Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében. Elfogadom Süti kezelés
Soha nem gondoltam volna, hogy a balinok tudnak ekkora élményt okozni, pedig már régóta kergettem őket. Két dolog kellett hozzá: egy jó horgászcimbora és egy pár felszíni csali.
A balintilalom végén sokan elkezdik a hazai vizeink fognélküli ragadozóját kergetni. Persze erről a balinok is tehetnek, ugyanis gyakran hívják fel magukra a figyelmet harsány, messziről csábító rablásaikkal, így nem véletlen, hogy sokan ragadnak ennek hatására pergető botot.
Sárga riasztás, vörös riasztás – azt hiszem, bőven hallhattuk az utóbbi időben a médiában ezeket a kifejezéseket, melyek zömében a következő szavakkal párosultak: viharos erejű szél, jégeső, zivatar… Ilyen helyzetben tervezzen az ember horgászatot :(
Zöld ruhát öltöttek a fák, a virágok pompásan mutogatják magukat üde színfoltként, reggelente pedig őzek legelésznek a töltés túloldalán. Beköszönt a tomboló nyár, nyakunkon a szezon – végre kimondhatom, hisz a hosszú téli estéken megannyiszor hasított belém a gondolat, ahogy cserkészem kedvenc folyóm partján az áhított vadat.
Végre ismét melegen süt le a nap a tokaji hegyre és a Bodrogzugra. Bogarak és fehér nyárfa „szösz” repül a két csendes folyó fölött. A pelyheket végül összefüggő fehér masszává formálja a kellemesen langyos szél. A víztükrön kialakult fátyolos csendéletet hangos loccsanások zavarják meg. Forr a víz az ártéri kifolyó előtt. Ivadékok milliói érkeznek a szűk csatornán át az élővízbe, de átkelésük kicsit sem zavartalan. Éhes ragadozók hada várja őket a kiszélesedő vízfolyás előtt. A vad balinrablások épp úgy borzolják a fehér nyárfaszösz folyamot, ahogy a mi idegeinket is. Át kell törnünk a ragacsos masszát és be kell csapnunk az egyre rafináltabb, villanó „fenekeszegeket”.
A balin egy jól alkalmazkodó, precíz, okos, nyílt vízi ragadozó. Szinte mindenféle kisebb-nagyobb vízterületen megtalálható, meglehetősen jó állománnyal bírnak álló- és folyóvizeink egyaránt. Nyáron magányosan vadászik, elképesztő sebességgel rohanja le a gyanútlan küszöket, míg ősszel falkában jár, fajtársaival cserkészi be a kishal rajokat. A kihívásokat kedvelő, már nem éppen kezdő pergetőknek is óriási élményt nyújthat egy-egy öregebb, kiokosodott fenekeszeg becserkészése. Nyolc évvel ezelőtt, amikor még csak ismerkedtem a pergetés fogalmával, pont egy ilyen fogással lettem gazdagabb egy hideg, decemberi napon. Mondhatni, ezzel kezdődött megszállott pergetővé válásom…
Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt 16 évben hányszor voltam egyedül horgászni. Egyszerűen nálam a horgászat a sosem „magányos” sport, hanem sokkal inkább barátokkal való közös szabadidő-eltöltés. Nem mellesleg mióta csónakból kergetem a halakat, jobb az, ha van ott még valaki, bármi történhet… No de vannak olyan napok, amikor az ember nagyon menne, de a barátok az országban szerteszét vannak :D… ilyenkor egyedül is nekivágok és „szelfizek”.
Kezdetben snecit úsztattam a felszínen vagy a fenekező szerelésen lebegtettem a kishalat, így kezdtem balinos pályafutásom a helyi egyesület taván. Tizenhét évesen elhatároztam, hogy én a Dunán fogok pergetni, mint a „nagyok”. Megvettem az első pergető botom, egy maréknyi wobblert és belevágtam. Mindig is érdekeltek ezek az okos, precíz, nehezen becsapható ragadozók. Kész kihívásnak éreztem becserkészésüket: tajtékzó rablásaik ugyan elárulják kilétüket, de a műcsalit megetetni velük, korántsem ilyen egyszerű…
Annak ellenére, hogy immár két éve horgászom a „Bokor Spin” pergető botokkal, azt hiszem, ez az első alkalom, hogy egy kicsit beszélek, azaz néhány sort írok is róluk. Nem akarom dicsérgetni, csupán a legutolsó pergető portyám tükrében szeretném a botot egy kicsit bemutatni, de nem titkolt szándékom, hogy akár a vásárlásához is kedvet csináljak azok számára, akik szeretik a könnyed, mégis „ütős”, gerinces, jól teljesítő botokat…
Manapság ha azzal kezdődik egy cikk, hogy az eső vagy épp az időjárás… akkor nincs is nagyon min meglepődni. Eső esőt ér, az ország nyugati fele víz alatt volt napok óta, de ezúttal a keleti területek is megkapták az „áldást”. De én is - mint gondolom, sokan mások - mennék horgászni, ahogy eléri a naptár a pénteket, már tervezgetek, szombaton vagy vasárnap pedig támadás. Évek óta ez nálam egyet jelent azzal, hogy barátommal kimegyünk a Tiszára.
Bár már összeszámolni se tudom, hány alkalommal voltam eddig a Duna-parton, forgattam sok-sok filmet, horgászni még eddig nem volt lehetőségem. Tiszai horgász lévén azzal viccelődtem, hogy a Duna (pláne a déli szakaszon) olyan széles keresztben, mint nálunk a Tisza hosszában. Egy hatalmas nagy, megismerhetetlen, erős folyó… Igazából azt se tudtam, hogy ha lehetőségem lenne rá, hol kezdjek neki a horgászatnak… Csak azzal a „tudással” voltam felvértezve, amit tizen-pár év alatt gyűjtöttem a Tiszán. Hogy ez mire volt elég? Életem talán legjobb horgásznapjához!
Mindig is „Shimano orsó párti”-nak tartottam magamat, csak az árak gyakorta voltak az egekben. Amikor megvettem az első Rarenium Ci4 orsómat, olyannyira megkedveltem, hogy egy évre rá meglett mellé a párja is. Azonban bármennyire is jók ezek az orsók, kicsit lassúnak tartottam, hiszen csak 4,8:1 az áttétele. Így ha balinozni akartam, igencsak kellett tekerni a kis orsó hajtókarját, amit az orsó nem biztos, hogy szeretett...