A horgász
Miklós Czender
2005-06-27
Megállt a parton, s egy darabig csak nézte a vizet. Ahogy tekintete a Dunaág kékesszürke felszínét pásztázta, lassan felengedett benne a feszültség. Lassabban, mélyebben lélegzett, s nem túrt már kezével idegesen a hajába, mint szinte egész úton idefelé. Miközben vezetett, a háztól idáig az járt a fejében, vajon mi a fenét is csináljon. Az utóbbi időben eléggé összejöttek a dolgok, vagy mondhatná úgy is: átcsaptak a feje fölött a hullámok. A hitelek részletei egyre többet vettek ki a családi kasszából, a fűtési szezon számlái pedig az utolsó „cseppeket” is kisajtolták belőlük. Annak az átkozott kocsinak csak a szentek tartják a kipufogóját, ha végleg megadja magát, a jó ég tudja, miből fogja megcsináltatni, pedig az autó kell, a nélkül nem tud dolgozni. Anyósa szegény kórházba került, s a fehér zsebek hetek óta számolatlanul nyelték a pénzt. De legalább jobban lenne már! Megfordult és elindult a kocsihoz a cuccokért.