmérséklet mellett a légnyomást is tudja mérni. A halak nagyon érzékenyek a légnyomásra, aktuális értéke és változása nagymértékben befolyásolja táplálkozási kedvüket. Ez azt jelenti, hogy ha leesik a légnyomás - például vihar előtt - a pontyok nem szívesen táplálkoznak a fenék közelében, mert ilyenkor a vízben oldott oxigén koncentrációja is lecsökken, és a fenék felett már esetleg túl kevés lesz számukra, ezért feljebb húzódnak, ilyenkor gyakorta láthatjuk ugrálni is őket. Ahogyan emelkedik a légnyomás, úgy nő az esélyünk is a jó kapásra. A vízhőmérő mindig a horgásztáskában van, minden horgászat alkalmával megmérem a víz hőmérsékletét és feljegyzem magamnak. Fontos tudni, hogy a halak a 0,1 Celsius-fokos különbséget is képesek megérezni! Sajnos a pontyok nagyon frontérzékenyek, ezzel sajnos nem igazán tudunk mit kezdeni, nem tudjuk befolyásolni alakulását. A völgyzárógátas rendszerrel épített víztározókon gyakori jelenség lehet a folyóvizeken megszokott vízszintingadozás is, itt általában az apadó vizet kevésbé szeretik a pontyok - ekkor jellemzően passzívak -, viszont annál jobban „megbecsülik” az emelkedő vízszintet, melyet kapásokkal hálálnak meg nekünk.

Vihar előtt…
… és vihar után

9. lépés - Ha elindul a halfogás…

Ha mindent jól csináltatok és egy kis szerencsétek is van, akkor elkezdődnek a várva-várt kapások, melyeket soha ne vegyetek félvállról, még akkor sem, ha a halak kisebbek! Minden részletet jegyezzetek fel, mert ezek az információk a későbbiekben is nagy segítségetekre lehetnek, például ebből ki tudjátok következtetni az ideális etetési mennyiségeket is, amivel sok időt megspóroltok magatoknak. Amit mindenképpen érdemes feljegyezni: a kapás pontos ideje, a csali típusa és mérete, a szerelék jellege és a hal mérete, faja, fajtája.

A pontos jegyzeteléssel gyűjtött információ nagy kincs!
Az első kapás hevében ne felejtsétek el átváltani a nyeletőféket!

10. lépés - Ha kudarcot vallottunk…

Pontosan ezért érdemes horgásznaplót vezetni, így tudunk a kudarcokból is tanulni, különben csak elfecsérelt idő lenne egy-egy kevésbé jól sikerült horgásztúra. Ha pontosan vezetitek naplótokat, akkor olyan tapasztalatokra is szert tehettek, melyekkel könnyebb lesz kikerülni a sikertelen horgásztúrákat és egyre szebb eredményeket fogtok elérni. Egy mindenre elszánt bojlis horgász egyik legfőbb erénye a kitartás és türelem. Aki az első kudarc után feladja, az nézzen más szabadidős tevékenység után, mert soha nem lesz belőle jó horgász! Aki azonban időt, pénzt, energiát nem kímélve megy előre, azt előbb vagy utóbb a halak is megszánják, és végre kezébe veheti első kapitális pontyát. Ezt kívánom mindenkinek!

Ha végre megvan az első hal, a kíméletes bánásmód és a visszaengedés kötelező! Ne a hal eladásával próbáljátok meg költségeiteket fedezni! Aki mégis így tesz, az inkább keressen más szabadidős tevékenységet!

Mire számíthatunk a következő részben?

Bojlis Suli 28. - Mi történik éjszaka?

Ha valaki soha nem horgászott éjszaka, és rásötétedik, az pánikba esik. Azt sem tudja, hogy mit csináljon. Azon rimánkodik, hogy ne legyen kapása…

Hogyan kell felkészülni az éjszakai horgászatra? Hogyan tudjuk megvédeni horgászeszközeinket a tolvajoktól? Hogyan tudunk legkönnyebben a sátorból kikeveredni, ha kapás van? Hogyan halljuk meg, ha kapás van? Mit csináljunk, ha egyedül vagyunk? Hogyan tudjuk követni, ha kapitális halat akasztottunk? Mit csináljunk a kifogott hallal? Hogyan tudjuk garantáltan életben tartani és egészségét, épségét megőrizni? Mikor fotózzuk le? Hogyan jutassuk vissza végszerelékünket? Hogyan találjuk meg ismét etetésünket? Hogyan nem zavarjuk meg az oda érkező halakat? Hogyan védjük meg felszerelésünket az éjszakai párától, esetleg esőtől? Szóval mindebből egyértelműen kiderül, hogy NAGYON FEL KELL készülni, alaposan végig kell gondolni, hogy mit csináljunk, ha belemerészkedünk az éjszakába!

Írta: Haskó Tamás (Carpjunior)
Fotó: Nagy Gábor