Húsos csalik
A sorozat első részének élményei után – talán nem is meglepő módon – alaposan rákaptam a harcsázásra az idei év folytatásában. Még a nyáron megszületett egy nagyobb szabású, több napos túra gondolata, ahol kizárólag a harcsahorgászat lesz a célom. Korábban ilyen jellegű próbálkozásom még soha nem volt e halfaj kapcsán, nem is igazán volt lehetőségem napokat rászánni… Mondjuk, nem szeretnék álszent sem lenni, mert alapigazság, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. Amire akarja, arra teremt… Nos, annyi bizonyos, hogy elszántságnak és lelkesedésnek nem voltam híján, aztán a körülmények szerencsés együttállásának köszönhetően az ősz elején úgy alakult, hogy ezt össze tudtam hozni, pontosabban tudtuk, mert akárcsak legutóbb, erre a horgászatra is Bank Bálint barátom kísért el. A harcsás sorozatom soron következő két epizódja e túra legemlékezetesebb, legjobb pillanatait dolgozza fel, s természetesen mindazon praktikákat is részletesen megmutatom, amik számomra eredményt hoztak. Mit tartogatott a nagy Bonnya túra? Erre csupán annyit mondanék, hogy életünk horgászatát…
Réges-régen a süllő horgászata legtöbbször és szinte kizárólag a fenekező horgászatból állt, mára ezt sokan elfelejtették, vagy talán soha nem is próbálták…
Miután sikerült az élő Dunából eredményt elérni, barátaimmal úgy döntöttünk, próbáljunk meg minél több vadvizet belesűríteni a nyárba, így esett a választás a Duna-völgyi-főcsatornára, avagy a DVCS-re. Sok szép fogást láttam már innen, ez elég indíttatás volt ahhoz, hogy elinduljunk helyet keresni a következő kalandunkhoz. Hogy miként oldottuk mi ezt meg? Tartsatok velem és mindent elárulok…
10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.