Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében.
A horgászaton belül a harcsahorgászat is rohamosan fejlődik, megújul. A modern harcsahorgászat teljesen új követelményeket támaszt: manapság már nemcsak testközelből próbálják megfogni hazánk legnagyobbra növő ragadozóját, a harcsát, hanem a meghorgászandó helyet nem zavarva távolról, ez a távolság pedig lehet akár 200 méter is.
Tavasz van. „Április elejére a hosszabbodó nappalok, az egyre magasabban járó nap felrázza a természetet. A színeit a fakóból élénkre, ragyogóvá változtatja. A lengedező szél langymelege mozgalmassá, hangossá varázsolja az erdőt, a vizeket. A vízi világot átjárja az élet. A táplálékhalak a gyorsabban felmelegedő sekély vizek rejtekeibe húzódnak. A legszéleken, a gyökeres partoldalakban a fehérhalak már a szaporodás örömtáncát gyakorolják. A tápláléklánc a mindennapi küzdelmek, a túlélés végtelen lánca, talán egy kicsit csikorogva, de ekkora már megállíthatatlanul meglódul.” Idézet a Harcsázás rejtelmei. 5. részből. Ezekkel a sorokkal szeretném érzékeltetni, hogy harcsás szempontból mennyire fontos és kihagyhatatlan időszak a kora tavaszi felmelegedés.
Mindattól függetlenül, hogy milyen halakra, milyen módszerrel szeretünk horgászni, biztos vagyok abban, hogy kevés olyan horgászt találni, aki ne szeretne életében legalább egy igazán jó harcsát fogni. Hazai vizeink legnagyobbra növő ragadozóját a legnagyobb misztikum is övezi. E nemes ragadozó céltudatos horgászata sok időt, energiát és legfőképp türelmet igényel. Rejtelmes életstílusát, szokásait, sajátosságait talán egy élet is kevés lenne, hogy valaki teljesen kiismerje…
Az előző harcsázás óta még két hét sem telt el, és ismét a Fehérvárcsurgói-víztározó partján álltam. A vízszint 140 cm-t emelkedett azóta, ezért most a befolyóhoz közeli, kisebb vízmélységgel rendelkező szakaszt szemeltem ki. Ezen a részen két évvel ezelőtt horgásztam utoljára, akkor itt több kisebb harcsát sikerült fognom, de itt fogtam az egyéni rekordomat is, ami 84,7 kg volt…
Hazai vizeink legnagyobb hala a harcsa! E nemes ragadozó becserkészése - már ha a komolyabb méretekre pályázunk - nagyon sok időt, energiát, komoly felszerelést és előkészítést, no meg türelmet igényel. A Haldorádó fogási naplójában a harcsa kategóriát Szedlák Péter 84,7 kg-os hala vezeti, de ha a nevére rákeresünk, két további kapitális jószág, egy 50,08 kg-os, valamint egy 52 kg-os fogás is hozzá köthető. Mindhármat az úgynevezett bójás módszerrel csalta horogra, így megkértük, mutassa be nekünk ezt a különleges technikát! Az ő beszámolóját olvashatjátok és nézhetitek meg most!
Talán az egyik legmisztifikáltabb horgászmódszerünk a harcsa kuttyogató horgászata. Valóban egyedi, speciális és első látásra bonyolult módszerről van szó, ám úgy gondolom, ha kellően lecsupaszítjuk, akkor mindenki számára átlátható lesz, miről is beszélünk. Mindazonáltal nem vállalkozom arra, hogy életre szóló igazságokat, ez idáig ismeretlen titkokat tárjak fel, meggyőződésem, hogy ilyenek nincsenek. Az alapok elsajátítása mindenkinek menni fog, az apró trükkök, egyedi technikák úgysem tanulhatók, mindenki ki fogja alakítani ezeket a saját tapasztalatai alapján.
A kuttyogatás egy ősi magyar módszer, amely kifejezetten a harcsa táplálékszerzési vágyának felfokozására és későbbi megfogására szolgál. A közhiedelem azt tartja, hogy csak a meleg vizekben van értelme próbálkozni… Ezt az időszakot körülbelül június és szeptember közé teszik. De vajon ez tényleg igaz, kizárólag csak ekkor van értelme kuttyogatni és harcsára horgászni? Néhány érdekes tapasztalatot kívánok veletek megosztani ezzel nem hétköznapi témával kapcsolatban.
Sok horgász keresett fel azzal a kérdéssel, hogy hallottak ugyan az élőhalas stupekos harcsázás nagy távolságban végezhető változatáról, de nem igazán értik, hogy a gyakorlatban hogyan is áll össze ez a hétköznapinak nem nevezhető technika. A stupek nem igazán (sőt, egyáltalán nem) dobható nagy távolságra nagy felülete és a csalihal valószínűleg bekövetkező sérülése miatt (kellemetlen egy egész éjszakát végigülni abban a hittben, hogy minden rendben, közben meg a csalihalunk már rég elpusztult), viszont ahol nem lehet csónakot és egyéb segédeszközöket használni a szerelék behordása céljából, ott hogyan lehet megfogni a parttól távol tartózkodó harcsákat? Íme, a tökéletes „fegyver”, próbáljátok ki!
Korábban a „Harcsaszaga van a víznek” című írásomban említést tettem egy általam sikeresen használt csaliról, a harcsagyurmáról. Akkor csak megemlítettem, hogy a nadály elé gyúrtam ilyet a horogra és így fogtam harcsákat. Nagyon sok megkeresést kaptunk e-mailen, telefonon, hogy hol lehet hozzájutni ehhez a csalihoz. Mivel akkoriban ez még eléggé gyerekcipőben járt, mondhatom, kísérleti stádiumban volt, igazi felvilágosítást nem akartam adni senkinek. Azonban most elérkezett az idő, a termék többször is bizonyított és nem csak nálam, tehát piacérett lett, ezért bemutatom.
Meggyőződésem, hogy a kuttyogató szezon akkor kezdődik, ha a víz hőfoka 15 Celsius-fok fölé emelkedik, ami nagyjából május közepére és az akácvirágzás idejére esik. Most is így történt, csak az idő folyton szeles volt, ami nem jó, mert a szél összevissza nyomja a csónakot, a csali nem a kuttyogató alatt van, ergo nem a csali fölött ütöm a vizet, ami viszont semmit sem ér. Azonban ma reggel végre szélcsendes idő ígérkezett, de azért megvártam a 9 órát, mert ha lesz szél, az 9 után jelentkezik. De 9 után sem mozogtak a fák levelei, tehát indulás.
Az ember fölött repülnek az évek, és bizony el kell gondolkodni azon, hogy egyszer az aktív versenyzést is fel kell adni. Amikor már verseny közben, főleg apróhalas versenyen azon jár az eszem, hogy ennyi idő alatt mennyi nagy halat foghatnék, akkor már régen rossz. Hol vannak azok az idők, amikor a Velencei-tavon közel 900 snecivel nyertem versenyt! Ma már nem tudok megfogni 200 db apróhalat rakóssal, ma már lassan szemüveg kell a szúnyog feltűzéséhez is.
Mielőtt bárki meglepődne a címen, hogy „bugyogtatás” horgászmódszert még nem ismer, megnyugtatok mindenkit, hogy ez nem egy új technikát jelent. A szó eredete a 4 éves fiamhoz kapcsolódik. Mivel a Tisza ennyire közel van hozzánk, idén elhatároztam, hogy minden módszert kipróbálok. Így tettem szert egy kuttyogtató fára. Már aznap este a Tiszában álltunk a gyerekekkel, hogy megnézzem, működik-e a fa. Amikor elkezdtem püfölni vele a vizet, igen megtetszett a gyerekeknek, és rögtön kérdezték, mi ez. Mondtam is nekik, hogy kuttyogtató fa. Honnan is ismerhették volna ezt a szót, amikor még sosem hallották és a WORD helyesírás-ellenőrzője sem ismeri, viszont a hang, amit kiadott szerintük inkább volt „blugy”, mint kutty, ezért el is nevezték bugyogtató fának. Azóta naponta kérdezik, hogy mikor megyünk bugyogtatni, amikor is lelkesen püfölik vele a vizet…