botokról, és egyéb kitérők…
Csákó Gábor
2006-05-05
Elöljáróban annyit, hogy ez az írás csapongó, és kevésbé halszagú, mint azt tőlem talán megszokhattátok. Különleges, mert legkedvesebb, leginkább meghatározó eszközeimről vallok nektek benne, ráadásul ez a hosszúra nyúlt szösszenet nem egyhuzamban íródott, hanem lassan érlelődött (kényszerűségből is, egyfelől, ami talán nem is volt kárára), mert az állandó utazások, költözések, új kalandok, új felfedezések, no és persze az új szerelmek illata formázta, s járja át. Semmi olyant ne várjatok ettől, hogy ki, milyen botot vegyen, vagy éppen milyent ne - személyes vallomás ez a fegyvertáramról, amely hűségében nem csalódtam, s remélem, nem is fogok soha már.