Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében.
Kedvencek
A mai napon a csővári Barina Horgásztóra látogattam el. Sose horgásztam még ezen a vízterületen, és nem volt információm se a vízről, így nagy izgalommal vágtam neki a horgászatnak. Próbálkoztam ezzel-azzal, váltogattam a távolságokat, csalikat. A nap végére egész jól felvettem a ritmust, sok szép halat sikerült fogni. Ha érdekelnek a tapasztalataim, tarts velem!
2016 óta minden évben legalább egyszer visszatérek a Bácsbokodi Felső-tóra, hiszen az itt tapasztalt horgászélmények, az igazi vadregényes környezet, valamint a rendkívül jó erőben lévő, csodaszép halak rendszeresen visszahúznak ide. Számos posztban olvastam korábban, hogy annyira elszaporodott a törpeharcsa, hogy gyakorlatilag lehetetlen értékelhető halat fogni. Az előző évben is hasonló előjelekkel érkeztünk, de akkor alaposan rácáfoltunk ezekre híresztelésekre. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy erre a „törpeharcsa inváziós rémhírre” a legutóbbi horgászatom során is sikerült homlokegyenest rácáfolni…
A busa horgászata az utóbbi néhány évben egyre népszerűbb téma lett. Ennek legfőbb oka, hogy a nagy természetes vizeinkben, főként folyóinkban, sajnos egyre nagyobb létszámban fordulnak elő. A másik oka pedig, hogy egyre több ismert horgász próbál hasznos praktikákat és tanácsokat adni, hogy miként lehet e planktonevő halakat szabályosan horogra keríteni, így bárki számára megfoghatóvá váltak ezek a kitűnő sporthalak.
A legmelegebb kánikulai napokon gyakorta megfigyelhető jelenség, hogy a mederfenéken (bármilyen módszerrel) felkínált végszerelék horga érintetlen marad. Miért nincs kapás, hová tűntek a halak?
A hazai pontyhorgászat nagyrészt a feederezésről vagy a hagyományos fenekező horgászatról szól. Ennek oka, hogy az esetek nagy többségében a pontyot vagy akár az amurt a fenéken felkínált, nyugvó állapotú csalival lehet a leghatékonyabban horogra csalni. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor kedvenc halaink egészen a vízfelszínig emelkednek és a legfinomabb falatokért sem hajlandóak elhagyni a napsütötte, meleg, felső vízrétegeket. No, ekkor hiába várjuk, hogy megmozduljon a feeder spicce! Ekkor megfogásukhoz egy különleges módszert kell alkalmaznunk. Aki szereti a látványos, eredményes és hatékony horgászatot, azoknak biztosan tetszeni fog legújabb filmem és írásom!
Mindig is nagy élmény volt számomra csónakból horgászni, ezért is járok gyakran a Zala torkolatához pecázni. A Balaton e szakaszán nem lehet a széles nádfal miatt fürdőzni, így a pontyok és egyéb halak kedvelt helyévé vált. Tapasztalataim szerint a hajnali órákban érdemes meghorgászni ezekre a halakra, hiszen ilyenkor kihúzódnak a sekélyebb vízterületekre. A mai nap során matchbottal próbálom megfogni a balatoni pontyokat.
A method horgászat mára az egyik legnépszerűbb fenekező technikává nőtte ki magát Magyarországon is. Egyre több olyan beszámolót hallok, amelyek a módszert dicsérik. E technika lényege, hogy a fenéken elterülő etetőanyag-halom tetején vagy közvetlen környékén kínáljuk fel a csalinkat. A nyári melegben azonban előfordul - főleg a mély kavicsbánya tavakon -, hogy a halak elemelkednek a fenéktől és nem hajlandóak elhagyni a meleg, felső vízréteget még a legcsábítóbb falatokért sem. Nos, ilyenkor hogyan lehet „methodozni”? Sehogy! Abba kell hagyni a horgászatot és meg kell várni, míg a halak újra ott lesznek, ahol horogra lehet csalni őket! Na persze, majd még a nyúl viszi a vadászpuskát, mi?! Ebben az epizódban megmutatom nektek, hogy mindenre van megoldás!
A horgászat páratlan élmény. Érthetném ezt akár szó szerint is, Párommal horgászni menni nagyjából akkora élmény lehet, mint női holmikért kajtatni egész álló nap egy fővárosi plázában - már ami az említett hölgy szemszögét illeti. Ott is előfordulhat, hogy a nap végén végül semmit nem viszünk haza, pedig mindent megpróbáltunk :) Így ez most nem is egy „Love story”, legalábbis nem a Kedvesem vonatkozásában…
A nyári kánikulákban a pontyhorgászok nagy része kora reggel vagy délután, este horgászik legszívesebben, hiszen ez számukra a legfogósabb időszak, ez adja a legtöbb halat. Hova tűnnek napközben a pontyok, mit tegyünk a rekkenő hőségben a siker érdekében? Egy olyan, hazánkban kevésbé ismert módszert szeretnék bemutatni, amellyel ebben az időszakban különösen eredményesek lehetünk.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én úgy gondolom, hogy a finomszerelékes horgászaton belül a matchbotos úszózás az egyik legélvezetesebb módszer. Karcsú, könnyű pálca, vékony zsinór, apró horog. A hajdani „feltalálók” többek között a távoli, pontos úszózásra fejlesztették ki, matchbotnál manapság ez a tipikusnak mondható rendeltetésszerű használat. Ha bevállalósak vagyunk és megspékeljük az alapot egy kis náddal, valamint a benne lakó halakkal, akkor igen élvezetes kis pecát kerekíthetünk. A következő beszámolóban a kedves olvasó egy számomra már megszokott, de számára valószínűleg új, érdekes módszerbe nyerhet betekintést.
A ponty a fenékről szedegeti a táplálékát. Harmonikaszerű szája is erről tanúskodik. Ezen okból kifolyólag a horgászok is a fenék közelében kínálják fel a csalit. A ponty ugyanis „porszívózza” a medret, így szippant be minden számára vonzó táplálékot. Van azonban a pontyozásnak egy izgalmas és egyben mozgalmas módszere, ahol teljes mértékben szakítanunk kell a beidegződéseinkkel. A ponty nem kizárólag a fenékről szedegeti a táplálékát, és nem feltétlen óvatoskodó, ha táplálkozik. Az angolok - már megint ők! - régen rájöttek erre, és előszeretettel horgásznak rá vízközt. Mindig tanulhat valami újat az ember, így kicsit beleástam magam a témába. Nem bántam meg, hiszen egy újfajta módszerrel ismerkedhettem meg, és hihetetlen élményekkel lettem általa gazdagabb.
Nem is olyan régen, amikor egy 80 méterről fogott pontyot tettem föl a rekordlistára, megszóltak érte... Nem akarták elhinni, hogy nyolcvan méterről fogtam a halat, és hogy látni lehet az úszót erről a távolságról. Ezen eléggé berágtam, de aztán hagytam a témát. Igazából nem szeretem, ha kétségbe vonják, amit mondok, állítok. Tulajdonképpen meg sem engedhetem magamnak, hogy valótlant állítsak…
A kereskedelembe kerülő etetőanyagok hosszas tesztelésen esnek át, mielőtt a fogyasztó kézhez kapja. Ezt az időt gyakran években mérhetjük. Az eddigi etetőanyag tesztjeim néhány horgászattal töltött hét, hónap tapasztalatain alapultak, mert úgy éreztem, akkor jött el az idő, hogy megfelelő képet alkothassak róla és azt mondatokba tudjam önteni. Az itt bemutatandó etetőanyagot már második éve használom, sok különböző vízterületen került bevetésre más-más évszakokban. Most jött el az idő, hogy beszámoljak az etetőanyagról, ami nem más, mint a Haldorádó Feeder Master Ponty Piros névre keresztelt csalogatóanyag.
Amikor az adott hónap akciós szettjei között csemegézek, mindig igyekszem szem előtt tartani azt, hogy olyan összeállítást válasszak, ami valamilyen tekintetben kitűnik a többi közül. A legnagyobb érdeklődésre azok a szettek számíthatnak, amelyek egy „általános” megoldást kínálnak. A legtöbb horgász ugyanis olyan felszerelésekből igyekszik összeállítani a repertoárt, amivel keszegtől a pontyig minden megfogható. Vannak azonban olyanok, akik a matchbotos műfajban is egy bizonyos technikában vagy halfajban merülnek el jobban. A most bemutatásra kerülő szett azoknak szól, akik elsősorban nagytestű halak, és komoly távolságok leküzdésére alkalmas felszerelést keresnek.
A matchbotos horgászatnak van egy válfaja, amit eddig még nem próbálhattam ki. Nem azért, mert nem volt hozzá kedvem, egyszerűen azért, mert ehhez a fajta horgászathoz víz nem volt eddig a közelemben. Történetesen a bányatavak matchbotos horgászatára gondolok. Eddigi lakóhelyem közelében tőzeges „bányató” még csak-csak volt, de kavicsbánya tó legközelebb Nyékládháza határában volt fellelhető. Egy barátom meghívására látogattam el egy Dél-Pest közeli kavicsbánya tóra, ahol egy eddig nem próbált technikával, a „hosszú matchbotos” horgászattal ismerkedhettem meg.
Megjelent a Haldorádó 2020 termékkatalógus, lapozz bele!
